Valyon hogyan lett Egerben püspökségből érsekség?

AZ EGRI ÉRSEKSÉG TÖRTÉNETE

Eszterházy Károly püspök halála után újra napirendre került a hatalmas kiterjedésű Egri egyházmegye felosztása. 1804-ben VII. Pius pápa az egri püspökség területéből kihasította a kassai és a szatmári püspökséget, az egrit pedig érseki rangra emelte és alárendelte a rozsnyói, a szatmári, a szepesi és a kassai püspökséget. Az első egri érsekké 1804-ben Fuchs Ferencet (1804–1807) nevezték ki. Rövid egyházfősége alatt legfőbb tevékenysége az újonnan alakult érsekség életének megszervezése volt, mely irányítására általános statútumokat adott ki. Rendkívüli szociális érzékenységgel rendelkezett, amit az is bizonyít, hogy nagyon sok áldozatot hozott a szegénység és a nyomor felszámolása érdekében, végrendeletében pedig mindenét a szegény papokra és tanítókra hagyta.

Fuchsot 1807-ben bekövetkezett halála után báró Fischer István (1807–1822) követte az érseki székben, aki előtte az egri egyházmegyéből kialakított szatmári egyházmegye első püspöke volt. Őt is mindenekelőtt nagylelkűsége tette emlékezetessé a főegyházmegye élén. Az érseksége alatt zajló napóleoni háborúk jelentős terhet róttak az egyházmegyére és Egerre is. Az 1809-es esztendő nyarán a Napóleon Bécs ellenei támadása miatt a bécsi udvar a királynéval együtt elmenekült és Egerben az érseki palotában éltek több hónapig. A Szent Koronát is Egerben őrizték ekkor a székesegyház sekrestyéjében. Távozásuk után a háború sebesültjei érkeztek a városba. Csak a Líceum épületében 4000 katonát ápoltak, de a kolostorokban is kórházakat rendeztek be. Halála után az érseki szék öt évig nem volt betöltve a posztjozefinista egyházpolitika gyakorlatának megfelelően.
A széküresedés Pyrker János László (1827–1847) egri érseki kinevezésével ért véget. Az új érsek egri kulturális tevékenységének első cselekedete a magyar nyelvű tanítóképző intézet 1828-as megalapítása volt, mert az érsek felismerte, hogy az elemi iskolákban többnyire műveletlen és képzetlen tanítókra van bízva az ifjúság nevelése, ami így nem vezet sok eredményre. Az érseki palotához egy új szárnyat emeltetett, melyben a Velencéből hozott képtárát helyezte el, melyet később a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Pyrkert kezdettől fogva foglalkoztatta egy új katedrális építtetése, mert megítélése szerint ideérkezésekor „az egri érseki templom alig különbözött egy falusi templomtól”. A tervezést Hild József, a kor neves építésze, a művészi díszítést pedig többek között az Itáliából érkezett Marco Casagrande szobrászművész végezte. Az új székesegyház mindössze négy év alatt épült fel, felszentelésére 1847. május 7-én került sor.
1847-ben bekövetkezett halála után Lonovics József került az egri érseki székbe, ő azonban az 1848/49-es események folytán sohasem foglalta el az egri főpásztori széket. Korának legnagyobb egyházpolitikusa volt, a szabadságharc bukása után a győztes hatalom lemondatta, még a korábbi csanádi püspöki székétől is megfosztották.
Néhány éves széküresedés után 1851-ben Bartakovics Bélát (1850–1873) nevezték ki egri érseknek. Bartakovics volt az Érseki Líceumi Gyűjtemény megalapítója, amely a város első múzeumi kiállítása volt és nagyban bővítette a Főegyházmegyei Könyvtárt is. Különösen sok gondot fordított az oktatásügy fejlesztésére: 1851-ben megalapította a Főegyházmegyei Tanfelügyelőséget, 1852-ben pedig letelepítette Egerben a leányneveléssel foglalkozó Angolkisasszonyok rendjét. Bartakovics érseksége alatt az egyházmegyében 20 új templomot és 12 plébániát építetett, valamint több lelkészlakot és iskolát renováltatott. Az érsek támogatásával indult útjára az 1869-es esztendőben az Egri Egyházmegyei Közlöny, az egyházmegye félhivatalos lapja, mely egyháztörténeti, teológiai és lelkipásztori témájú dolgozatokat, cikkeket és egyházmegyei híreket tartalmazott.
Bartakovics halála után Samassa Józsefet (1873–1912) nevezték ki egri érseknek, aki 40 éven keresztül vasszigorral, de fejedelmi bőkezűséggel vezette egyházmegyéjét. Samassa hatalmas összegekkel támogatta a tanulmányi, szociális és művészeti célokat. Több mint 20 új templom építését támogatta az egyházmegyében, Nyíregyházán saját költségén egy monumentális méretű neoromán templomot építetett a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Politikai és közszereplésének elismeréséül 1892-ben a Szent István rend tagja lett, egyházi munkásságát elismerve pedig X. Pius pápa 1905-ben bíborossá nevezte ki.
A beteg Samassa érsek mellé Szmrecsányi Lajost nevezték ki utódlási joggal felruházott segédpüspöknek. Szmrecsányi érseksége (1912–1943) alatt elsősorban a kulturális intézmények alapításával és fenntartásával szerzett nagy érdemeket. Szmrecsányi érseksége idején került sor majdnem kétszáz év után újra egyházmegyei zsinatra 1931-ben és 1942-ben. Szmrecsányi érseksége alatt, az 1920-as évtized második felében kezdték meg tevékenységüket Egerben a ferences Szegénygondozó nővérek, akik létrehozták az országos hírű és jelentőségű úgynevezett „Egri normát”. Az Egri Norma lényege az volt, hogy elkészítették a város teljes „szociális térképét”, amelynek segítségével biztosították, hogy senki ne éhezzen és ne maradjon hajlék nélkül.
A második világháború hadi eseményei miatt az egyházmegye is sokat szenvedett, több pap meghalt a hadi események következtében, illetve több templomot felrobbantottak az átvonuló seregek. Ilyen körülmények között kezdte meg egri működését Czapik Gyula (1943–1956) érsek. A kommunista diktatúra bevezetését követően Egerre nagyon sanyarú sors várt. A várost, mint az egyházmegye székhelyét a klerikális reakció fellegvárának kiáltották ki. Az iskolák 1948-as államosítása alapjaiban rázta meg az egyházmegye oktatási életét. Az egri Líceum épületét is államosították, a benne működő egyházi intézményeket felszámolták, Eszterházy értékes könyvtárát pedig hosszú időre bezárták. Czapik Gyula érsek 1956-ban bekövetkezett halála után az egri érseki szék állami hozzájárulás híján egészen 1974-ig betöltetlen maradt.

