BOLYKI TAMÁS 1552-ES EGRI HŐS ÉS CSALÁDJÁNAK LESZÁRMAZOTTAI
Bolyki Tamás az egri vár ostromakor (1552):
Bolyki Tamás a 1552-es egri várvédelem egyik hőse volt. Borsod vármegyéből
érkezett Egerbe mintegy ötven gyalogos puskás élén, hogy Dobó István várkapitányseregét erősítse. A családja nemesi származású volt: édesapja Bolyki Sebestyén, akimár 1524-ben oklevélben szerepel mint birtokos, valamint két fia, Péter és Tamás említődnek egy adásvételben. Ebben az évben ugyanis Bolyki Sebestyén és fiai – illetve a család további tagjai – eladták Uraj (ma Ózd egyik része) területén lévő birtokukat az egri káptalannak, hogy visszaválthassák zálogba került Bolyki (a családnévnek is nevet adó, Bolyok nevű település, ma Ózd város része)
ingatlanrészüket. Ez jelzi, hogy a Bolyki família már a 16. század előtt is jelentős helyi nemesi család volt, amely Bolyok helységből eredt, és a nevét is onnan vette.
Bolyki Tamás az 1552-es ostrom során hadnagyként szolgált. A források szerint a külső vár északkeleti bástyájánál harcolt vitézül embereivel. 1552. szeptember 29. hajnalán, Szent Mihály napját megelőző éjszaka Bolyki irányítása alatt, katonái a Bebek bástya ágyúgolyó ütötte sérüléseit javították. E munkálatok végzése idején erősen lőtték őket a tükfencsik (török puskások) , de ők is viszonozták a tüzet, sőt tüzes bombákat is szórtak rájuk. Azonban amikor Bolyki egy gerendát vett fel, hogy a repedésbe helyezze halálos lövés érte és rövid szenvedés után életét vesztette a vár falainál. Bajtársai szomorúan eltemették
Hősi halálának emlékét megőrizte a történelem: az egri várvédők az általa védett erődítményt Bolyki-bástyának nevezték el tiszteletére. Eger városában ma utca is viseli nevét, a vár északi részén, szintén emléket állítva bátorságának.
Ózd városa iskolát nevezett el róla, tiszteletére „emlékfalat” alakítottak ki. Bolyki Tamás díjban részesülnek a 8 éven át kitűnő tanulmányi eredményt elért tanulók a ballagási ünnepségen. Ezen alkalommal a búcsúzó 8. osztályosok koszorút helyeznek el az emlékfalon.
Bolyki Tamás nősüléséről vagy gyermekekről nem maradt fenn adat, és hősi halála alapján valószínűsíthető, hogy közvetlen utódot nem hagyott. Ezt támasztja alá, hogy halála után öccse, Bolyki Péter járt közben a család érdekében: 1553 elején Bolyki Péter kérelmére a király elé terjesztették, hogy a hős testvér haláláért járó jutalmul 50 forint értékű sót és tíz jobbágytelket adományozzanak a fivérnek. Ha Bolyki Tamásnak lett volna közvetlen örököse, várhatóan ő részesült volna az adományban – ehelyett az öccse kapta meg a javadalmazást, ami arra utal, hogy Tamás utód nélkül hunyt el.
A Bolyki család további sorsa a 16–18. században:
Bolyki Tamás testvére, Bolyki Péter az egri várostromban nem vett részt, ő az adományozott földbirtokok révén folytatta a család történetét. A Bolyki família a későbbi évtizedekben is szerepelt történelmi forrásokban, és nemesi rangjuk, birtokaik fennmaradtak. Egy 1560-as oklevél tanúsága szerint Nádasdy Tamás nádor közbenjárásával megerősítették a család birtokjogait és adományaikat Borsod megyében (pl. a korábban említett jobbágytelkeket) – ez is azt mutatja, hogy Bolyki Péter vezette ág tovább élt a 16. század második felében. A Bolyok nevű falu (mely a család névadó ősi birtoka volt) továbbra is a Bolykiaké maradt, sőt a település a család őséről kapta a nevét a hagyomány szerint.
A 17. századi adatok szórványosak, de egyes források utalnak rá, hogy a család különböző tagjai továbbra is Borsod és Gömör vármegye környékén éltek és birtokoltak. A dézsmajegyzékekben például 1576-tól feltűnik egy Bolyki László nevű földesúr, ami arra utal, hogy a família több generáción át folytatódott és kiterjedt. A család nemesi státuszának megújítására is találunk példát: 1696-ban Bolyki Borbála és gyermekei (Lőrinc, István, János és Anna) nemességét hirdették ki Borsod megyében, ami arra utalhat, hogy egy férfiág kihalása után nőági leszármazottak vitték tovább a nevet vagy a rangot. Mindez jelzi, hogy a Bolykiak a török hódoltság és a kuruc kor nehéz időszakait is átvészelték.
