1806-ban az egri hóhér özvegye irányította Miskolcon az akasztásokat!
A Miskolcon megjelenő „Magyar Élet“ c. politikai napilap érdekes cikket közölt 1941. januárjában!
A közelmúltban rendkívül becses naplósorozattal bővült a Borsod-Miskolci Múzeum levéltára. A múzeum igazgatóság megszerezte és a levéltárában elhelyezte a híres miskolci Szűcs család két közismert tagjának, Szűcs Sámuel és Miklós hites ügyvédeknek tizenhét kötetből álló naplósorozatát, amely Miskolc város XIX. századbeli életére és történetére igen sok adatot tartalmaz.
Egy híres miskolci naplóíró csalód
A híres Szűcs család apáról-fiúra örökölte a naplóírási hajlandóságot. Az első kötetet Szűcs Sámuel (élt 1787-től 1834-ig) vezette gyermekkorától 1813-ig. Naplóírási készségét fia, ifjabb Szűcs Sámuel hites ügyvéd is örökölte, aki tizenhárom kötetben, 1835-től közvetlen a halála előtti napokig örökítette meg a becses adatokat.
A család harmadik naplóírója, Szűcs Miklós ugyancsak hites ügyvéd volt, aki négy kötetben, 1826-tól 1885-ig hagyott hátra napló-szerű feljegyzéseket.
„kettőt közülök felakasztottak, de nem a nagyakasztófára”
A másfél évszázad előtti Miskolc emberét még nem nagyon érdekelte a politika, a tudomány úgyszólván csak a kiváltságosoké volt, számára tehát csak azok az események jelentettek élményt, amelyeknek a mindennapi élethez voltak közvetlen kapcsolatai. Szűcs Sámuel naplójában, híven az időrendhez, legtöbbször a nagyobb miskolci tűzvészekről, járványokról, bűncselekményekről, időjárásról, termésről, a hitélet állapotáról, a jelesebb közhivatali és egyházi emberekről ír.
Szűcs Sámuel naplójának feljegyzéseiből tudjuk, hogy a naplóíró a miskolci gimnázium növendéke volt, majd a sárospataki főiskolát látogatta. Naplója nem hivatalos okmány, írásai mégis hitelt érdemelnek. 1805. április 8. napjáról azt jegyzi fel, hogy eltelvén az ünnep, délre jött haza Miskolcra Kisgyőrből és Tapolcáról, ahol könyörgésért 16 forintot kapott. — „Ugyan ezen napon, — írja — hoztak be Miskolcra négy, nagy ragadozó tolvajokat, akik közül kettőt életben hagytak, hogy általuk is többet kisüssenek. Die 9. April, — ez a feljegyzés olvasható: kettőt közülük felakasztottak, de nem a nagy akasztófára, hanem csak oszlopokra.“
Az özvegy egri hóhérné
Szücs Sámuel naplója szerint a négy ragadozóból Török Ferenc és Tóth János maradt életben. — Az egyiket, amelyiket Sajószentpéter felé akasztottak, Kántor Szabó Józsefnek, a város felöl valót pedig Jóst Józsefnek hívták.
Megírja Szűcs Sámuel azt is, hogy a hóhér az egri hóhér özvegyének legénye volt, igen tudatlan, gyáva és félénk német volt, s így maga az özvegy hóhérné „dirigálta a dolgot“, vagyis az akasztást. Segítőtársa volt a hóhérinason kívül Budai Jóska is.
Az akkori miskolciak ugyancsak szerették a babonát, mert Szűcs Sámuel feljegyezte róluk, hogy amíg a ragadozó tolvajok ott függtek az akasztófán, igen lopkodták őket. Előbb csak a holmijukat lopkodták el, később már ruháikra, fehérneműikre is sor került, sőt az egyik áldozatnak még a testéből is levágtak egy darabot.