ACDOBÓ ISTVÁN az 1552.évi GYŐZTES VÁROSTROM HŐS KAPITÁNYA

A Dobók ősei a XIII. században bukkantak fel az Abaúj megyei birtokosok között. Később az Ung megyei Ruszka megszerzésével nemesi előnevükbe felvették a falu nevét.

Dobó István apja, Domokos 1498-ban vette el Cékei Zsófiát, tőle négy fiú, Ferenc, László, István, Domokos és két lány, Anna és Katalin született. István talán 1502 vége felé láthatta meg a napvilágot, közelebbi ismeretekkel az időpontról nem rendelkezünk. 8 éves volt, amikor apját egy birtokügylet miatt meggyilkolták. De anyja szilárdan kézben tartotta, sőt gyarapította is a birtokokat, taníttatta gyermekeit, István megtanult latinul, írni-olvasni tudott, ezen kívül alapos gazdasági ismeretekre tett szert, valamint katonai képzést is szerzett. Az utóbbit nyilván valamelyik közeli főúr udvarában apródként. Mohács után Dobó István I. Ferdinánd mellé állt, és egész életére elkötelezte magát a Habsburgok oldalán. Először 1543. augusztus 1-én említik a források, amikor bebörtönzött testvére, Ferenc kiszabadulása ügyében eljárt. Dobó Ferenc korábban Szapolyai János híve volt, ezért a Habsburgok 1542-ben elfogatják és börtönbe zárták. A váltságdíj összegének kifizetésében Dobó István állapodott meg a királyi helytartóval, Várday Pál esztergomi érsekkel. Később a Dobó fivérek éppen Ferenc testvérük kiszabadítása idején birtokaik megtartása miatt arra kényszerültek, hogy behódoljanak Habsburg Ferdinándnak. Ezért azután 1543. augusztus 1-én Dobó Ferenc, István és Domokos testvérek egy közös nyilatkozatban vallják és elismerik, hogy Ferenc fivérük szabadon bocsátása után I. Ferdinándot Magyarország királyának tekintik.1526-1540. évek között Dobó István Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitány seregében szolgált.

A Dobó testvérek a szerednyei várukból igyekeztek hatalmuk alá vonni a környéket, hatalmaskodtak, garázdálkodtak, a borkereskedelemből pedig megszedték magukat.

Közel negyedszázadig elhúzódó pereskedést folytattak Dobóék ellen a Tegenyei-ügy kapcsán. A Dobóék 1544. áprilisában Tegenyén, amely az Ung megyei Pálóc szomszédságában feküdt, Tegenyei Tamásnak, vagyis a helység urának kárára birtokának és jószágaiknak egy részét eltulajdonították. A kárvallott mindezekért 1548-ban vádat emelt Dobóék ellen hatalmaskodás miatt és mivel a sértett nemes ember volt, a törvény szerint súlyos büntetés járt, 1551. március 5-én a három Dobó testvért fejés jószágvesztésre ítélték. Az ítéletet azonban nem hajtották végre. 1551. március 28-án – Dobó István személyes közbenjárására – már arról értesítette őt Oláh Miklós, hogy a király, bár nem szívesen szokott ilyen ügyekben kegyelmet adni, neki és testvéreinek megkegyelmezett.

