Dobó István erdélyi vajdasága!

Okos Miklós írása 1965-ből.

Úgy jegyezték fel, „farkas-ordító” hideg volt 1553 telén Erdélyben, amikor Dobó a István a Ferdinándtól kapott szamosújvári várba megérkezett. Még két esztendő sem telt el, hogy Zápolya király özvegye elhagyta Erdélyt, már kis nyugtalanság uralta a Szamos mentét. Kétezer lovas, ezer gyalogos vitéz állt Dobó rendelkezésére. Vele szemben Kendi Antal, Patócsi Ferenc, Bethlen Gábor és sok más neves tekintély vezetésével az ellenzék szervezkedett. Az erdélyiek ellenállását a fejedelemség és a vallási fejlődés sorsa, a reformáció féltése táplálta, azon kívül nyíltan Izabella visszahozására törekedtek. Megnehezítette Dobó helyzetét, hogy vajdatársa, Kendi Ferenc szíve, a testvére vezette ellenzékhez húzott. Kendi néhány esztendőn á hűséggel volt a királynéhoz, amíg Martinuzzi hatalmaskodása ki nem ábrándította. Majd Ferdinánd követe, Castaldo, különböző ígéretekkel Ferdinánd pártjára hódította. Az átállás jutalma jutott kifejezésire Kendi Ferenc társvajdaságában. Szenvedést jelentett Dobónak ez az együttlét, mert soha sem egyezett Kendivel. Jellemző volt erre az állapotra, hogy Dobó vajdaságából a legtitkosabb dolgok is kiszivárogtak. A két vajda közötti zsarátnokként izzó gyűlöletet, valami hollófekete és szélsebesen vágtató paripa hozta mozgásba. Példabeszéddé vált Erdélyben, hogy a régi magyarok fehér lóval szerezték az országot, míg az utódok feketén vesztik el. Az erélyes Dobó fellépésére nyár derekára a fejérvári káptalan helyreállíttatott, pedig a püspöki birtokok és javak ekkor már el voltak osztva. Dobó Szentmihálykő várát minden ágyúival visszaszerezte. Közben újabb események zavarták az erdélyi nyugtalanság lecsillapodását. Petrovics Péter, a Zápolya-család rokona, János Zsigmond gyámja, aki arról volt hírhedt, hogy személyesen ő fogta el Dózsa Györgyöt —, négyszáz lovassal megérkezett Debrecenbe. Petrovics Izabella érdemben azonnal akcióba kezdett. Megírta a szultánnak, hogy a Ferdinánd által küldött levelet — melyben tudatják, hogy a királyné elégedett és nem vágyik vissza a trónra — „kicsikarták” Izabellától. Petrovics akciója jel volt a cselekvésre. A Tisza vidékén egymás után robbantak ki a felkelések. Erdélyben Kendi Antal és Patócsi felkelőit Vásárhelyre mozgósították. És sikerült rövid időn belül Petrovicséknak olyan sereget szervezniük, hogy azok már csatarendben állottak, amikor Dobó erejében bízva megindult ellenük. A váradi püspök Zaberdin Mátyás és Tahy Ferenc is Petrovics ellen vonult és őt Munkácsig visszaszorították, ahonnan Lengyelországba menekült. Ezután Tahyék Erdélynek vették útjukat és Dobó segítségére siettek. A felkelők nagy része áldozatul esett Dobóék tisztogató akciójának. Az menekült meg a megtorlástól, aki Ferdinánd pártjára állt. Az ellenállók Bethlen várában kerestek menedéket. Dobó ismerte a vízzel körülvett vár erősségét és éheztetéssel igyekezett azt bevenni. A várba szorultak az éhhaláltól való félelmükben, hosszas alkudozások után feladták a várat és Petrovics után kívántak vonulni. Dobó azonban mást gondolt. Somkerekre irányította őket, ahol fejüknek ugyan megkegyelmezett, de Kendi, Patócsi és mások jószágait elkoboztatta. Ezek után Dobó