1. KOROMPAI JÁNOS (1919-1996)

 

1956-os FORRADALMÁR, POLITIKUS, KÖZGAZDÁSZ, IRODALOMTÖRTÉNÉSZ.

1919. február 1-jén született Egerben, sokgyermekes szegényparaszti családban, Eredetileg Kaknics volt a vezetékneve, s csak felnőtt korában vette fel a Korompai nevet. Nyolc testvére közül egyedül ő végzett csak felsőbb iskolát, a többiek földművesek, ipari és kereskedelmi dolgozók lettek. Az elemi népiskola négy osztályának elvégzése után elvégezte a négy polgárit, majd beiratkozott az Egri Római Katolikus Négy Évfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskolába, ahol 1937-ben érettségizett.

Két évig banktisztviselő volt az Egri Egyházmegyei Takarékpénztár Részvénytársaságnál. Majd Budapestre került ahol 1939-1944 között külkereskedelmi hivatalokban dolgozott, s emellett a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának hallgatója volt. Diplomája megszerzése után iparpolitikából és szociálpolitikából doktori címet szerzett. A Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatalban 1938. szeptember 18-tól 1941-ig gyakornok volt, majd a Hungária Vegyiművek alkalmazásában állt.

A Hadianyag-forgalmi Intézet munkatársa volt 1942-44 között, s ilyen minőségben többször járt külföldön. Külkereskedelmi tárgyalásai miatt 1941-ben négy hetet töltött Ausztriában és Törökországban, 1943-ban ugyancsak négy hétig volt Bulgáriában, Szlovákiában és Szerbiában. Egyetemi tanulmányai miatt a katonai szolgálat alól felmentették.

Egerbe 1945 márciusában tért vissza, ahol először föjegyző, illetve helyettes polgármester lett. 1948-tól 1949 nyaráig ő volt a város polgármestere. Még 1945-ben belépett a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetébe, ahol különböző funkciókat töltött be. A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt 1948 nyarán történő egye- sülése után is tagja lett a Magyar Dolgozók Pártjának, ahonnan 1948. november 21-én kizárták. 1949 nyarán azzal vádolták, hogy angolpárti. Az angolon kívül jól tudott franciául, németül, olaszul és oroszul.

A polgármesteri hivatalból való leváltása után 1949. június 9-i hatállyal Hatvanba helyezték át főjegyzőnek, majd ismét Egerbe, ahol a Textilnagykereskedelmi Nemzeti Vállalat fökönyvelője volt. Innen került az Országos Tervhivatal egri kirendeltségéhez előadónak, 1950. április 14-i hatállyal. 1951. február 1-jétől a Heves Megyei Tanács.

Végrehajtó Bizottsága Terv- és Statisztikai Osztályának előadója, majd föelőadóvá nevezték ki. 1954 decemberében osztályvezető-helyettes lett.

1956 őszén bekerült a politika forgatagába. Munkahelyén gyakorta beszélgetett Novotta Kálmánnal, Hortobágyi Istvánnal, Ráduly Barnabással és dr. Kovács András főorvossal. Eszmecseréik közben azon töprengtek, hogy hogyan alakulnak hazánkban és Egerben a politikai események. Október 23-a után négy napig bizonytalan légkörben éltek. Október 26-án és 27-én azonban a Heves Megyei Tanácson is felgyorsultak az események. Ezzel kapcsolatban 1995. október végén a következőket nyilatkozta a Heves Megyei Népújság munkatársának: „Elhatároztuk, hogy megteremtjük a megyei (tanácsi) munkástanácsot. Javaslatomra úgy szavaztunk, hogy mindenki - a titkosság jegyében - felírta annak a személynek a nevét, akit alkalmasnak tartott arra, hogy a testület tagja legyen. A legtöbb vokssal büszkélkedőnek dukált az elnöki cím. Én ódzkodtam a megtiszteltetéstől. Családomra, gyermekeimre hivatkoztam. A hárítás nem sikerült, mert másnap úgy köszöntöttek, mint a legnépszerűbb embert. Szívemből fakadóan engedtem. Ebben a funkcióban - a testület egyébként a végrehajtó bizottság szerepkörét látta elmaradtam egészen a december 12-i sortüzig.

