DANCZA JÁNOS (1899-1985)

Dancza János autodidakta barlangkutató, muzeológus. 1927-ben belépett a Természetbarátok Turista Egyesületének Egri Csoportjába, amely baloldali szervezetnek számított, és ez vezette el az 1920-as évek végén a barlangkutatáshoz. 1929-ben megismerkedett Kadič Ottokár egyetemi tanárral, a Magyar Földtani Intézet főgeológusával, aki a bükki barlangokban végzett ásatásokat. A professzor megkérte Danczát, hogy kutatásaihoz szervezzen munkanélküli természetbarátokból egy munkásgárdát. 1932 telén már egy, az ilyen jellegű kutatásokban jól begyakorolt csapat alakult ki. A Cserépfalutól tíz percre lévő Hór-völgyében nyíló Suba-lyuk barlangban, 1932. április 27-én Dancza János megtalálta a neandervölgyi ember maradványait, mely világraszóló eredmény volt. A subalyuki feltárások után 1933-ban természetbarát munkatársaival együtt a Magyar Földtani Intézet megbízásából a Bükk-fennsík belsejében kiterjedt barlangrendszert fedezett fel, és 1934-től megkezdték azok folyamatos feltárását. Dancza bükki barlangkutatásai közben jelent meg 1938-ban, a cserépfalui Mussolini (Suba-lyuk nevét 1932-1945 között megváltoztatták) barlang monográfia, amelyet a Magyar Földtani Intézet adott ki. Lóczy Lajos a Földtani Intézet igazgatója a Dancza által feltárt subalyuki felnőtt állkapcsot a könyv megjelenése után bemutatta a Washingtonban rendezett geológiai kongresszuson is, s így Dancza János neve nemzetközileg ismertté vált.

Forrás: Szecskó Károly

Séta a Dobó István utcában