Eger város összeírása 1690-ben
SUGÁR ISTVÁN írása 1975-ből
Mivel nagyon keveset tudunk még eddig Eger városának a török hódoltság utáni települési, városképi, gazdaság- és társadalomtörténeti viszonyairól, ezért méltán terelődött a figyelem egy gondos munkára, a Neoaquistica Commissio részére készült Összeírásra, melynek teljes címe: Conscriptio Neo recuperata civitatis Agriensis facta 1690 Ismerünk ugyan egy ebből az időből származó másik összeírást is, de az közelről sem tartalmaz ilyen sokoldalú és gazdag adatokat, melyek révén új képet nyerhetünk Eger város 1690. évi helyzetéről. Az összeírásból fény derül az épületek számára, a lakóházak kiépítettségére (fűthető szobák, kamrák, pincék, istállók számára). Igen értékesek és újszerűek a lakóházakkal kapcsolatos városi belső kertekre („hortus penes domum”), mint településtörténeti és városképi tényezőre vonatkozó adatok. Az összeírás felsorolja a különböző egyházi kézben levő és középületeket, sőt az elhanyagoltan, pusztulásnak indult, pusztán álló („deserta") lakóházakat, épületeket is. Nem elhanyagolható jelentőségű gazdaságtörténeti adatok nyerhetők az egyes háztulajdonosok birtokában volt állatok számáról, a várost övező különböző szőlőhegyeken lévő szőleik kiterjedéséről, és az ún, külső kertekről („horti extranei pro caulibus et ceteris”). De mindenekelőtt gondosan feltünteti a conscriptio a háztulajdonosok jogállását, társadalmi helyzetét, illetve származását: polgár, nemes, hajdú, új keresztény, rác, katonatiszt, kamarai tisztviselő.
A jelen összeírás újszerű feldolgozásában a legkomolyabb problémát az adatoknak topográfiai realizálása jelentette, de részben az e korra vonatkozó helyi ismeretek birtokában, s a szórványosan tett, de éppen ezért döntő jelentőségű helymegjelölések alapján egyértelmű határozottsággal pontosan körül írható kisebb-nagyobb városrészekre bontható a közel 600 tételből álló összeírás. S éppen ebben rejlik a jelen rövid statisztikai jellegű feldolgozás új tartalmi mondanivalójának a lényege. Tehát nemcsak a város egészéről nyújtanak adatokat a conscriptio tételei, de a város egyes pontosan körül határolható részeinek ismerjük meg a háztulajdonosait, azok jogállását, a lakóházak kiépítettségét, s a kérdéses részben a belsős kertek meglétének az arányát. Fény derül arra az eddig ismeretlen kérdésre is, hogy a várost benépesítő egyes elemek (hajdúk, polgárok, nemesek, rácok, új keresztény) a város melyik részében és milyen mértékben telepedtek le, s vásárolhattak ingatlant.
Az összeírás tanulmányozása nyomán a falakkal övezett várost hétpontosan körül határolható területre osztottam, melyek — egyébként egészen véletlen folytán — bizonyos mértékben jellegükben is különböznek egymástól.
- Az almagyari terület a vár déli előterét, a város délkeleti szögletét foglalja magában: a mai Szarvas tértől, a hajdani maklári kaputól („Porta Civitatis”) az Almagyar utcán („Piatea Moklár”) át a Dózsa György térig, s a török fürdőtől („Schola Turcica et Balneum Muratum”) a mai Kossuth Lajos utcán át a patakon átvezető híd keleti részéig.
- A vár alatti terület a Dózsa György tértől a mai Dobó utcán át a Knézich utca kezdetéig („Incipit piatea venarabilis Capituli AgriensisJEcclesiae Cathedralis”) húzódó s az Eger-patak keleti partján elterülő térséget öleli fel.
- Káptalan utca. A mai Knézich utca.
- A Felnémeti utca (,,Piatea Fel Németi”) és környéke név alatt e területtől északra, a patak keleti oldalán a Felnémeti kapuig („Porta Fel Németj”) fekvő nagyobb, de egységes városrészt foglalja magában.