November 3-ra, mint a megyei munkástanács elnökét, Miskolcra hívták, mert ott akarták megalakítani az Északkelet-Magyarország önálló nemzeti bizottságát, ahol segédkezett a jegyzőkönyv megfogalmazásában. Ahogy Korompai később megfogalmazta: ..Ez lett a vesztem, az itteni fellépés miatt lettem áldozat." Józan maradt az 1956-os események során, elutasított mindenféle szélsőséget, és államigazgatási ismereteit az igazságos konszolidáció elősegítésére fordította.

A megyei tanács munkástanácsa 1956. november 13-án az alábbi felhívást tette közzé:

„Felhívás a helyi tanácsok és a forradalmi népi szervek együttműködéséről Dolgozó népünknek szabad életéhez és a teremtő munka megindításához nyugalomra és rendre van szüksége. E nyugalom kialakításához és megszilárdításához nagy segítséget nyújthatnak az államigazgatás helyi szervei, ha tevékenységükkel hozzájárulnak a forradalmi és szocialista vívmányok megszilárdításához, a nyugalom és a békés munka helyreállításához.”

A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a megyei tanács munkástanácsa felhívják a helyi-járási, városi, községi-tanácsokat és forradalmi népi szerveket (munkás tanácsokat, forradalmi tanácsokat, nemzeti bizottságokat), hogy egyetértésben alakítsanak ki olyan szervezetet, amely bírja a dolgozók bizalmát.

Az irányításból ki kell hagyni a közelmúlt bűneiért, túlzásaiért és hibáiért felelős egyéneket, a népi szerveket pedig meg kell tisztítani a hozzájuk csatlakozott jobboldali elemektől. Így mindenütt kialakítható olyan szervezet, amely a választásokig képes eredményesen ellátni az államigazgatási feladatokat.

A lentiek szerint megszervezett ideiglenes tanács a következőket tekintse  :

-1. A város (község) területén a nyugalom és a rend minden esetre fenntartandó.

2. A közellátás megszervezése, mint a békés munka egyik alapfeltétele.
3. A mezőgazdasági munka elvégzése - szántás-vetés - amely biztosítja az ország jövő évi kenyerét.

Az ideiglenes helyi tanácsok minden kérdésben forduljanak a felettes-járási, megyei tanácsokhoz.

Eger, 1956. november 13.

A Megyei Tanács Végrehajtó bizottsága

nevében; Lendvai Vilmos elnök

A Megyei Tanács Munkástanácsa nevében; Dr. Korompai János

elnök"

Korompai jobbnak látta munkahelyet váltani, az Autóipari Forgácsoló Gépgyár terv- és munkaügyi osztályán helyezkedett el. Úgy gondolta, hogy az 1956. október 23-tól november 4-ig kifejtett politikai tevékenységéért semmi megtorlás nem érheti, mivel 1957. január 1-jétől június 17-ig dolgozhatott. Azon az éjszaka azonban,,fegyveresek dörömböltek a lakás ajtaján, s közölték velem: letartóztatnak." Miskolcon 1957 augusztusában állították bíróság elé. Az első zárt tárgyalást augusztus 30-án tartották a népbírósági gyorsított eljárás keretében. A vádiratot az ítélet előtt tíz perccel kapta meg. Kijelölt védőjével, Fehér Józseffel mindössze öt percet beszélhetett.

Korompai János büntetését a fővárosi Országos Gyűjtőfogházban kezdte, melynek asztalos műhelyében dolgozott. Később Budapestről Vácra vitték, ahol a börtön fordítóirodájában foglalkoztatták, annak vezetőjeként. Itt többek között együtt dolgozott Eörsi István íróval, Litván György történésszel, Mécs Imre mérnökkel és Kosáry Domokos történésszel. A börtönből 1962. április 2-án szabadult, amnesztiával. Szabadulása után nem kapott képzettségének megfelelő állást, s egy ideig az egri bútorgyárban alkalmazták. Az Egri Vármúzeumba 1962 októberében került, gépíró adminisztrátorként. Később tudományos segédmunkatárs, majd főmunkatárs lett, nyugdíjba vonulásáig.

