Az egri piacok története!

Az Eger-patak völgyében a városias település kezdetét a XI. század elejére tehetjük. Az egykorú írások szerint 1009— 1010 körül indultak meg a z első építkezések a várdombon, ahol néhány év múlva már az új székesegyház, püspöki palota házai állottak. Később a várdomb területe szűknek bizonyulva, a város tovább terjeszkedett, de kb. a tatárjárás koráig (1241) csak a patak bal partján terült el, a volt szervita-templom környékén. Ezekben az időkben a piac fent, a várban volt, mint ahogyan a régi írások is említik: „a főkapun belépve a várpiaczra jutunk” A belső várba: a várpiacra a bejárat ekkor még annál a négyszög alaprajzú toronynál nyílott, ahol ma egy középkori színes címer (Estei Hippolit püspök címere) maradványai láthatók —, itt vezetett be az Almagyar felől jövő út egyenesen a várudvar közepére, az egykori Szent János templom elé. A tatárjárás idején elpusztult város csakhamar újjáépült, majd néhány évtized múlva rohamosan fejlődni kezdett. Eger ebben ez időben adottságainál fogva is különösen alkalmas lett a városias kialakulásra — a piacok, vásárok szempontjából jelentős ipar, kereskedelem, szőlőtermelés erősödött. A város kiterjedése is növekedett: beépültek a maiaktól nyugatra eső területek is. Így nem csoda, hogy ebben az időben a piacot — vagy amint akkor nevezték a „fórumot” már a mai Dobótér helyén találjuk, ahol azután évszázadokig meg is maradt. A város gazdasági életéből a piac, a vásárok mind fontosabbá váltak. A környező, akkor még meglévő községekből — Tihamér, Almagyar, Szőllőske, Cigléd, Felnémet — kialakult Eger piackörzete. A piacjogok biztosították a lakosságnak azt, hogy idegen személyek a városon kívül nem vásárolhatták meg a városba igyekvő kereskedők és termelők áruját. Ezen piacjogok féltékeny védelme mégis sokszor komoly bajokat, túlkapásokat okozott. így Nagy Lajos király 1362. október 17- én Makláron kelt oklevelében Almagyaron is heti vásár tartását engedélyezte minden hét péntekjén. (Ezóta van nálunk minden pénteken hetivásár?!) Az egriek azonban néha fegyveresen is megtámadták az almagyari vásárt, és a kereskedőket az egri vásárra kényszerítették . . . A török időkben egy nagy kiterjedésű „vilajet” (tartomány) székhelyévé tett Egernek a piaca fokozottan messze vidék találkozóhelyévé vált. Az eddigi „árucikkeken” túl azonban egy újabb, szomorú portéka jelent meg az eladók sorában, ezentúl nálunk folytak le a hírhedt rabszolgavásárok is. Erről tájékoztat bennünket az ugyancsak itt áruba bocsátott „Simplicissimus” érdekes írása! A kétszáz évig tartó háborúskodás elmúltával azután, a XVIII. században Eger fejlődésének legkiemelkedőbb korszaka következett. Alig száz év alatt tízszeresére nőtt a lakosság száma, új „hóstyák” növelték a város területét Az így megnagyobbodott település piaca kezdetben továbbra is a régi helyen maradt, itt igyekeztek a lakosság igényeit kielégíteni. A téren hangoskodtak a „kuffantók” (kofák) kisebb árusítóbódék, gyékénysátrak voltak szinte körös-körül, középen pedig állott a büntetőeszközként használt szégyenoszlop, és a deres! A nagyobb vásárok helye eleinte a piac és a mai Kossuth Lajos utca voltak, miután a tanács így határozott: „ . . . Kik valamely eleséget hoznak, azoknak Szekerei a Barátok Ucczájában helyheztessenek, az Sátoros Kalmárok pediglen az Város Piarczán accomodáltassanak”. Később, 1766-ban az országos vásárok helyéül,..az fejér Barátok (trinitanúsok) pástyát az Károly Várossában . . (a volt „Rossztemplom” környékén) is kijelölték. Nagy változást okozott a mai Somogyi Béla utca—Vörösmarty utca—Nagy János utca által határolt hatalmas területnek vásártérré való alakítása. 1790. szeptember 18-án nyílt meg itt az első három napos országos vásár „nagy ünnepséggel, zeneszóval, mozsárdurrogással. Ez a városrész azután több mint száz évig szolgált a vásárok helyéül — amíg 1896-ban a nyugati részen megépült a dohánygyár — beljebb 1906 után a Törvényház — és végül 1926—1930 között a polgári iskola és a pénzügyőrség. Az itteni belső területen természetesen nem folyt az állatok eladása, erre a célra igen sokáig a Baktai út melletti „Barom vásártér” szolgált, az odatartozó „cédulaházzal” együtt. A legújabb idők történetét jelenti azután, hogy a piac fokozatosan az egykori gőzmalom helyére települt. Megszűnt a városháza előtti árusítóhely és az ezzel kapcsolatos „húsospiac”, „halpiac”. A vásártér is egy ideig a Bem tábornok tér és környéke volt, és az 1950-es évek építkezései következtében úgy ennek, mint a „Barom vásártérnek” működése lehetetlenné vált, és így kerültek a vásárok a város déli részére, a Galagonyás utca végére.

Dobó téri piac