EGER BENÉPESEDÉSE 1687. TÖRÖK KIŰZÉSE UTÁN ÉVEKBEN

A Habsburg uralkodó arra törekedett, hogy a jóformán lakók nélküli üres várost benépesítse. Egerbe érkezettek igyekeztek házakat vásárolni. A háztulajdonos népesség 1690-re kialakult rétegződését, háztartásainak együttes számát összeírás adatainak alapján határozhatjuk meg, mely ekkor 1716 fő volt.
A háztulajdonos háztartások lélekszámán kívül még figyelembe kell vennünk: a ferences, a minorita a servita és a jezsuita rendház 20-25 szerzetesét, a város plébánosát, a már itt élő 3 kanonokot, a rác parochust és ezek házanépét, legalább 35 személyt. A lakónépesség tehát 1750 fő körül lehetett.

A lakosság vallás szerinti elosztása a következő volt: 245 római rítusú katolikus, 31 görög rítusú katolikus és 35 protestáns család élt a városban A római katolikusok plébánosa 1688 elején Nagy János, a rác parochus Lipniczky Jeromos bazilika pap, a görögök papja Pap Illés volt.

 Sokan érdeklődnek a mai egriek közül, vajon török volt-e hajdanán családjának őse.  A korabeli családi nevekből a török származás nehezen tűnik ki, ugyanis megszűntek a muzulmán nevek, magyar neveket kellett felvenniük az itt maradt törököknek.
Az összeírásokban található személynevek száma és változatossága lehetőséget adott néhány olyan névtani elemzés elvégzésére, amelynek során egyrészt a nevek sajátos gyakorisági megoszlása, illetve az egyes csoportok utónevei esetében a névválasztás különbözősége figyelhető meg.
Összesen 479 családi nevet gyűjtöttek össze, amelyek 282 változatban fordulnak elő. Nagyobb százalékban előforduló nevek: Szabó 23, Kovács 19, Nagy 19, Rácz 16, Kiss 14, Horvát, Török 9, Csizmadia, Fekete, Mészáros, Pap, Tóth 6.
 Az elemzés során megfigyelhető volt, hogy az újkeresztény (volt török) és a rác családi- és utónevek közül jellegzetes neveknek azok számítanak, amelyek megoszlási gyakorisága nagyobb, mint az adott névé az együttes halmazban.
A 73 újkeresztény név 43 féle. Ennél nagyobb százalékban előforduló nevek: Horvát 7, Szabó, Török 5 , Fekete, Pap 4, Kiss, Kovács 3, Borbély, Csányi, Deák, Mészáros, Nagy, Rácz 2.
Ezek közül a Fekete a török Kara 'fekete', a Mészáros a kaszap 'mészáros' tükörfordítása. A Pap családi név tulajdonképpen kisebb félreértésen alapul. Az összeírásban a volt Szalih hodzsa 'Korán-iskolai tanító' Pap Dávid néven szerepel. Volt foglalkozását tekintve olyan személy, aki a török vallási szertartások vezetésében is részt vett, de nem volt imám, azaz a közösség vallási vezetője. A Borbély név az itt maradt törökök összeírásában előforduló Ahmed és Mehmed borbélyok foglalkozására utal. A török nevek közül csak a Furulya, a Hajdár, és a Vajas, Ali őrizte meg eredeti névalakját.
A 34 rác név 17 féle. Ennél nagyobb százalékban előforduló nevek: Rácz 12, Ács, Szabó 3.
A vizsgált összeírásokban szereplő Labancz családnév ebben az időben még igen ritka. A Szlovák névnek nyelvtörténeti jelentősége az, hogy eddigi ismereteink szerint itt fordul elő először családi névként a magyar nyelvben először.

A városbírói tisztséget először Domonkos Jakab harmincados viselte, aki korábban császári postamester volt. Az összeírásokról a jegyzőkönyveket újkeresztény Mészáros Péter, és Hartyányi Gergely  szenátorok hitelesítették.

A sikeres gazdasági eredmények mellett előfordultak azonban polgárok mindennapi életét megzavaró események is. Ennek alapvető oka az volt, a lakosság mind etnikai, mind vallási tekintetben meglehetősen vegyes összetételt mutatott. A családok csaknem negyedét tették ki a volt török alattvalók, felénél valamivel több volt a betelepülő magyar- és negyedrésznyi a nem magyar anyanyelvűek száma. Bár a római rítusú katolikusok száma csaknem 80%-ot tett ki, de közülük 20%-nyi újkeresztény volt. Ezek nehezen illeszkedtek be a városi közösségbe, mert a jezsuiták háztörténetében még 1701-ben is azt jegyezték fel róluk, hogy mindeddig nem szívták magukba a keresztény gondolkodást, nem tartottak kapcsolatot a keresztényekkel, mert úgy érezték, hogy azok megvetik őket.  A mintegy 10%-nyi görög katolikus rác és a 10%-nyi protestáns is a vallási elkülönülést erősítette.

Már a lakosság vallási és etnikai rétegződése is óhatatlan alkalmat adhatott bizonyos ellentétek kialakulásához. A kamarai tisztek ezért arra törekedtek, hogy a városigazgatás gyakorlati munkájába lehetőleg minden réteg képviselőjét bevonják.
A Regali János idetelepült volt szendrői alkapitány ügyében felvett jegyzőkönyv tanúinak vallomásaiból kitűnik, hogy magára vonatkozóan sem a kamarai tisztek, sem a városi vezetők döntéseit nem volt hajlandó elfogadni, hajdúival önkényeskedtek mások felett.

Az 1690 végéig elkészült összeírások azt bizonyítják, hogy a kamarai tisztek irányítása alatt megkezdődött szervezési munkát fokozatosan vette át a megalakuló városi önkormányzat.

Forrás: Kovács Béla -
A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei