"Eger var viadalyarol való enec“

dr . Majthényi József írása 1958. október 11-én!

Alig hangzanak el Dobó ágyúinak, tarackjainak győzelmet hirdető lövései, alig fut szét híre a török szégyenvallásának, máris elindul Kassáról Eger várának látására a XVI. század históriák énekese, a hadi és országos események „riportere,” Tinódi Lantos Sebestyén. Először 1548-ban jár Egerben, mikor a várat Ferdinand király biztosai átveszik Perényi özvegyétől. Ekkor „Varkuch Tamás ideiebe lőt chyatac Egerből” cím alatt versekbe foglalja e végbeli vitéz kapitánynak, Perényi Péter hűséges várnagyának hét év alatt viselt dolgait. De most, ennek a győzelemnek hallatára lova valósággal röpíti Eger felé. Hiszen gyermekkora óta megtanulta gyűlölni a törököt, s így örül minden győzelemnek, amely a magyar fegyvereket kíséri. Mikor megállítja lovát a várkapu előtt, hogy Szakács Balázs kaputartó uramtól bebocsátást kérjen, az be sem akarja engedni, s kóbor hegedűsnek titulálja. De egyszerre nagy lesz a becsülete benn a várban a vitézek között. Ízes étellel tartják, jó borral itatják, még a lovát is megpatkolják, ahogyan ő ezt nagy igazmondással megénekli: ,,Vala Kulcsár Imre, ki jó borral tarta. Sáfár István eleven csukával tarta, Benedök kovács lovamat megpatkolta ...” Víg borozgatás közben gyűjti adatait. Az ostrom minden részlete iránt érdeklődik. Mindent hűségesen felír, feljegyez, majd megrakodva igaz hírekkel visszaindul Kassára, hol — „Nagy beteges voltában egy füstös szobában” — összeszerzé 1533-ban „Eger var viadalyarol való enec”-ét. Minthogy a hosszú, négy részre osztott, 1800 soros ének kifárasztja á hallgatóit, ezért — „hogy ne legyenek restök hallásában” — elkészítette annak 460 soros kivonatát is „Eger históriájának summája” címmel. 1533. augusztus 25-én kelt királyi adománylevél szerint Ferdinánd a tisztes, de nem nemes szülőktől származó Tinódit három fiával és két lányával együtt címerhasználat mellett Magyarország kiváltságos nemesi rendjébe emeli azon érdemen, hogy az „éneklés művészetével és a történeteknek magyar nyelven ékes versekbe foglalásával kortársait felülmúlta.” Munkáit Kassán rendezi sajtó alá, ahol a város tanácsi jegyzőkönyve szerint 1544. évben, András apostol ünnepe előtti pénteken polgárjogot nyert. Háza, szőlője, családja van, s Czeczey Lénárd kassai kapitányban, ki „nagy víg embör vala” jó pártfogóra talál. Munkáit „Cronica” címmel Kolozsvárott adja ki 1554. évben, Hoffgreff György műhelyében nyomtatva. Költői programját „Cronica"-jának előszavában eképpen jelöli meg: „Ez jelönvaló könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó, várak, városokat rontó és várban szorult magyar vitézüknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösséges megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak...“ Tinódi harmadszor is megfordul Egerben, mégpedig a vár számadáskönyve szerint az 1555. esztendőben, mikor is egy hétig tartózkodik az egri várban. Egy év múlva már halott. Halálának idejét Perneszi Györgynek, Nádasdy Tamáshoz írt, Sárváron 1556. január 31-én kelt leveléből tudjuk: „Tinódi Sebestyén megvetvén ezt a halandó muzsikát, elment a mennybéliekhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon, akit e hónap utolsóelőtti napján a sári atyák hamvai mellé helyeztem.” Énekei a Cronicán kívül feltalálhatok még Heltai Gáspár Kolozsvárott 1574-ben kiadott Cancionale-ja IV. részében is. Tinódi verses krónikája Eger vár ostromának mai napig leghitelesebb leírása. Valamennyi történészünk őt kivonatolja. Tőle tudják meg a vár topográfiáját, Dobó védelmi intézkedéseit, az ostrom minden részletét — ki védte a kapukat, a bástyákat, ki hol és hogyan vitézkedett, hány zászlót szereztek, hány ostromot álltak..: — s azt is, hogy mindössze 1935 vitéze volt Dobónak, köztük 59 asszony és gyermek, s ezek közül 40—50 asszony szerzi meg az egri nők dicsőségét. Munkájának páratlan értéke nemcsak abban van, hogy adatai pontosak és megbízhatóak, hanem abban is, hogy a történések töméntelen részlete mellett száz meg száz olyan vitéz nevét tartotta fenn az utódok számára, akiknek neve nélküle feledésbe merült volna. Tinódi azon harcosa is. Harcot hirdet a gyávaság, a megalkuvás, a kapituláció ellen. Nemcsak győzelmet hirdet, de bírálatot is mond, tanulságot von le, tanít. Az egri győzelem óriási erkölcsi tartalmát, s Tinódi „Eger var viadalyarol való enec-”ének rendkívüli sikerét igazolja az is, hogy Ferdinánd király elrendeli latin nyelvre való fordítását, amelyet Zsámboki János végez el. Tinódi művei közül az „Eger var viadalyarol való enec” dallama is bevonul a zeneirodalomba. Bartus István szerint: „vannak olasz passemezzok”, melyek folyton eszünkbe juttatják Tinódi stílusát, s főleg ennek „Eger var viadalyarol való enec”-jét. A két stílus között a különbség csak annyi, hogy az olasz dallamok derültebbek, Tinódié nyomottabbak, olykor siralmasak. Mátray Gábor, a XVI. század dallamkincsének tanulmányozása során megállapítja, hogy „Eger var viadalyarol való enec” tökéletesen adja vissza a korunkban divatozott lassú toborzó első részét, s mint ilyen, nemcsak egyetlen a Tinódi-dalok között, de jelenkori népdaljaink alakját is magán viselve, a legrégibb magyar népdallamnak nevezhető. Kodály Zoltán: Árgius nótája című tanulmányában Tinódiról így ír: „Tinódi dallamszerző is volt. Csak könnyen megfelejtkezünk róla. Pedig a históriás ének némely stílusbeli sajátságát a dallam figyelembevétele nélkül csakúgy nem érthetjük meg teljesen, mint régi líránkét, vagy a népdalét. Ami belőle elterjedt, élő előadásban terjedt, amit belőle a néphagyomány megőrzött, dallamostól őrizte meg.” Valóban, „Eger historianac summája” ma is él. Tinódi után feldolgozta Mátray Gábor 1859-ben, Kern Aurél 1927-ben és Farkas Ferenc 1952-ben. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy Tinódi „Eger var viadalyarol való enec”-ével oly kincset hagyott a városra, mely nélkül a magyar történelem Egerre vonatkozó lapjai nemcsak halványabbak lettek volna, de sohasem születhetett volna meg olyan tisztán és igazán Gárdonyi halhatatlan regénye, az „Egri csillagok”.

Az összes reakció:

31Te, János Bartus, Pedro Lobo és további 28 ember