Az első egri patika 1589—1590-ben

A helytörténészek s a rendkívül szegényes egészségügy történet úgy tartja számon, hogy Eger városában csak 1710-ben létesült gyógyszertár, éspedig Telekessy István püspök gondoskodása révén — a jezsuiták birtokában. Utóbbi néhány év kutatása ugyan bebizonyította, hogy már a törökök kiűzése utáni esztendőkben is tevékenykedtek patikusok a vár alatt újjáéledő városban — mint például 1690-ben Molitor Miklós János uram — de az már az után igazi szenzáció erejével hat, hogy már 1589—90-ben is működött patika a városban.

Levéltári okmányok alapján így rekonstruálható VOITH ILLÉS egri gyógyszertárának rövidre sikerült, de vitathatatlanul jelentékeny históriája.

Voith uramat a morvaországi Teschenből 1588-ban a felvidéki Lőcsére csalogatták, a város patikájába. Nem volt azonban hosszú életű lőcsei gyógyszerészkedése, mivel kollégája, bizonyos Sophus Frigyes, az „öreg patikus” egyúttal orvosi gyakorlatot is folytatott és így természetszerűen, majdnem minden medicinát is a lőcsei betegeknek jómaga készített el. Ráadásul Sophus még úton-útfélen gyalázta, piszkálta, mai kifejezéssel élve: fúrta is a fiatalabb, családos Voith Illést.

Közel egy esztendeig küszködött a mostoha sorssal, nehéz megélhetéssel Voith, végül is szedte a családját s odahagyta Lőcsét hogy másutt próbáljon Magyarországon szerencsét. S hol is mutatkozna patikaalapításra nagyobb lehetőség, mint éppen Egerben, ahol nem csupán a város lakosaira és a környékbeliekre, de nagyobb számú várkatonaságra s egyéb várnépre is építhet új kis gyógyszertára forgalmát

A jólelkű, lőcsei városi magisztrátus távozása alkalmával, kérésére, 50 rajnai forint kölcsönnel segítette, hogy új életet kezdhessen. S bizony egész sereg levélváltás folyt a későbbi esztendők során az 50 forint körül, mivel az Egerbe megtelepedett patikus bizony azt megfizetni sehogyan sem tudta.

1589. június 6-án „a császári Erla határvárosból”, azaz Egerből további két év fizetési haladékot kér szegény feje, mivel itt is megélhetési gondokkal küszködik.
1590. június 3-án ismét pennát kénytelen ragadni, hogy csillapítsa a lőcsiek sürgető nyugtalanságát. Ebből a leveléből megtudjuk, hogy olyan rosszul ment a városban felállított új patikája, hogy alig-alig volt képes szerényke jövedelméből eltengetnie a saját és kis családja mindennapi életét.

„Ne kívánják el, hogy jó magam, szegény fiatalember létemre, családommal együtt elpusztuljak itt (ti. Egerben). Ezen kegyelmükén én és enyéim örök időkre imádságainkba foglaljuk a nemes várost (ti. Lőcsét) és tanácsát” — írta levelében.

Mivel pedig a levelezésből kitetszőleg a lőcsei magisztrátus arra kérte a hatóságokat, hogy amíg Voith Illés patikus adósságát meg nem téríti, vessék tömlöcbe, — arra kéri a tiszteletreméltó és bölcs lőcsei tanácsot, hogy írjon Lang Zakariásnak, az egri városkapitánynak, hogy ne tartóztassa fel útjában, ha el akarna menni Egerből. Ugyanis közben megállapodott gróf Hardeck Ferdinánd tábornokkal Kassán, hogy az felfogadja tábori gyógyszerészének.

Hogy mi lett Voith Illés egri patikus szomorú és küzdelmes sorsának, egri kalandjának a vége — nem tudjuk. Arról már hallgatnak a bizony már erősen megsárgult, német nyelvű irományok.

Voith Illésé azonban a kétségtelen érdem, hogy merészen, úttörő kedvvel vállalkozott Egerben gyógyszertár — minden bizonnyal az első! — felállítására. Szeretnénk hinni, hogy ez az apró, de nem csak érdekes, hanem értékes adat, jelentékenyen gazdagítja városunk gyér egészségügyi történetét.

Sugár István