Dobó Istvánt kifejezetten fukar, pénzsóvár embernek ismerték saját korában. 1544-ben a tiszamelléki megyék sajószentpéteri gyűlésén megkapta az egri püspökség tizedszedési jogát. Az egri vár királyi kézbe történő átadása végül is csak 1548 nyarán sikerült. Dobó István Thurzó Ferenc kamarai elnökkel bevonult Eger várába 1548 júliusában, ahová várnagytársa, Zay Ferenc is megérkezett lovasaival. Dobó 1548. július 20-án összes tartozékaival, számadás terhe mellett átvette a várat. Az ünnepélyes átadására 1548. augusztus 15-én került sor. Ekkor érkeztek meg a királyi biztosok, Niklas von Salm főhadparancsnok és Báthory András országos főkapitány. Őket a vár kapujában a mindössze 16 éves Perényi Gábor és Varkocs Tamás fogadták, akik átnyújtották az uralkodó biztosainak a vár kulcsait, s ezzel mintegy jelképesen a Perényi Péter által elfoglalt erősséget, s vele együtt a püspökség javait is I. Ferdinánd királynak átadták. Ezután Salm gróf az erődöt és a püspöki jószágok gondozását hivatalosan is Dobó Istvánra, a királyi vár első provizorára és várnagyára bízta. Dobó mindent megtett annak érdekében, hogy Egert megerősítse. Vaskézzel hajtotta be a jövedelmeket, elegendő élelmet, lőport, hadianyagot halmozott fel, erősíttette a falakat, új bástyát emeltetett a város felőli oldalon (Dobó-bástya), a Tömlöc-bástya elé föld-fa szerkezetű palánkot emelt (Földbástya), valamint befejezte a belső és a külső vár szétválasztását. Kiépítette az Eger körüli figyelőhelyek hálózatát (Szarvaskő, Cserépvár, stb.) . Dobó a király és a püspök közötti egyezség alapján az egri egyházmegye minden jövedelmét kezelte. Az egri várnak 1548 után három főbb bevételi forrása volt: a püspöki uradalomból, a várhoz csatolt rendkívüli jövedelmekből és az ország északkeleti részére kiterjedő egri püspöki egyházmegye dézsmájából. Dobó Egerbe kerülése után mindössze 23 birtok tartozott a várhoz. Viszont az ő erélyes fellépésének hatására fokozatosan visszavették a környékbeli birtokosok által korábban jogtalanul lefoglalt jószágokat. Más esetben új javakkal, köztük elhagyott egyházi vagy kisnemesi birtokokkal bővítették azokat. Dobó István érdeme a szolnoki vár megépítése 1550-ben. Ez ügyben 1550. március 11-én 13 vármegye nemességét Egerbe hívta tanácskozásra. Itt elfogadták a szolnoki vár felépítésének a tervét, kivitelezési költségeit. 1550-ben nősült meg, Sulyok Balázs birtokos lányát, Sárát vette el. Sulyok Sára korának egyik híresen szép leánya volt. mintegy 30 évvel fiatalabb volt a vőlegénynél, mindössze 15-16 éves, szinte gyermeklány lehetett. Két gyermek, Krisztina és Ferenc maradt utána, első fia, Damján korán meghalt. Dobó az 1552-es ostrom előtt haza, Ung megyébe küldte feleségét és kisgyermekét, akiket Ferenc és Domokos testvéreire bízott. 1551. augusztus 20. és szeptember 11. között Arszlán bég, úgy vélvén, hogy Eger védelem nélkül maradt, gyorsan felszereltetett 500 szpáhit, hogy rohanják meg a várat, és vegyék be azt. A török tervéről Dobó kémei tudomást szereztek, Gödöllő tájékán lest vetettek Erasmus Teuffel kapitány katonái és a váratlan támadás során 300 törököt lekaszaboltak, s további 30 ellenséges katonát zászlókkal együtt foglyul ejtettek

Dobó biztos volt benne, hogy Egernek hamarosan komoly ostrom elébe kell néznie, ezért nemcsak a magyarországi török várakban, hanem még Drinápolyban is kémeket tartott. Tőlük időben megtudta, hogy 1552-ben a szultáni had egyik célpontja Eger vára lesz.

Amikor híre jött, hogy a török nagy erőkkel közeledik, levelekkel ostromolta Ferdinándot és fiát, Miksát, hogy küldjön segítséget Egernek. Lőport vásárolt, ágyúkat kért a szomszédos városoktól, földbirtokosoktól, és a katonai létszámot is gyarapította. Mintegy 2000 főnyi várkatonaság várta Kara Ahmed és Hadim Ali pasák seregét. Végül 1552. szeptember 11-én megkezdődött a vár ostroma. Dobó megeskette katonáit a végsőkig való kitartásra. Az öt hétig tartó ostrom alatt mindvégig katonái élén harcolt, ha kellett személyesen avatkozott bele a küzdelembe. Pihent csapatokkal váltotta fel a lankadókat, néha személyesen kezelte az ágyúkat, ami arra utal, hogy a tűzfegyverek kezelésében is jártasságot szerzett. A külső vár védelmét hadnagyaira, Bornemisza Gergelyre, Zolthay Istvánra, Pethő Gáspárra bízta. Komoly fegyelmet tartott a katonák között, a török megadásra szólító leveleit elégettette, az árulóvá vált Hegedüs István hadnagyot felakasztatta. Az október 4-i lőporrobbanást követően is lelkesítette az őrséget a további ellenállásra, ellenaknákat ásatott a várat aláaknázni akaró törököknek, javíttatta a lerombolt falakat, mindent megtett azért, hogy a védők harci morálját megőrizze. Három nagy gyalogsági rohamot hárítottak el az egriek, a végén már asszonyok is a falakon küzdöttek. Maga Dobó is megsebesült. Október 18-án a török had feladta az ostromot és dolgavégezetlenül hazaindult. A győzelem híre hamar elterjedt, felvillanyozta a korábbi török hódítások miatt már-már elfásult Magyarországot és a keresztény világot. Elsőként mindenképpen Dobó István alapos előkészítő és szervezőmunkáját, továbbá kiváló katonai vezetői képességeit kell kiemelni. Azt is hozzá kell tennünk, hogy Dobót vezetői munkájában nagy harci tapasztalatokkal rendelkező, kiváló tisztek sora segítette,

