Hevesy Sándor írása 1973 októberéből

Eger történelmi belvárosából járva a kiemelkedő, monumentális középületek mellett számos, régi, kedves polgári lakóház tűnik elénk. Ilyen volt többek között a jelenlegi Kossuth Lajos utcában mostanáig fennállott 24. számú házacska is, a lassan csörgedező „Eger vize” partján. Sajnos, azonban az öreg ház újabban már messziről elárulta, hogy a felette elfutott évek erősen megviselték. Az épület déli oldalán az udvar felé eső részen kialakított pillére, árkádos tornác előbb eltűnt, összeomlott, de a ház többi része szintén veszélyessé vált annyira, hogy a lakóikat ki kellett telepíteni, majd az épület bontására is sor került. A mai Kossuth Lajos utca előde a középkor folyamán is Egernek egyik legszebb, nevezetes útvonala volt. (Ennek a két oldalán épült fel a „Harangozó városrész” —, amelyről már 1297-ből van írásos adat!) Az itteni útnak a fontosságát mutatja egyébként, hogy ennél, az egri várhoz vezető útnál építették meg a város egyetlen középkori kőhíd ját az Eger-patak fölött, éppen a jelenlegi megemlékezésünk tárgyát képező kis lakóház telke mellett. Az előbb említett fontos útvonal és a nevezetes kőhíd vitathatatlanná teszik, hogy a „Harangozó városrész” keletkezése során a mostani Kossuth Lajos utca 24. számú telken — vagy annak közvetlen közelében —, hamarosan lakóház épült. Hogy ez a középkori ház milyen volt, erre csupán milyen volt, erre csupán a Commissio Neoacquistica (Újszerzeményi Bizottság) egy 1699-ben keletkezett feljegyzése utal, amely rögzíti ,,hogy a ház részint kőből, részint fából volt” (Alul kő, felül fából készült.) Ezt a — talán már a török időkben épített — balkáni jellegű, idegenszerű házat azután valószínűen hamarosan lebontották, és helyette a jelenlegi korai barokk kis lakóház létesült. A kivitelezés szinte biztosan Rákóczi szabadságharca után, a békésebb idők beálltával, a XVIII. század második évtizedében történt. Ezt bizonyítja a ház életére vonatkozó első hiteles írás is: egy házeladási szerződés 1722-ben. Ezek szerint Vindekné eladta akkor a mostani Kossuth Lajos utca 24. számú telken levő házat Kranzl Ádámnak, hogy „... az maga fiait az mégh föl nevelődnek olvasni, irnya és Musicára Tanícsa ...” A kedves kis lakóház további életéről aránylag keveset tudunk. Így ismeretes, hogy 1788-ban közvetlenül a híd mellett volt a „Briefmeisterin” (postamesternő) hivatala és az ő otthona volt a mai Kossuth Lajos utca 24. számú épület. De ez talán nem is véletlen, mert ugyanekkor szemben, az út északi oldalán állott az „Oroszlán vendégfogadó”, nagy forgalmával, és innen indultak csaknem száz éven át a gyorskocsik: a „delizsánszok”. A következő évek itt még mindig csendesen teltek el, és csak néhány évtized múlva következett be ezen a helyen egy különösen szomorú esemény. Az egykori krónikás erről ezeket írta: E mostani 1827-ik esztendő augusztus 26-ik napján vala az, mely napon dél után három fertály háromra Eger városának első fertályában, az első szám alatt levő házban (a mostani Kossuth Lajos utca 24. szám!) a városon keresztül folyó patak mellé helyeztetett kisebb épületei lángokkal elboríttattak ...” Ezek az egykori melléképületek voltak, ahonnan a tűzvész kiindult, amely Eger csaknem egész belvárosát elpusztította. Ezek után az évek ismét csendben futottak az öreg lakóház felett, mígnem beteljesedett ím sorsa. Nemcsak a könyveknek, a házaknak is megvan a maguk sorsa.