futár útján a szultán tudomására adta, hogy az erdélyi lázadás le van verve és az erdélyiek Ferdinánddal meg vannak elégedve. Csend és nyugalom borult ezután Erdélyre. De ez a csend nem volt Dobó számára kedvező. A székelység elégedetlenségének lépten-nyomon hangot adott. A rendek újabb sérelmeiket hangoztatták és törvényt követeltek, amely megtiltja a vajdáknak, hogy nemes embert ötnél többször maguk elé idézhessenek. Küldöttséget menesztettek az uralkodóhoz. Követelték, hogy az ököradón kívül más adóval őket ne terheljék. A király ígért és erősen fegyverkezett. Elrendelte, hogy a vajdák a rendelkezésükre álló katonaságot helyezzék készenlétbe. Erre az időre esik a székelyek nevezetes nemzeti gyűlése Udvarhelyen, ahol ősi törvényeiket 88 cikkelybe foglalták és azt a vajdák elé terjesztették. Dobó emberi és lelki nagyságára jellemző, hogy ezt az okmányt teljes egészében elfogadta és aláírásával megerősítette. Ez az okmány nevezetes, mert itt és ekkor lett legelőször törvénybe foglalva a székelyek magyar nyelven íródott alkotmánya, amely megismertet a székelyek híres, szinte példa nélkül álló alkotmányos életével. Ez az okmány, a székelység erejét mutatja és azt, hogy ennek birtokában kiváltságaikat évszázadokon át fenn tudták tartani. A következő esztendőben még alig tavaszodott, amikor megérkezett Szolimán üzenete Erdélybe, hogy készüljenek Zápolya fiának, János Zsigmond fogadtatására. A szultán ugyanis azt mondotta Ferdinánd követeinek, akik 25 ezer arany adót ígértek Erdélyért: „Ha Erdély minden kavicsdarabjáért akkora aranyat ad Ferdinánd, az mégis János király fiáé.” Háromezer székely állt fegyverben és megüzenték Ferdinándnak, hogy ők a török ellen nem fognak fegyvert. Ha nem képes őket megvédeni, akkor mentse fel esküjük alól János Zsigmond javára. Dobó fegyveres erejének egy részét Bethlen váránál Izabella, más részét Marosnémetinél Petrovics ellen állította fel. Megérkeztek Dobóék ellen az oláh és moldvai vajdák seregei. Petrovics az összecsapást Déva várára tartogatta és közben már szervezte a küldöttséget a királyné fogadására. Ebben a bonyolult kezdett pert ne folytathassák. (Istvánffy). helyzetben pártolt el Dobótól Kendi Ferenc vajdatársa, aki az Izabellát fogadó küldöttség vezetője lett. Dobó a reménytelen helyzet ellenére tartotta magát. Megbízható barátaival, Bocskai Györggyel és Forgács Pállal Szamosújvárra tervezte az összecsapást, de Bethlen várát is a maga embereivel szállta meg. A Ferdinándtól segítségül küldött Puchaim tábornok útban Erdély felé, addig csatázott a törökökkel, míg a füleki basa meglepte és tönkreverte. Mire ismét eljött az ősz, a királyné visszatért Erdélybe. A Ferdinánd és Izabella között létrejött egyezség értelmében Dobó szabad elvonulás mellett feladta Szamosújvárt. Izabella első intézkedése a kolozsvári gyűlésen az volt, hogy Perényi Gábort a felső-magyarországi részek főkapitányává nevezte ki. Dobónak régi haragosa volt a Perényi család, akikkel évtizedek óta perben állott. A pereskedésre a sárospataki vár jogtalan eltulajdonítása szolgáltatta az okot. A sárospataki vár és birtok, a mohácsi csatában elesett Palótzi Antal birtokossal atyafiságban levő Dobó István jussa lett volna. Perényit az