Egri Nagy Eged hegyi Szent Kereszt Kápolna története
Sokáig csak helyi legendák keringtek arról, hogy az Eger városa fölé tornyosodó Nagy-Eged hegy sűrűjében valaha egy monumentális épület állt. A rejtélyre 2020-ban került pont, amikor Turay Zoltán és Havasi Norbert, a Kaptárkő Egyesület szakemberei 537 méteres magasságban, a hegy platóján azonosították az egykori Szent Kereszt-kápolna pontos helyét. A felfedezés azért is számított régészeti szenzációnak, mert bár az épület létezéséről maradtak fenn írásos emlékek, a természet évszázadok alatt teljesen visszafoglalta a területet.
Sok elnevezés őrzi az „Egedi remeték” emlékét. Ilyen a hegy
tetején nyíló 7 m hosszú Remete-barlang, vagy a régi térképeken
– a hegy északi oldalában – jelzett Remete-forrás is,
„melynek vize soha ki nem fogy, mert a remete imádsága tartja”.
A forrást sajnos ma már hiába keressük, mivel a szárazabb klíma
miatt víz itt már nem fakad.
A kutatások szerint a platót már 1687-ben, Eger török alóli felszabadításakor használták: nyugati muskétások állomásoztak itt, hogy blokád alatt tartsák a várat. A kápolna alapítása valószínűleg közvetlenül ezután, a 18. század elején történhetett.
Az első írásos adat 1746-ból származik, amikor körmeneti célpontként említik az épületet. Barkóczy Ferenc egri püspök 1752-ben még a hívek adományaiból újíttatta fel az omladozó szentélyt, ám a virágkor rövidnek bizonyult.
Történt utalás egy 1743-as végrendeletre, amelyben az illető hat forintot hagyott a kápolnára, hogy minden évben mondjanak misét érte. Ez az eddigi legkorábbi utalás a Szent Kereszt felmagasztalása kápolnára.
Az egri minoriták – akik részletesen feljegyezték a városi hitélet
különböző eseményeit –, többször is írnak a kápolnáról és az
„Egedi remetékről”. Tőlük tudjuk, hogy 1753. május 3-án Barkóczy
Ferenc püspök szenteli fel a kápolnát, majd az ezt követő években,
május 3-án (a felszentelés emlékére) és szeptember 14-én
(a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén) szentmisével egybekötött körmeneteket és búcsúkat rendeztek a kápolnánál.
1763-as adatok bizonyítják, fel akarták újítani a templomot, ehhez Istenmezején vágtak volna ki fákat, nem is keveset és nem is kis méretűeket (tíz darab hat bécsi öl, körülbelül 11,4 méter hosszúságú tölgy gerendát kértek és 32 ezer zsindely kellett a fedéshez). Az általuk feljegyzett utolsó búcsút 1768. szeptember 14-én tartották.
Miután Barkóczy Ferencet 1761-ben esztergomi érsekké nevezték
ki, utódja, Eszterházy Károly püspök felszámolta elődjének igen sok és költséges kezdeményezését. 1766-ban ő helyezte át a már 7 éve az Egeden szolgáló Barbarits György remetét is, aki feltehetően az utolsó „Egedi remeték” között volt. Eszterházy idejében, az 1770-es évektől nyom nélkül tűnik el a kápolna. Az 1800-as években a feljegyzések már csak romokról írnak. II.József 1782-es rendelete, amely betiltotta a remeteségek működését, megpecsételte a kápolna sorsát, a szolgálatot ellátó remeték távozása után az épület elhagyatottá vált, majd a 19. század elején végleg összedőlt.
Az Eged-hegyi kápolna romjairól nemrég tartottak régészeti előadást a Dobó István Vármúzeumban. Ez alkalommal Turay Zoltán emlékezett vissza, hogy egy idős túrázó mutatta meg neki 2016-ban a romokat, és később kerültek kapcsolatba egymással a téma iránt érdeklődők. Ezek egyike volt Havasi Norbert, a Kaptárkő Egyesület elnöke, aki fölidézte, ők csak egy tanösvényt szerettek volna létesíteni, s egy táblát szenteltek volna a tetején lévő romnak, ehhez gyűjtött adatokat az interneten.
Vannak források Bartalos Gyula kanonok, műgyűjtőtről a XX. század elejéről, hogy hozzá került a kápolnából egy barokk oszlopfő. Ezt 1899-ben kaphatta, hogy használják föl egy kilátó építéséhez, akkoriban ugyanis az volt a divat, hogy a környéken talált emlékeket beépítették az ilyen létesítményekbe.
