Eger régi nemzetiségeiről!

Somody József írása 1958. június 19-én!

Kevesen tudják azt, hogy jó 250 évvel ezelőtt Eger német városnak számított: a lakosságnak a németek képezték nagyobb részét. A megyei levéltárban ilyen korabeli egri családneveket lehet találni: Dersib, Kindli, Wittmann, Heidelberger, Nachtlern, Hafelner, Oszterman, Rosenkranz, Halbricht, Naymayer, stb. Német nyelvű prédikációktól voltak hangosak az egri, a felnémeti, a kerecsendi, a deméndi templomok, s német nyelven folyt mindenütt a társalgás. Egert tehát magyarrá kellett tenni nyelvben, érzelemben, egyaránt, s ez a munka, megindulása után sikerrel is járt. Telekesy István, Heves és Külső Szolnok vármegye főispánja vezette Eger lakosait abban a szabadságharcban, amelyre nemzetünk a XVIII. század elején kelt. 1705. február 28-án, amikor a szabadság véres zászlóit diadalmasan erre hordozták, ő fogadta a ráczkapuban II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, a magyar szabadságharc vezércsillagát. Ezért hivatalvesztésre ítélte és a szarvaskői várba záratta őt a német császár, de Egerben a ferencrendiek templomában 1705-től „Rákóczi harangja” szólt. Eger mindig meg tudta gyökereztetni az idetelepülő idegeneket, s az idegenekből, főleg a törökökből, Rusztem basa kikeresztelkedett népéből jó magyar emberek lettek. Utódaik: a Hamzák, Bajzátok, Törökök, az Aliak még ma is élnek. Egy, az 1600-as évek végén kelt okmányban a következő magyarrá lett törökök találhatók: Pap Dávid 90 éves, volt hodzsa, ennek fia Pap János 48 éves, Bátori László 65 éves, aki Egerben olajbég volt, Noszvaji Ferenc 30 éves.

Még vezetők is lettek belőlük: Ali Pál, több éven át viselte az egri bírói címet. 1825-ben halt meg és a ferencrendiek kriptájába temették el. Hasonlóképpen igazi egri polgárokká váltak a XVIII. században Egerbe bevándorolt németek, a Plank, Dersib, Grósz, Rottenstein, Naymayer családok, akikben a legújabb időkben is városunk lakóinak őseit ismertük. Naymaver Ferenc Eger szenátora, Naymayer Ignác pedig Eger bírája volt. Sok-sok német polgár nevét lehet feltalálni a Rókusz, az úgynevezett „német temető” német felírású sírkövein. A rácok Egerbe jövetelét nem kísérte túlzott szimpátia, hiszen az Egert megszálló török csapatoknak voltak tartozékai, mint markotányosok. Az egri nép nem kedvelte a görögkeleti vallású rácokat üzérlelkűségük miatt, voltak ugyanis az akkori idők szatócsai, kereskedői és roppantul meggazdagodtak. Ezért tartották róluk az egriek: „Török, görög — mind egy ördög”. II. József császár uralkodása alatt teljes szabadságot kaptak, de a nem nekik való klíma miatt lassan kivesztek. A XVIII. században 1500-ra volt tehető a számuk (!), 1848-ban 98-ra apadtak le, s ma már csak elvétve találunk Egerben rácszármazású polgárokat, de akik megmaradtak, jó magyarokká váltak. Azt a házat, ahol most a városi zeneiskola van, egy megbecsülésnek örvendő, tekintélyes rác ember, Panakoszta Sándor adományozta a városnak, s a Knézich Károly utcai Bondy-féle ház a 13 aradi vértanú egyikének, Knézich Károlynak lett emlékoltára. Az idegenek „egrivé-tételében” — valljuk meg — része volt az egri bornak is. Főleg a németekkel kapcsolatban. 200 évvel ezelőtt már híres, akkori értelemben vett szállói és vendéglői voltak a városnak. A régi Törvényszék helyén állt az „Oroszlán”- szálló, amelyben II. József császár is megszállt 1782. október 17— 19.-én. A „Zöldfa”, meg a „Hosszúpincze” vendéglő kedvenc tartózkodási helye volt a város lakosainak, ahol elborozgattak az egri polgárok. Sokszor bizony a zárórán is túl, mert a németekből álló éjjeli-őrséget a jó borral hamar meg lehetett vesztegetni, akik aztán nem nagyon igyekeztek a mulatozókat a hazatérésre noszogatni. Az egri bor tehát komoly marasztaló volt a bevándorló lakosokra, de elsősorban a környék, kedvező földrajzi helyzete, a táj egyenesen csábító szépségei voltak azok a tényezők, amelyek rabul ejtették az idegenből ideszakadt nemzetiségieket. Korabeli feljegyzések szerint a honfoglalás előtt szlávok laktak a város mai területén, s honfoglaló őseinknek is megtetszett a Bükk és a Mátra alja, szívesen telepedtek meg az Alföld kapujánál.