Dobó és kapitánytársa, Mekcsey István azonban novemberben lemondtak tisztségükről. I. Ferdinánd 1553. május 18-án Erdély vajdájává nevezte ki, majd őt és leszármazottait bárói rangra emelte. A megtisztelő országos méltósággal azonban óriási gondot vett a nyakába. Erdélyben erős volt a Szapolyaiakkal szimpatizáló párt, 1553 őszén Dobónak kellett egy összeesküvést felszámolni. Erőskezű uralma, amellyel a királyi jövedelmeket hajtotta be, valamint katolikus vallása a többnyire már protestáns tartományban sok ellenséget szerzett neki. 1554. október 18-án Bornemissza Gergely egri várkapitánnyal együtt elfogtak vagy 120 katonát, Dobó István fegyveresei akkortájt ejtettek rabul egy előkelő törököt, bizonyos Dervis Cselebi nevűt, akit Szerednye várában őriztek. Veli hatvani szandzsákbég a fogoly Zolthay Istvánt „hitre”, vagyis becsület szavára szabadon engedte azzal a feltétellel, hogy ő a befolyását latba vetve közbenjár Dervis Cselebi és Bornemissza Gergely fogolycseréje érdekében. Zolthay szabadulása után nem tudott semmilyen eredményt elérni a török ügyében, mivel minden igyekezete zátonyra futott Dobó István makacs ellenállásán Az eset Dobó szívtelenségét és nagyfokú önzését bizonyítja, hiszen nem engedte saját török foglyát kicseréltetni egykori egri harcostársára, Bornemissza Gergelyre.

1556-ban az erdélyi rendek visszahívták Izabellát és János Zsigmondot, Dobót is a pártjukra akarták vonni. Ő tiltakozott, majd Szamosújvár várába szorult. 10 havi ellenállás után fel kellett adnia az erősséget, letartóztatták és egy évig Szamosújváron raboskodott. Innen 1557 novemberében csak felesége segítségével tudott megszökni, kötélhágcsón ereszkedett le a falon és Szerednyére menekült.

Ferdinánd király egyik kedvelt híveként számos adományban részesült, megkapta Léva és Végles várát, illetve Gönc és Telkibánya gazdag mezővárosokat. Később további uradalmakat szerzett és szeretett öccse, Domokos számára is kijárta a bárói címet. Az ötödik leggazdagabb főura lett az országnak.

1562-ben bányavidéki főkapitánnyá nevezte ki Ferdinánd, ezen a posztján is keményen állt helyt, behajtotta a jövedelmeket, amellyel főleg a bányavárosi polgárok között szerzett sok ellenséget. 1564-ben meg is vált tisztségétől.

Habsburg Ferdinánd király halála után Dobó és az új uralkodó, Miksa viszonya megromlott. Az a hír terjedt el, hogy a nagyúr, sógora, Balassa János, valamint egy harmadik felvidéki főnemes, Homonnai Drugeth Gáspár át akarnak térni János Zsigmond király hűségére. Habsburg Miksa király azonban komolyan vette a szállongó híreket, hiszen ezzel jelentős észak-magyarországi területek vesztek volna el számára. Homonnai Lengyelországba menekült, de Dobót és Balassát az uralkodó, annak ellenére, hogy menlevelet biztosított számukra, az 1569. évi pozsonyi országgyűlésen október 12-én elfogatta. Máig nem tisztázott, hogy valóban szőttek-e összeesküvést a főurak. Dobó ekkor már hetvenedik életévéhez közeledett, életében végig Habsburg-hű maradt, ráadásul bizonyítékok sem kerültek elő. Balassa hamarosan megszökött a fogságból, de az öreg Dobó erre már képtelen volt. Mivel Erdély és a Habsburgok viszonya időközben javulni kezdett, Dobó számára is lehetővé vált a szabadulás. Erre azonban csak hosszas egyeztetések után, 1572-ben került sor. Április 17-én nyitották meg börtöne ajtaját. A megromlott egészségű egykori egri hős hazavonult birtokára, ahol június 10-e táján meghalt.

Dobó, akiről kortársai a fukarsága, erőszakos, kíméletlen természete miatt túl sok jót nem tudtak elmondani, az egri vár hősies védelmével, életének kockáztatásával, az utókor szemében az egyik legkiemelkedőbb hőssé vált. A kor viszonyai között a hatalmaskodás hétköznapinak számított, de várvédelme háttérbe szorította negatív megítélését.

Dobó sírkövének fedőlapja a XIX. század első fele óta az egri várban látható, a dobóruszkai templom altemplomában előkerültek maradványai is.

Írta: Erdei László

Forrás: Csiffáry Gergely- A ruszkai Dobó István életrajza