OTTAVIO BALDIGARA az egri vár főépítésze 1568 és 1580 között.

 

Születési ideje és helye ismeretlen, de valószínűlegTriesztből, hajóépítő családból származott. Két fiútestvérét és egy lánytestvérét említik az adatok. Magánéletéről csupán néhány elszórt adat, főként pedig végrendelete szól. Végrendeletében leírtak szerint szerint kétszer nősült. Első feleségét Camillának, a másodikat Violentának hívták. Egyik házasságának időpontját is tudjuk (1573), mert engedélyt kellett kérnie Hans Rueber felső magyarországi főkapitánytól, hogy esküvőjére Itáliába utazhasson. Egy fiát és egy leányát nevezi meg a forrás, s ez utóbbitól unokái is voltak. Feleségére 2000 forintot és ingóságait hagyta, testvéreire, Giulióra és Marco Antonióra pedig arany és ezüst vagyonát. Egy 1570 márciusából származó híradásból tudjuk, hogy Tokajban saját házzal rendelkezett.

Ottavio Baldigara egy 16. századi olasz várépítő mester volt, aki kulcsszerepet játszott az egri vár modernizációjában. Egerben 1568 és 1580 között dolgozott, amelynek célja a középkori vár átalakítása volt egy korszerű, olasz rendszerű erőddé. Ez az átalakítás nagyon sok munkával járt, de a török ​​támadások elleni védekezés miatt létfontosságú volt. Munkája sokrétű: tervez, irányít, szervez, tanácsadással segíti az építkezéseket. Egri működése alatt beosztottjai voltak: Giacomo Falubreso, Bartolomeo da Ponte, Cristoforo Stella és Garcial Pompeius.

Baldigara egri működése alatt négy tervrajzot készített. Három
példányon 1572-es dátum olvasható, de valószínűnek tartják, hogy a negyedik is ekkortájt készült. A tervekből kiderült, hogy a fő problémát a belső és külső vár összekapcsolása és megerősítése jelentette (a külső várrész lényegesen a belső fölé magasodik, a korábbi püspökvár még a hajítógépek és íjjak időszakában épült). Baldigara terveiben a belső vár öt füles-bástyával bővül, míg a külső vár területére 2 füles-bástyát tervez, melyek valószínűleg soha nem készültek el. Baldigara igyekezett figyelembe venni a terepadottságokat és a korábbi építési részeket, így pl. a Zárkándy-bástya esetében beleépítette a korábbi falszakaszokat a későbbi új-olasz bástyába.

Baldigara, mint udvari művész (Hofkünstler) rendszeres havi fizetésben
részesült, melyet azonban gyakran késve kapott kézhez, többszöri sürgetés után. Az összeg nagysága 1564-ben 10 forint havi zsoldot jelentett. Egri építőmesteri kinevezése után azonban járandóságát 50 forintra emelték A hadmérnöknek a Bécsi Haditanács sok fejfájást okozott, terveit nem akarták elfogadni, tisztában volt a kivitelezés nehézségeivel és elsősorban a külső vár problémájával. Az uralkodó végül 1572-ben hosszabb huzavona után Baldigara 3. vagy egyesek szerint 4. tervét (módosítását) fogadta el az egri vár átépítésére.

1574-ben Eger mellett örökölt meg egy birtokot (hogy kitől, azt nem tudjuk), és arra malmot szándékozott építeni. Az ehhez szükséges engedélyt, többszöri kérelem után, 1575 februárjában kapta meg. A birtokkal azonban valami nem volt rendben, mert 1578 októberében vizsgálóbiztosok tanúkihallgatásokat folytattak azzal kapcsolatban. Lehetséges, hogy a káptalannal került szembe, mert a Haditanács 1580 januárjában utasította Ruebert, hogy védje meg a mester Eger melletti malmára vonatkozó jogait. A malmot megtartotta akkor is, amikor már Érsekújváron dolgozott, mivel 1582 szeptemberében biztosítólevelet kért rá.

Baldigara építőmesteri fizetését nem csak a malomból, hanem a marhakereskedelemből nyert jövedelemmel is igyekezett kiegészíteni. 1579 októberében ugyanis azért folyamodott a Kamarához, hogy zsoldhátralékának fejében engedélyezzék 200 marha illetékmentes áthajtását a magyaróvári harmincadvámon.

Ottavio Baldigara 1588. január 15-én hunyt el Érsekújváron. Jelentős szerepet töltött be a török elleni védelmi rendszer kiépítésében. Munkáját a fizetetlenségen kívül is sok probléma kísérte, tevékenysége egy kiváló szakembert mutatott, aki pontosan tudta, hogyan kell bánnia a kőműves mesterekkel.

Írta: Erdei László

Források:

-Domokos György:

Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon

a xvi. század második felében

- Bánrévi Mónika: Itáliai mesterek öröksége Egerben