erőszakkal elfoglalt birtokban először Zápolya, majd Ferdinánd is megerősítette. Dobó, Perényi Péter halála után fiával, Gáborral szemben lépett fel követelőén. Dobót Szamosújvárról elvonulásában Perényi Gábor feltartóztatta és a királyné nevében Kolozsvárra kísérte. Dobó először kardot rántott, de hívei csillapítására elállt a harctól. Perényi, Dobó szekerein ágyúkat talált és ezért kimondották bűnösségét. Családjával együtt Szamosújváron fogságra vetették. Rövid két esztendeig tarthatott Dobó fogsága, mert 1558 húsvétján már Bécsben volt Ferdinándnál. A király az elszenvedett fogságért húszezerötszáz forintot, Göncöt, Telkibányát, Végles és Léva várát ajándékozta a híres katonának. Dobó először Végles várába vonult, ahol megrendülve fogadta a hírt, hogy volt vajdai társát, Kendi Ferencet Izabella kivégeztette. Dobó még akkor ősszel, 1558 novemberében, itt végrendelkezett, majd családjával Léva várába vonult és hosszú évekig nem hallat magáról. Öt esztendő múltán, 1563 szeptemberében, százharminckét katonájával indult el Léváról Pozsonyba Miksa császár koronázási ünnepségéire. Három évvel később együtt táborozik Győr alatt Miksa császárral. Őt rendeli a diéta 1567-ben a királyt helytartó mellé bizonyos peres ügyek vizsgálatára. Két esztendővel később fiatalon meghalt Perényi Gábor. Sárospatak az államkincstár tulajdonába került. Dobó István így perelte a kincstárt. Nyugalomba vonultát, a magyar nemzeti királyság híveinek szervezői, sógorai, Bocskai György és Balassa János zavarták, akik felkeresték Dobót, hogy megnyerjék szándékuknak. Sosem derült ki, hogy Dobó István mennyire kompromittálta magát a nemzeti királyság ügyében. Annyi bizonyos, hogy a mozgalmat Balassa Jánosnak, Békési Gáspárhoz — a Zápolyák bizalmassághoz — küldött levele elfogásával leleplezték. Forgáts Ferenc püspök azt írja, hogy Balassa és Dobó nevében valami Barabás nevű ember vitt levelet János Zsigmondhoz, amelyben Zápolyát a Miksa ellen való támadásra serkentették. Elmondja Forgáts, hogy a levél és úgy Dobó, mint Balassa pecsétje hamisítványok voltak. János Zsigmond tanácsadójára, Békési Gáspárra hallgatva hitelesnek minősítette a levelet, és mivel fegyvernyugvás volt Miksával, annak tartalmát tudomására juttatta. A király Dobót és Balassát Bécsbe rendelte, de Dobó betegsége miatt nem tudott ott megjelenni. Balassa jó reménységgel jött haza, hite szerint az ügy befejezést nyert. A következő évben tartott pozsonyi diétán, ahol Dobó és Balassa megjelentek, mindkettőjüket elmarasztalták és mindjárt őrizetbe vették őket. Balassa 1570 tavaszán börtönéből megszökött, míg a betegeskedő Dobó István 1572-ben lett szabad. Szabadságának azonban nem sokáig örülhetett az agg Dobó István. A börtön nagyon megviselte és szabadulása után néhány hónapra a szeredi várban elhalálozott. Dobó halálával a Sárospatakért folyó per is befejeződött. Miksa Dobó szabadulásakor nyilván Sárospatakot is átadta Eger hős védőjének, a későbbi erdélyi vajdának, mivel Ferenc fia és családja azt sokáig bírta. Az elmúlt esztendőben a sárospataki vártemplomban folyó feltárások ezt igazolták, azzal, hogy a család tagjai itt is temetkeztek. „Perényi Dobóékat kiirtani óhajtá, hogy a sárospataki uradalomért