AZ EGRI PÜSPÖKSÉG ALAPÍTÁSA ÉS KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE
Az egri püspökség Szent István általi alapítására IV. Béla király 1261-ből származó oklevele a bizonyíték, amely Istvánt nevezi meg a püspökség alapítójának és említést tesz arról, hogy az egyházmegye 1009-ben már bizonyosan megvolt. Az egri püspök joghatósága a középkorban az ország egész észak-keleti részére kiterjedt (Heves, Abaúj, Borsod, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Külső-Szolnok, Bereg, Ugocsa, Máramaros, Szatmár és Torna vármegye).
Eger korai püspökeinek a névsora hiányos, személyükről csak pár oklevél és a hagyomány tájékoztat. Eszerint az egyházmegye első püspöke Katapán volt (1009), akit Bonifác követett (1018–1037). A harmadik püspök Buldus volt, aki Gellért püspökkel együtt halt vértanúhalált a Vata-féle pogánylázadás idején 1046-ban.
Az egyházi központ kiépülése a vár területén kezdődött, ahol először egy fából épült templomot használtak. Valószínűleg a 12. század elején épült fel kőből a keresztelőkápolna, majd a román stílusú, Szent János evangélista tiszteletére szentelt székesegyház. A krónikák szerint ebben a székesegyházban temették el 1204-ben Imre királyt, aki II. Katapán (1198–1217) püspök vendége volt. A román stílusú székesegyházat a tatárok pusztították el 1241-ben. A tatárdúlás után IV. Béla király kővárak építését rendelte el, amely hatására felépült az egri vár is. Újjáépítették a székesegyházat is a vár területén, amelyet később Dörögdi Miklós püspöksége idején (1332–1361) gótikus stílusban átalakítottak, illetve kibővítettek. A 15. század második felében egy nagyszabású késő gótikus átépítésre is sor került.
A püspöki hivatal mellett létrejött szokás szerint a helyi székeskáptalan is, a püspök tanácsadó és segítő testülete, melynek tagjai a kanonokok, feje pedig a nagyprépost volt. A káptalan közös háza és a kanonokok lakóházai is a vár területén épültek fel a püspöki rezidencia mellett. A középkorban a káptalan hiteleshelyet és iskolát is működtetett a városban.
A rendelkezésünkre álló forrásokból csak töredékesen lehet a középkori egri püspökök életútját rekonstruálni. A 12. századtól egyre többen tanultak fiatalon külföldi egyetemeken – Bolognában, Páduában, majd Bécsben és Krakkóban –, Kanizsai János a páduai, Dörögdi Miklós pedig a bolognai egyetem rektora is volt. Az egri püspöki szék jelentőségét mutatja, hogy több egri püspök, például Lukács (1156–1157), Tamás (1217–1224), Kanizsai János (1384–1387), Szécsi Dénes (1338–1339) és Dörögdi Miklós (1330–1361) később az esztergomi érsekség élére került, azaz a legmagasabb hazai egyházi pozíciót töltötte be. Többen magas állami hivatalokat is elnyertek, például Bél nembéli Kilit és Rozgonyi Simon királyi kancellár volt.
A középkori egri püspökség fénykorát a 15. század második felében, Mátyás király uralkodása alatt élte. Ekkor több nagyformátumú személyiség követte egymást az egri püspöki székben: Beckensloer János (1468–1478) építtette fel a most is látható gótikus püspöki palotát a várban, Nagylucsei Dóczy Orbán (1486–1491) és Bakócz Tamás (1492–1497) pedig Mátyás király legfőbb bizalmasai és tanácsosai voltak, utóbbinak a pápai trónt is majdnem sikerült elnyernie. Következő Estei Hippolit 1497-1520 között volt Eger püspöke.
Forrás:
Löffler Erzsébet: Az Egri Főegyházmegye rövid története. In: Az Egri Főegyházmegye ünnepi sematizmusa 2004. Eger, 20004. 19–37.