- A Hatvani utca és a Rác utca eleje. E terület a város két főutcáját jelentette. A patak mai Kossuth utcai kőhídjától („a ponté Murato”) a Hatvani kapuig, azaz a Lenin tér északi feléig, a mai Bazilika és a Tanárképző Főiskola térségén át a Széchenyi utca, a hajdani Rác utca („Piatea Rascianorum") közepe tájáig, a mai kórház épületéig, az akkori szegényház céljaira kijelölt házig („Domus assignata pro pauperibus") vonható meg.
- A piac („Forum") és környéke. Az Eger-patak és az előbbi területtől élesen körül határolt térség.
- A Rác utca vége, azaz a Széchenyi utcának a mai kórházon felüli része.
Az táblázat a város egész területén összeírt, de a fenti hét körül határolt területen állott épületeket foglalja össze birtokosaik, illetve rendeltetésük szerinti feldolgozásban. A városban a kamarai összeírás ekkor 467 épületet vett számba, melyhez még további 80 „domus desolata” járult. A 467 épület közül 84 százalékot magánosok kezén lévő 'lakóházak alkották, melyhez a 10 százalékot kitevő egyházi (római katolikus és görög) lakóházak és a 6 százaléknyi köz- és egyéb épületek (templomok, városháza, szállásház, sóraktárak, korcsmák, fürdő, malom, török mecset) járultak.
Igen tanulságos képet nyújt a különböző eredetű elemeknek a város különböző részein való megtelepedése. A polgárok 55,7 százaléka a piac és környékén vásárolt házat. A hajdúk viszont a félnémeti kapu és a Káptalan utca közötti térségben, a fallal kerített város északkeleti negyedében telepedtek meg a legtöbben: 44,3 százaléknyian. A rácok a róluk elnevezett utcát (a mai Széchenyi utcai kórháztól északra elterülő részében) ülteték meg. A rácság 76,6 százalékának itt állott a lakóháza. Az iszlámról a katolikus hitre áttért ún. új keresztényék 50 százaléka részben a vár alatt, részben pedig a hajdúkkal közösen a Felnémeti utcában és környékén bírtak házzal. A nemesek 71,4 százaléka a Hatvani utcában vagy a Pác utca déli végében vásárolta meg lakóházát. — Figyelemre méltó tehát, hogy az egyes városlakó elemek jogállásuknak, társadalmi helyzetüknek, származásuknak megfelelően zömében más-más városrészt választott lakóháza helyéül.
Tanulságos képet mutat a háztulajdonosok százalékos megoszlása:
Polgárok 42.2 százalék
Hajdúk 25 százalék
Rácok 7,9 százalék
Nemesek 5,5 százalék
Tisztek és kamarai tisztviselők 5,5 százalék
Új keresztények 3 százalék
Ismeretlen 0.7 százalék
Krakkói kereskedők 0.2 százalék
A táblázat a lakóházak kiépítettségéről és járulékos részeiről nyújt részletes tájékoztatást.
Eger városában a legtöbb egyszobás lakóház a rácok által 'lakott városrészben állott, itt a házak 69,5 százaléka ilyen volt. De a több mint 50> százalékban polgárok által lakott piacon és környékén is a házaknak a fele egyszobás volt. Ezzel szemben a jómódúak által lakott Álmagyar utcai régióban a kétszobás házak közel felét képezték a lakóházaknak. A vár alatti városrészben, valamint a Hatvani utcában és a Rác utca déli végében állott házaknak egyaránt 37 százalékát kétszobásak képezték. Kétségtelen, hogy a legjobb lakáskiépítettséggel a Hatvani utcában és a Rác utca déli végében találkozunk az összeírás szerint, hiszen a lakóházaknak 22 százaléka már háromszobás. — Végső összegezésben az Egerbert 1690-ben állott lakóházak szobáik számát tekintve így oszlottak meg:
1 szobás lakóházak száma 170 db
2 szobás lakóházak száma 121 db
3 szobás lakóházak száma 58 db
4 szobás lakóházak száma 13 db
5 szobás lakóházak száma 1 db 8 szobás lakóházak száma 1 db
Az összeírás a fűthető szobák mellett számba vette az ún. kamrák számát is. Mint a táblázatból kitűnik, néhány lakóház olyan primitív volt, hogy csupán szobából állott, és a lakóházak 2,5 százalékának még csak kamrája sem volt. A lakóházak, a bennük kialakított helyiségek (szoba + kamra) száma alapján így oszlottak meg:
1 helyiségből állott 8 lakóház 2,5 százalék
2 helyiségből állott 155 lakóház 42,5 százalék
3 helyiségből állott 93 lakóház 25,6 százalék
4 helyiségből állott 52 lakóház 14,4 százalék
5 helyiségből állott 37 lakóház 10 százalék
6 helyiségből állott 10 lakóház 3 százalék
7 helyiségből állott 3 lakóház 0,8 százalék
8 helyiségből állott 3 lakóház 0,8 százalék
9 helyiségből állott 1 lakóház 0,2 százalék
10 helyiségből állott 1 lakóház 0,2 százalék
Meg kívánom jegyezni, hogy csakis a világi lakosság által bírt lakóházak összeírása terjed ki a részletekre, és mellőzi a kamarai tisztviselők, és a magas rangú tisztek házaira vonatkozó adatokat.