Brezanóczy Pál ezért 1956-tól1959-ig káptalani helynökként, majd apostoli adminisztrátorként vezette az egyházmegyét.  Valóban Brezanóczy Pál 1969-1972-ig (haláláig) kapott egri érseki kinevezést. ügynöke volt. Pályafutása elég negatív, ugyanis1958-tól a Belügyminisztérium III/III-as Csoportfőnökség Kékes Pál fedőnéven nyilvántartott

Ezt követően Bánk József (1974–1978), majd Kádár László Gábor (1978–1986) került az érseki székbe.
Az egyházmegye és az egyházmegyei székhely életében gyökeres fordulat csak közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1987-ben következett be, amikor az érseki székbe Seregély István került. A rendszerváltás után Seregély István érseksége alatt (1987–2007) került sor több egyházi épület visszaigénylésére, valamint katolikus óvodák, iskolák, kollégiumok, szociális és kulturális intézmények létesítésére, 1996-ban pedig Seregély érsek egyházmegyei zsinatot tartott az új idők kihívásainak megbeszélésére. A Magyar Katolikus Rádió Egerben kezdte meg működését 2000. augusztus 20-án, amely 2004-től Szent István nevét viseli.
1993-ban az egyházmegye területében jelentős változások következtek be. II. János Pál pápa a Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójával az Egri Főegyházmegyéhez csatolta a Rozsnyói és a Kassai Egyházmegye a trianoni döntés következtében a mai Magyarországon maradt területeit, a főegyházmegye keleti részéből és az itt maradt szatmári püspökség területéből pedig kialakította a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Az Egri Főegyházmegye Nógrád megyében lévő részét a Váci Egyházmegyéhez, a nagy-kunsági plébániákat pedig a Szeged-Csanádi Egyházmegyéhez csatolták.
2007-től Ternyák Csaba áll az érsekség élén. Főpapi szolgálatának középpontjában az ifjúság- és cigánypasztoráció, valamint a média evangelizációs lehetőségeinek minél jobb kihasználása áll. Ez utóbbi érdekében hozta létre a Szent István Rádió mellett működő Szent István Televíziót. Jelentős változások történtek az oktatás terén is, ma már három felsőoktatási intézmény és kollégium, valamint 40 közoktatási intézmény működik az Egri Főegyházmegye fenntartásában. Megújult az intézmények központi rendszere és szervezettsége is, pl. Egyházmegyei Katolikus Iskolai Főhatóság, Főegyházmegyei Karitász Központ, Érseki Vagyonkezelő Központ.

Irodalom:
Balázsné Fodor Edina: Eger érsekei voltak 1804-1943. Andornaktálya, 2011.
Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987.
Löffler Erzsébet: Az Egri Főegyházmegye rövid története. In: Az Egri Főegyházmegye ünnepi sematizmusa 2004. Eger, 20004. 19–37.