Tovább folytatódik a Nagy-Eged hegyi Szent Kereszt kápolna kutatása – ezúttal a kápolna egykori berendezésére fókuszálva. Nemesné Dr. Kis Tímea művészettörténész és Havasi Norbert, a Kaptárkő Egyesület elnöke, a Nagy-Eged hegyi Szent Kereszt Kápolna kutatócsoport lelkes tagjai 2021-ben, a romtemplom építéstörténetének kutatása közben rábukkantak egy, az épülethez köthető 1780-ban kelt forrásra. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvből (canonica visitatio) kiderül, hogy a hegyen állott kápolna felszerelési- és berendezési tárgyait Egerben az 1776-tól épült hatvani Fájdalmas Szűz temetőkápolnába szállították át. Az inventáriumban szerepel az Eged-hegyi kápolna főoltárképe is, amelyet a hatvani temetőkápolnában a kutatók egy mellékhelyiségben fedeztek fel. A Mater Dolorosa, azaz Fájdalmas Szüzet ábrázoló 18. század közepi olajfestmény restaurálását a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatói, Szőke Viola Borbála és Burinskaite Paulina végezték el Heitler András tanszék- és témavezető, egyetemi docens irányításával. A jelenlegi festmény alatt egy másik témájú kép is rejtőzik, melynek kompozíciója egyelőre nem ismert, de röntgensugaras vizsgálat fogja feltárni azt. A most látható olajfestményen szignó is van: Johan Petrus Schmid(t) pinxit 1778, ami a mester nevére és arra utal, hogy a festmény 1778-ben készült a hatvani temetőkápolnához, s hogy az eredeti Nagy-Eged hegyi remetekápolna szintén barokk főoltárképe lett átfestve. A felső kép további érdekessége, hogy Krisztus öt szent sebén egy-egy lyukpár látható, amelyeket valószínűleg valamilyen nemesfémmel díszítettek.
Havasi Norbert a Kaptárkő Egyesület kutatója előadta, hogy a kápolna feltűnik még teljes pompájában a Kispréposti palota egyik festményén, de két térképen is romként ábrázolják. De az épület szerepel a megyeháza Barkóczy-termében lévő Barkóczyt ábrázoló festményen is, míg a hegyet az Eszterházy Károlyt ábrázoló, ugyanitt található festményen egy utólag ráfestett függöny takarja. A 2024-es és a most folyamatban lévő 2026-os ásatási szezon - amelyet a Nemzeti Kulturális Alap is támogat - minden eddiginél tisztább képet fest az építményről.”
A Dobó István Vármúzeum régészei bekapcsolódtak a munkába, és hamarosan kiderült: nem csupán alapfalakról van szó, hanem egy meglepően épen maradt, hatalmas történelmi emlékről. Fémkeresővel egy Mária Terézia uralkodása idején, 1763-ban vert réz denárt találtak nem messze a kápolnától. A lelet azért érdekes, mert ekkor még biztosan állt a templom, ahová évente kétszer körmeneteket vezettek. Így a denár tulajdonosa egy zarándok vagy egy itt élő remete lehetett
Rákóczi Gergely a Vármúzeum ásatásvezető régésze szerint a kápolna kifejezetten nagyméretűnek számított: a 22 méter hosszú és 11 méter széles falak helyenként még ma is kétméteres magasságban állnak. Hatalmas szentély, négy oltárfülke, két csigalépcsőtorony és egy sekrestye is feltárásra került. Az íves homlokzat és a kidolgozott lábazati párkányok arról tanúskodnak, hogy nagy műgonddal készült épületről van szó.
Jelenleg a belső terek omladékmentesítése zajlik, miközben a Szent Kereszt Kápolnáért Egyesület már a romok konzerválásán és turisztikai bemutathatóságán dolgozik. A cél nem kevesebb, mint Eger egyik legmagasabb pontján fekvő építészeti kincsének megmentése az utókor számára.
Források: -prontion.hu
-Tóth Balázs – Előadás az Eged-hegyi kápolna régészeti kutatásairól
-Havasi Norbert, Kaptárkő Egyesület - NagyEged hegyi tanösvény
-Nemesné dr. Kiss Tímea művészettörténész - Nagy-Eged hegyi Szent Kereszt Kápolna kutatócsoport
-Dobó István Vármúzeum – Fejezetek a Nagy-Eged hegyi kápolnakutatás történetéből