Kutatási területe Gárdonyi Géza élete és munkássága volt, a múzeumban található irodalomtörténeti anyag feldolgozása alapján. Az emlékmúzeum kezelőjeként 1974 februárjáig feldolgozta az író levelezését, titkosírásos feljegyzéseit, céduláit. Később a Gárdonyi hagyaték mintegy 30000 lapból álló kéziratanyagának, okmányainak feldolgozásához kezdett. Ezzel párhuzamosan végezte a Gárdonyi kora a sajtóban című témához vonatkozó kutatásokat, valamint az író könyvtárának feldolgozását. A hatalmas könyvhagyaték és az óriási méretű kéziratgyűjtemény feldolgozásának részletei a következők voltak: 1. Kéziratok a Gárdonyi-hagyatékban. Első rész: regény-kéziratok. Második rész: novella-, színmű- és vers-kéziratok. (Kb. 30000 kéziratos lap). 2. Okmányok és személyi iratok a Gárdonyi-hagyatékban. (Kb. 200 életrajzi vonatkozású okmány és irat.) 3. Gárdonyi a korabeli sajtóban. Újságok, folyóiratok és újságkivágatok a hagyatékban. (Kb. 1000 újság- és folyóiratszám; kb. 2000 újságkivágat). 4. Gárdonyi könyvtára (Kb. 8000 kötet könyv és folyóirat).

Korompai kutatómunkájának fő célkitűzése az volt, hogy elősegítse egy új Gárdonyi-monográfia megírását, illetve elősegítse a Gárdonyi-művek kritikai kiadását. Rendkívül alapos kutatásainak eredményeit tanulmányokban, közleményekben is fel- dolgozta, amelyeket a múzeum évkönyveiben publikált. Nevéhez fűződik az úgynevezett Gárdonyi titkosírás megfejtésének kezdeményezése, az 1960-as évek második felében. A titkosírás megfejtői Gyürk Ottó alezredes és Gilicze Gábor egyetemi hallgató voltak. A Titkosnapló Korompai bevezetőjével és Z. Szalai Sándor eligazításával 1974-ben jelent meg, a Szépirodalmi Kiadónál.

Gárdonyit Bródy Sándor hívta Egerbe, így Korompai János kutatásait az író barátra is kiterjesztette. Dormándon a Remenyik Zsigmond emlékszoba is az ő munkáját dicséri.

A rendszerváltás után rehabilitálták, korábbi büntetését 1989 szeptemberében bírói ítélettel törölték. Bár a börtönből való kiszabadulása után megfogadta, hogy többször nem politizál, de az 1980-as évek végén Egerben is meginduló politikai erjedés őt is magával ragadta. A Szociáldemokrata Párt Országos Újjászervezésének idején, 1989 januárjában az ismert szociáldemokrata politikus, Révész András és barátai inspirálására ismét bekapcsolódott a párt életébe. 1989 februárjában kezdeményezte az 1948- ban felszámolt Szociáldemokrata Párt egri szervezetének megalakítását, s a szervezet első elnöke lett. Az 1989 novemberében tartott kongresszuson az Országos Vezetőség alelnökévé választották. Az 1990-es országgyűlési választásokkor képviselőjelölt lett az egri kerületben a megyei és az országos listán is, de a parlamentbe nem került be.

Biztos hátországot jelentett számára a családja. Egerben 1942-ben kötött házasságot Gyetvay Magdolnával (1922-1977), aki az Egri Vendéglátóipari Vállalat főkönyvelő helyettese volt. Három gyermekük született: Ildikó (1944-), Bernadett (1945-), Lothar (1955-2006). Szeretett felesége korai halála után 1979-ben másodszor is megnősült egy német tanárnőt vett el. Korompai Helga jóban, rosszban társa lett.

Korompai János küzdelmes életét 1996. január 15-én fejezte be. Első felesége mellé helyezték örök nyugalomra a Fájdalmas Szűz (Hatvani) temetőben. Az egyházi szertartást Mikolai Vince, az Érseki Hittudományi Főiskola rektora végezte, a vármúzeum nevében dr. Csiffáryné dr. Schwalm Edit, a Közgazdasági Szakiskola és az Öregdiákok nevében pedig Szabó János egykori diáktársa búcsúztatta.

 

Forrás:

Heves Megyei Levéltár. Dr. Korompai János személyi anyaga. - Katolikus Hang, 1996. jan. 28.

-Pécsi István: A nemesveretü örökség mindenkinek kamatozhat. Heves Megyei Hírlap, 1995. okt. 21

.-A család szóbeli közlése (2016.)