EGRI VÁR KURUC GYŐZELME 1705.01.02.

A Rákóczi szabadságharc katonái egyre közeledtek Eger városa felé. II.Rákóczi Ferenc szabadságharca kezdetétől rendkívül nagy katonai jelentőséget tulajdonított Eger, illetve az egri vár megszerzésének, birtoklásának.

1703 július utolsó vasárnapján Rákóczi ellen a teljes vármegyei fegyveres erő a város területén sereglett össze. A magyarokból, németekből és rácokból álló gyalogos csapatok a piactéren, a lovasság pedig, akik zömében mind magyarok voltak, a város déli szélén, a lőpormalom melletti mezőn, a mai Sas úttól délre, a Kistályai úttól nyugatra sorakozott fel a szemlére, a mustrára. Ezt követően Telekesy István egri püspök-főispán kezébe letették a hűségesküt a Habsburg királyra. A császár iránti hűséget és a városnak a kurucok ellen való megvédelmezésére kötelező eskü szövegét Ambler Tamás jezsuita atya olvasta fel. Telekesy István ekkor tehát, mint a nagy kiterjedésű vármegye főispánja és az egri egyházmegye élére a Habsburg uralkodó által állított püspök, minden telhető erejével és nem megvetendő hatalmával Habsburg Lipót hűségére és Rákóczi Ferenc szabadságharca ellen mozgósította az erőket.

A kuruc hadvezetés láthatóan nem sietett Eger sziklára épült, meglehetősen erős vára bevételével, s első ütemként egyelőre megelégedett csak a város blokád alá helyezésével. Almássy János hevesi alispán kétezer fő körüli megyei felkelő kuruc hadseregre jellemző módon nemcsak teljességgel gyakorlatlan volt a várak ostrom műveleteiben, de ostromágyúkkal sem rendelkezett és a kellő katonai fegyelem terén is hiányosságokat mutatott.

1703 október 29-én Almássy János kuruc fegyvereseivel ostromgyűrűbe zárta Eger várát és városát, sőt ugyanakkor gyenge katonai erővel megtámadták a város egyik kulcspontját, a délre nyíló Hatvani kaput. Az első kuruc akció azonban kudarcba fulladt, mert az egri polgárok heves puskatüze s néhány ágyúlövése elegendő volt a katonailag teljesen tapasztalatlan felkelők elűzésére. De néhány egri puskás holtan maradt a küzdőtéren, mint Eger kuruc ostromának első áldozatai.

A harci események megindulása rosszul hatott a város polgárságának magatartására és hamarosan felmérték helyzetüket a kibontakozó küzdelemben. Szembe fordultak Telekesy püspök-földesúr makacs Habsburg-párti álláspontjával és meghódolási szándékukról magát II. Rákóczi Ferencet értesítették.

Az egri várbeli császáriak és az oda menekült városiak felkészültek az ostromra: mintegy két hónapra elegendő élelmiszert halmoztak ott fel. Nagy nehézséggel kellett megküzdeniük, hiszen Žinzendorf 1703—1704. évi téli hónapjaiban nem számíthatott Eger felmentésére, vagy akár csak eredménnyel kecsegtető katonai tehermentesítésére sem. Az egyre csökkenő élelem utánpótlásában elsősorban is a várba zárkózott egri rácok jeleskedtek és többször kitörtek falvakat kiraabolni.

A Gyöngyös városában összesereglett megyei felkelők fegyveres erejét Almássy János és Dévay Pál parancsnoksága alá helyezték és a lovas és gyalogos csapatok október 21-én indultak el Eger város és a vár bevételére. A csapatok Abasáron, Visontán, át vonultak a megyeszékhely irányába és a 2 ezer körüli vármegyei felkelősereg 25-én már Makláron letáborozott.

