BREZNAY IMRE - tanár, újságíró, helytörténész
(Eger, 1870. szeptember 24. – Eger, 1944. február 16.)
Egri tanár, újságíró, helytörténeti író. Tudjátok, hogy Breznay Imréről mintázta Stróbl Alajos a Dobó téri Dobó-szobor egyik mellékalakját, Mekcsey István egri várkapitányt?
Egy ember, aki három évszázadban élt
Általában nem ritkaság, hogy egy emberi élet átnyúlik egyik évszázadból a másikba. Akik egy század második felében születtek, a következő században fejezik be pályájukat, Ezek két évszázadban élnek. De három évszázadban? Ki ez a furcsa és hihetetlen ember?
Breznay Imre.
Az ő élete a valóság szerint a múlt században kezdődött, 1870. szeptember 24- én és 1944-ig tartott, most töltené be századik életévét. De szelleme egész felkészültségével, akaratának eltökéltségével végigülte Eger tizennyolcadik századát, azt az évszázadot, amely alatt az elpusztult, házaiban megromlott, lakosságban sokféle elemből összeverődött-keveredett Egerből a műemlék magyar városa lett.
Szinte különlegesen köznek élő egyéniség volt... Az, hogy valaki tanár a tanítóképzőben, sőt helyettes igazgató, már magában is egész életet betöltő elfoglaltság és hivatás. De ezen kívül hol árvaházi, hol kollégiumi igazgató, az árvaházak és kollégiumok minden apai gondjával, tűzrendészeti előadó a községi közigazgatási tanfolyamon, megyei tűzrendészeit felügyelő — önkéntes alapon.
Amit még ezeken felül végzett, az a halhatatlanságé, amelyet nemcsak könyvek, hanem elmék és szívek is őriznek. Levéltári anyagok forgatása közben beleszeretett a kétszáz év előtti Eger városába, s három kötet könyvet írt róla. Sajátos módszerrel dolgozott. Amit írt, nem történetírás, azt a történeti írókra hagyta, az építészeti anyagot esztétákra. Az évszázad életét gyűjtötte össze, szokásaiban, intézményeiben; külön-külön monografikus képet rajzolt a közigazgatás formáiról, s céhekről, a bíráskodásról, nevelésügyről, különböző társadalmi alakulásokról stb., s az egészből egy érdekes, sőt izgalmas szociográfiai és szellemtörténeti tömb lett, nélkülözhetetlen forrásmunka és kútfő. Az ő könyvekből kinyújtott kezét fogják azok a kutatói, akik a tizennyolcadik század homályában tapogatózva indulnak el, s néhány lépés után azzal a biztonsággal tájékozódnak, amelyhez ő szerezte meg a szilárd talajt, s a felderítő világosságot a régész figyelmével és fegyelmével.
Hajnalonként meg lehetett lepni őt, amint kemény léptekkel lépegette az utcák hosszát, az utcákban a telkekét, hogy megtudja, meddig tartott egy-egy ház határa, egybevetette a városi jegyzőkönyvekkel, kié volt ez a telek.
Nem volt költő és rajongó, de fölhevített költőket, s útjukra-indított rajongókat, mert beléjük oltotta ennek a szenvedélynek forró és tartós indulatát.
A város azzal rótta le hálóját iránta, hogy utcát nevezett el róla az egyik új városrészben. De nem volna-e méltó örök pihenőhelyé megjelölni valamelyik maradandó emlékművel? Igaz, szobra is van Egerben. Akik személyesen ismerték, tudják, hogy Stróbl Alajos Dobó-szobrának bal oldali mellékalakja, a fokost markoló Mekchey pontos mása Breznay Imrének.
Életrajzából csak ennyit: édesapja Breznay Károly szabómester volt, abban a házban, amely az egykori Tót-sor, ma Szederkényi utca város felőli sarkán állt, a Hatvani temetővel szemben. Így mondta el egyszer e sorok írójának, születésének századik évfordulója alkalmából kizarándokolnak családjának népes leszármazó!,, hálás tanítványai, akiket ő tanított meg a hazai táj szeretetére. A síron egyszerű, már alig olvasható felírás. És ami a nagyoknak jár. Magyar babér. Borostyán
Dr. Kapor Elemér
1970