A 18. századra a Bolyki család ismét kiemelkedő nemesi famíliaként tűnik fel. Nagy Iván Magyarország családait bemutató művében külön szócikket szentel a Bolyky (Bolyki) családnak, amelyből kiderül, hogy a család Bolyok helységből származtatja magát, és a 18. században is virágzott. A leírás szerint „a család most is bír” Bolyok településen, és élnek tagjai Gömör vármegyében is. Ugyanitt említik, hogy a família egyik őseként tartják számon Bolyki Tamást, az egri hőst, aki 1552-ben életét adta a hazáért. Bolyki Péter leszármazottja lehetett Bolyki László, aki 1576-zól, mint Borsod megyei földbirtokos szerepel. A család folyamatos jelenlétét igazolja, hogy egy Bolyki Pál nevű leszármazott a 18. században magas vármegyei tisztséget töltött be: Gömör vármegye másodalispánja volt 1768-ban, majd 1770–1776 között első alispánként szolgált. Mindez bizonyítja, hogy a Bolyki család férfiági leszármazottai nem haltak ki, hanem jelentős helyi nemes családként éltek tovább a késő újkorban is.
A Bolyki família jelenkori leszármazottai és emléke:
A Bolyki család ma is létező, kiterjedt családtörzset alkot, számos élő taggal
Magyarországon és szerte a világon. Több jel is utal arra, hogy a Bolykiak
leszármazottai tudatában vannak őseiknek, és ápolják emléküket. 2011-ben Egerben tartották meg a negyedik országos (sőt nemzetközi) Bolyki családtalálkozót, melyen mintegy 170 fő vett részt a család tagjaiból, a világ minden tájáról. A találkozón jelen voltak Magyarország különböző részein élő Bolykiak, például Mátraderecskéről, Mezőtúrról, Ózdról, de Franciaországból és Kaliforniából is hazalátogattak akik mind Bolyki leszármazottaknak tartják magukat. Az esemény szervezője, Bolyki János elmondta, hogy a család névleges ősi fészke, Bolyok falu (ma Ózd része) is a Bolyki ősökről kapta a nevét.
A modern Bolykiak aktívan kutatják családfájukat: a találkozókon családtörténeti előadások hangzanak el, és a család különböző ágai bemutatkoznak egymásnak. A közösség ilyenkor megkülönböztetett tisztelettel emlékezik Bolyki Tamásra, az ősükre, aki életét adta Eger védelmében. A családi relikviák közül kiemelkedő jelentőségű Bolyki Tamás kardja, amelyet az ilyen összejöveteleken ki szoktak állítani. Ez a tárgy szimbolikus kapocs a ma élők és hős elődjük között. Mindezek alapján kijelenthető, hogy Bolyki Tamás családja nem halt ki, hanem leszármazottai – pontosabban a család későbbi nemzedékei – a mai napig élnek. Igaz, közvetlen vér szerinti utódja Tamásnak nincs, de testvérének és rokonainak
vonalán fennmaradt a Bolyki név és vérvonal egészen napjainkig. Ezt igazolják a történeti és genealógiai források, valamint a modern családfakutató közösség tevékenysége is. A Bolyki nevű leszármazottak ma is számontartják, hogy őseik között tudhatják az egri vár hős védőjét, és ez a tény a családi identitás fontos része.
Írta: Erdei László
Források:
Csiffáry Gergely (2003): Az 1552-es egri várvédő hősök névsora, sorsuk és az
„egri név”. Agria XXXIX (Az Egri Múzeum Évkönyve) – Eger. (Bolyki Tamás
életrajzi adatai)
Nagy Iván (1858): Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi
táblákkal. II. kötet. Pest. (A Bolyky/Bolyki család genealógiája, nemesi
leszármazása)
TV Eger híradás (2011. szept. 6.): Bolyki, Bolyky, Bolyoki – családtalálkozó
Egerben. (Interjúk és beszámoló a Bolyki család leszármazottainak
találkozójáról)
További levéltári források: Eger vár ostromával kapcsolatos 16. sz-i oklevelek
(Egri káptalan 1524-es oklevele); 1553. évi királyi rendelkezés tervezete Bolyki
Péter javára; 1560. évi adománylevél kivonatai (Hungaricana adatbázis) –
melyek a Bolyki család birtokjogait rögzítik Borsod megyében; 1696. évi
nemesség-megerősítési iratok (Borsod vm. nemesi közgyűlés jegyzőkönyveiből);
valamint XVIII. századi vármegyei feljegyzések (Gömör vm. alispánjainak
névsora), amelyek mind alátámasztják a Bolyki család leszármazásának folytonosságát.