CSIFFÁRY GERGELY (Eger, 1948 – Eger, 2014)

Szülővárosához egész életében hűséges maradt, tudományos munkáinak jelentős része is e régió történelmének egy-egy szeletét világította meg. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–földrajz szakán végzett 1972-ben. 1975-ben lett az egri Vármúzeum munkatársa. Felesége Dr. Csiffáryné dr. Schwalm Edit szintén az Egri Vármúzeum munkatársa volt. Csiffárynak 1977- ben jelent meg az első könyve, amely az egercsehi szénbánya 1901 és 1976 közötti történetét dolgozta fel. Egy év múlva, 1978-ban gyakorlatilag e műve alapján szerezte meg az egyetemi doktori címet. Szorgalmát mutatja, hogy sűrűn kerültek ki tolla alól önálló kötetek.

1978-ban Miskolcon látott napvilágot a bányaművelés, a bányász munkásmozgalom, a bányászéletmód és a bányász kultúra hagyományainak gyűjtéséhez írt kérdőíve. (Ez 1986-ban a Hevesi Honismeret 4. kötetében újra napvilágot látott.)

1985-ben Életutak–életsorsok címmel az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajz-gyűjteményét publikálta. Jóllehet, a munkáséletmóddal a későbbiekben is foglalkozott, a kutatói érdeklődése az 1980-as években egyre inkább az ipartörténeti témák felé fordult. Kandidátusi disszertációja témáját azonban még továbbra is a legújabb kor politikatörténetéből választotta.

A magyarok részvétele és tevékenysége a szovjet antifasiszta iskolákon és a hadifogolytáborokban 1941–1945 című értekezése sikeres megvédésével nyerte el 1990-ben ezt a tudományos fokozatot. 1982-ben jelent meg az Egri céhemlékek című kötete, amely azonnal a kézművesipar-történet elismert kutatói közé emelte. 1983-ban a Vármúzeumból átigazolt a Heves Megyei Levéltárba, ahol – kisebb megszakításokkal – nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Ipartörténeti cikkek, tanulmányok, előmunkálatok után az 1990-es években sorra jelentek meg adatgazdag könyvei: 1993-ban A hatvani posztómanufaktúra története (Tanulmányok Heves megye történetéből 13.), 1996-ban a Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében (Tanulmányok Heves megye történetéből 14.), 1997-ben A bélapátfalvi keménycserép történetét írja meg.. Különösen foglalkoztatta a történeti Magyarország épület-, díszítő- és haszonkő bányászatának topográfiája, valamint a finomkerámia, illetve az üveggyártóipar problémaköre. Az utóbbiból írt összegzése, munkásságának egyik fő műve, Magyarország üvegipara 1920-ig című könyve 2006-ban jelent meg.

Élete végéig hűséges maradt az egyik első témájához, a bányászattörténethez. 2009-ben látott napvilágot Az ércbányászat története a recski Lahócában (1850–1979) című könyve, 2011-ben pedig az Egercsehi bányászkönyv – Az egercsehi szénbányászat történetének dokumentumai című kötete.

A megyei levéltárba történő „átigazolása” után sem szakadtak meg jó szakmai és kollegiális kapcsolatai a múzeummal és továbbra is foglalkoztatták a Vármúzeumhoz kapcsolódó témák. Élete vége felé a végvári élet, illetve a híres várvédő, Dobó István személye foglalkoztatta. Már posztumuszként látott napvilágot a kötete, Ruszkai Dobó István életrajza.

Jelentős volt a szerkesztői tevékenysége az Agria – Az Egri Múzeum Évkönyve és az Archívum – A Heves Megyei Levéltár. köteteinek. Egyedül gondozta a Hevesi Honismeret kötetét, illetve az Archívum kiadott köteteit is.

Dr. Csiffáry Gergely történész számtalan Egerrel kapcsolatos munkái közül sokat olvastam, írásaimban felhasználtam. Nagy tisztelettel adózok kiváló kutatói munkássága iránt.

Tartalmas életet élt, 2014-ben hunyt el Egerben.

Irta: Erdei László

Forrás: Szulovszky János