EGRI VITÉZEK TÖRÖK FOGSÁGBAN

Eger török hódoltság idején 1526-1596-ig szabad város volt. 1552-ben Dobó István vezette várvédőknek sikerült megvédeni a várat az oszmán támadás ellen. Ezt követő időszak állandó végvári harcokban tellett, míg 1596-ban III.Mohamed szultán vezette hatalmas sereg elfoglalta az erődítményt, elesett Eger. Az egri végvári vitézekről nem mondhatták, hogy veszteg ülnek és hiába eszik a király kenyerét. Az állandó harcokban az életüket kockáztatták, gyakran fogságba estek. Nehéz lenne felsorolni azt a sok magyar hazafit, akik a csatározások során török fogságba esett. Az egriek közül a harcokban sok jeles vitézünk elhullott és sok esett török fogságba. A hetven év alatt alig akadt nevesebb egri fővitéz, aki nem raboskodott az isztambuli Héttoronyban vagy a budai Csonka toronyban. Dobó István utóda Bornemisza Gergely deák várkapitány, Balázsdeák István alkapitány, Sárközy Mihály, Nagy Balázs hadnagyok is a az isztambuli Héttorony börtönben raboskodtak. Habár rövid ideig, de Mágochy Gáspár is ott szenvedett. A budavári Csonka torony volt a gyűjtőhelye, börtöne a raboknak. Szentiványi István, Wadlövő Bálint, Zarka Ferenc, Nagy Demjén, Horváth György egri főtisztek is oda voltak bezárva. Segnyey Miklós, Bory Pál, Zay András, Magyar Miklós egri hadnagyok, Zolthay István kapitány, valamint Forgách Simon, mint temesvári vitéz, később egri kapitány, szintén voltak török fogságban. A felsorolt katonák földbirtokos, illetve nemes emberek, elöljárói voltak az akkori társadalomnak, ezért kímélte meg a török az életüket. Szabadulása fejében mindegyikük nagy sarcot fizetett, vagy ott halt meg. Ezen kívül gyakori megoldás volt a fogolycsere is. Itt el kell mondani, hogy az egyszerű magyar és külföldi zsoldos katonákat általában az oszmánok lekaszabolták, vagy jobb esetben rabszolgának elhurcolták török földre, onnan soha haza nem térhettek. Ez utóbbiak javarészt muszlimmá váltak. Mindnyájan a hazájukért küzdő igazi hősök voltak, a rabság csak a rabszolgákat tudta megtörni.