A vár menthetetlen volt az erős kuruc csapatokkal szemben ezért gróf Ferdinánd Zinzendorf várparancsnok császári őrsége 1705. január 2-án adta át Eger várát kurucoknak. A vár őrsége a rácokkal és németekkel déli 12 órakor fegyveresen vonult ki, ingóságaik szállítására 600 szekér volt kirendelve. Budára Kál felé vették útjukat, itt azonban körülvették őket a kurucok és elszedték fegyvereiket. Zinzendorfot tisztikarával együtt Kassára vitték, a katonákat Rákóczi serege közé sorozták, a polgári népet pedig, családjukkal visszaszállították Egerbe. A vár átadása után Ráti Gergely ungi nemes lett Eger első parancsnoka.

Telekesy István püspök a megyei tisztikarral és nemességgel, a város népe és az egész papság élén várta és üdvözölte a fejedelmet. Rákóczit az egri vár falairól dörgő ágyúzás és zene mellett, a nép ujjongó lelkesedéssel követte a püspöki lakba, ahol megszállt. Ez az ünnepélyes fogadás megpecsételte Telekesynek Rákóczihoz való csatlakozását. „A kocka el volt vetve, írja az egyik polgári történész , most már kitartott mellette a püspök, ameddig tudott.”

Eger várának meghódolása igen jelentős volt a szabadságharc és a fejedelem ügyére nézve. Eger lett, ahogy Rákóczi mondja „az ország közepe", most a felszabadult Magyarország központja, Rákóczinak pedig csaknem állandó főhadiszállása. A város iparosai is a szabadságharc mellé álltak, fegyvereket és mundérokat készítettek a kurucok számára. A katonáskodó egriek adómentességet kaptak a fejedelemtől.

1709-ben az osztrák császári csapatok egyre több győzelmet arattak a kurucok felett. Ráadásul pestisjárvány ütötte fel a fejét az országban, mely sok kurucot megbetegített és elpusztított. Az utlsó várparancsnok, Perényi Miklós volt.

Cusani Jakab őrgróf a szolnoki olcsó és gyors siker után azonnal Eger felé fordult, míg másfelől

Wallis Ferenc gróf ezredes csapatai igyekeztek a vár ostromához. Perényi várparancsnok jelentéséből tudjuk, hogy az ellenség főereje az előcsapatok megjelenését követő napon, 1710 október 24-én érkezett a vár alá. Az Eger városi sereg, amolyan tessék-lássék csetepaté után, labanccá lett. A védtelenül maradt polgárság még ugyanazon a napon behódolt a császári csapatoknak.

Gróf Pálffy János osztrák had főparancsnoka Perényi Miklós várparancsnokhoz intézett eredménytelen kapitulációs felszólítás után novemberben erélyes támadásra lendült és nehéz lövegekkel lőni kezdték a várat. A nagy létszámú labanc csapat nem tudta elfoglalni a várat. A fordulat akkor következett be, mikor a várból korábban kiszökött Arndt Ádám főstrázsamester elárulta, hogy a vár vízellátását, kútjait hogyan lehet bombázni. Az áruló azt is megmutatta, melyek a vár aláaknázására legalkalmasabb falrészei.

A kilátástalan helyzetbe került Perényi Miklós várparancsnok végül beadta derekát a kapitulánsok előtt és 1710 december 7-8-án átadta a várat a labancoknak.

Miután Telekesy István egri püspök elvesztette a szabadságharc kedvező kimenetelében való hitét, ezért igyekezett „hűtlenségét" jóvátenni a császáriak előtt azzal, hogy a vár feladására ösztönözte a védőket, emiatt I. József császár 1711 márciusában megbocsátott neki.

Eger sok áldozatot hozott a szabadságharc érdekében és a harcok és a pestis miatt kemény megpróbáltatásokon, súlyos csapásokon ment keresztül. A lakosság közül sokan elhagyták a várost. Eger 1700. évi körülbelül ötezerre tehető lakosságának csak mintegy harmadrésze vészelte át a nehéz időket a szabadságharc végéig. Eger kiemelkedő szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc korában, az egész kuruc-mozgalom alatt a fejedelem főhadiszállása volt.

Forrás: dr.Szántó Imre: Eger a Rákóczi-szabadságharc korában (1963)

 

 

 

Az összes reakció:

38János Bartus, Pedro Lobo és további 36 ember