Egészen különös figyelmet érdemel a városi belső kertek gyakorisága. A lakóházak átlagában 62,1 százalékban egy belső kert foglalt helyet a ház mellett. A legszembeötlőbb jelenség azonban az, hogy éppen Eger városa magjában, a piacon és térségében a legmagasabb a lakóházakkal kapcsolatos belső kertek gyakorisága: 74,6 százalék. De a két főutca, a Hatvani utca és a Rác utca déli vége mentén emelkedett lakóházak is 76,7 százalékban kapcsolódtak kertekkel. Még a rácok által sűrűn lakott Rácok utcájában is 73,8, a Felnémeti utca mellékén és környékében is 60,7 százalékos a> belső kertek gyakorisága. Ezek szerint tehát a város lakóházai bizonyára kis alapterülettel (török építkezés!), de rendkívül laza beépítettséggel, kertek közepette foglaltak helyet. Kétségtelen, hogy ennek folytán jellegzetes városképet nyújtott 1690-ben Eger.
Érdekesen alakult a világi lakóháztulajdonosok birtokában lévő pincék száma. Átlagban 42,4 százalékának van pincéje. Néhány tulajdonos azonban két pincével is rendelkezik. A tárgyalt városrészekben állott lakóházakhoz viszonyított pincék száma a vár alatt a legalacsonyabb: 40,7 százalék — viszont a Káptalan utcában, valamint a Hatvani utcában és a Rác utca déli végében a legmagasabb, az előbbiben 56, az utóbbiban pedig 57 százalék. Figyelemre méltó még, hogy a szőlőbirtokos háztulajdonosoknak csupán 74,3 százaléka rendelkezett pincével.
A táblázat a lakóházbirtokosok tulajdonában volt szőlőket és külső kerteket (káposztás stb.) összegezi. A török hódoltság első éveiben is prenánsan megmutatkozik a szőlőmonokultúra Egerben, mert amíg a háztulajdonosoknak csupán 59,2 százalékának van ún. külső kertje, addig 76,3 százaléka rendelkezik szőlőterülettel. Határozottan megfigyelhető, hogy egy-egy városrész háztulajdonosainak más-más területen feküdt szőleik túlnyomó többsége. így a Hatvani utca és a Rác utca déli vége lakóházbirtokosainak elsöprő többséggel a keleti területeken feküdtek a szőleik. A piac és környékéről pedig éppen az északi részeken birtokoltak. A város északkeleti szögletében, a Felnémeti utca és régiójának háztulajdonosai egyaránt az északi és a keleti hegyeken rendelkeztek szőlőkkel. A Rác utca végének tulajdonosai pedig a leghatározottabban elsöprő túlsúllyal a nyugati oldalon mondották magukénak a szőlőket. (Később ezért Ráchegy is lett a neve.) — Egy-egy háztulajdonosra a legkevesebb terjedelmű szőlő a piac és környékéről került ki, míg a legtöbb a polgárok és hajdúk által lakott Felnémeti utcáról és környékéről.