Balog Csinda Jancsi, a londoni prímás

Dr. Kapor Elemér írása 1978-ból

VERŐSZALA. Ez az utca is elindult valamikor a vízmosás mentén, párban az Árnyékszalával, ami a vízmosás másik partján épülgetett a századok alatt. Ezt a vízmosást, amelyet Szalaároknak jelölt a térkép, a Bakta felé emelkedő dombokról lefutó vizek marták ki: zegzugos útját most igazítják rendbe az északi városrész déli határánál. Ott, ahol beömlik az Eger-patakba, olyan tekintetes medret kap vasbetonból, hogy még egy szilaj hegyi patak is megtalálná benne nyugovását. A TIZENNYOLCADIK század végén, s a tizenkilencedik század folyamán a Verőszala és Árnyékszala végén telepedett le a muzsikus nemzetség. Korábban messzire kerülték a várost, hiszen Eszterházy püspök összetörette a hegedűket. („Akik muzsikálásból élnek, azoktól el kell venni a hegedűt és más hangszert, össze kell törni és az árát nekik megtéríteni. 1772.”) A negyvennyolcas időkben a „sírvavigadáshoz” húzták a keservest a Szalák népei. 1893-ban, amikor országszerte hivatalosan összeszámlálták őket, kétszáztízen éltek Egerben. (80 férfi, 130 nő. Foglalkozásukra nézve a férfiak közül 45 zenész, 11 szegverő kovács, 10 napszámos és koldus, továbbá 14 tizenkét éven aluli gyermek. A nők közül meszelőkötéssel és madzag-méréssel (?) foglalkozott 32, kizárólag háztartással 14, koldulással, kártyavetéssel, kuruzslással 21, napszámmal 12, tizenkét éven aluli gyermek 51.) Ennek az általános cigány számlálásnak idején adott hírt az országos sajtó Balog csinda Jancsi haláláról. Valamikor 1857-ben született ezen a „vályogverte” világon. Apja kisgyermek korában kezébe adta a hegedűt. Nyolcéves volt, amikor már annyira kitűnt tehetségével, hogy édesapja felfuvarozta Pestre és bemutatta Patikárus Ferkónak, meg az öreg Rácz Palinak. Hallását, ütemérzékét, kezének ügyességét annyira értékelték, hogy Patikárus Ferkó rövid időre befogadta bandájába, vendégként, mint nevezetességet. A Sebestyén téri Csiga vendéglőben játszott, ott volt Vörösmarty Mihály sarokasztala, kora költői, írói, színészei, kritikusai társaságában üldögélt, ott altatta a csodálatos költői honfibúját Patikárus Ferkó. Balog csinda Jancsi tizenhárom éves korában Debrecenbe került Balázs Kálmánhoz, majd Pestre szegődött az öreg Rácz Palihoz. Kontrás volt ugyan, de prímásnak se volt akárki. Ez Londonban derült ki róla. 1888-ban Bunkó Vince bandájával ment ki az angol fővárosba. Nagy hírrel mulattatott egy ideig, míg nemVince otthagyta a bandát, valamely idegen dáma, hevesvérű grófnő vagy keleti hercegnő elcsábította. Akkor Csinda Jancsi állt a banda élére. Ettől kezdve „nemzetközi elismerés” koszorúja övezte Jancsi homlokát. Pesten halt meg 1893 májusában, harminchat éves korában. TEHETSÉGET termő vidék volt a két Szala. Itt született a cigánysorban, ha nem is volt cigány Bartha János, a Nemzeti Színház első együttesének sirató-nevettető nagy drámai színésze, de itt született Balog Gábor is, a nótaszerző egri prímás (1858—1919), akinek sírkövet emeltek tisztelői a Hatvani-temetőben. Borsodi László költő sorait vésték rá:

Búsulókkal búslakodtál

Álmodókkal álmodoztál

Magyar szívek lángja-fénye,

Igaz magyar cigány voltál.

Különös szeszélye a sorsnak, hogy Balog Gábor szerzeményei közül egy sem maradt fenn. Mindössze egy beszédét ismerjük, amelyet ugyancsak a számlálás esztendejében mondott. A Kékszőlő szemközt virágzott a Szarvas vendégfogadóval és a nép szálláshelye volt, míg a Szarvasban a vidéki birtokosok mulatoztak. József főherceget ünnepelte a cigányság, aki tudvalévőén megalkotta az első magyar cigány nyelvtant és szótárt. Szólott pedig Balogh Gábor imigyen:

Roma, táj, romane dzsuvly! Phandibna kereszke ikrát telepergyuven upralodá upruduno bar or a), ako bunte bergende perdal butvázilabi káj amaro romano cshibjak erő vakeribe tesziklyon nacsak upro ungriko them, ando celo szvito. Pindsarde stlyam andi lavuta upro tugyo thema. Adá baro upramende hikhibe sza öle upro. dumo Josef séroherezegeszke saj palyikerasz. Mangasz öle lacshe devle, te del oleszke upramaro upreikribe dugodsivipe, zsór szsesztipe. Ta dsivel, dsivel, dsivei!

Magyarul: Cigányok és cigányasszonyok! Tartsuk kötelességünknek megemlékezni arról a nagy fenséges úrról, aki sok esztendőn keresztül dolgozott, hogy a mi cigány nyelvünket tanulják nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Ismernek bennünket hegedűnkről idegen országokban. Ezt a ránk nézve nagy megtiszteltetést, mind a fenséges József főhercegnek köszönjük. Kérjük devlát, adjon neki, ami fenntartásunkra hosszú éle­tet, erőt, egészséget. Éljen, éljen, éljen! A VERŐSZALÁBAN azóta megváltozott a világ. Talán az a sarki lámpa is más helyen áll már a Szala elején, amelynek halvány fényénél a kocsmáknak zárása után osztást tettek a bandák a keresetben, hón alá szorítván a sovány és meztelen hegedűt, húrral befelé, hogy meg ne ártson neki a hajnali harmat.