Balassi Bálint egri végvári hadnagy török vásárütései 1584-ben

Sugár István írása 1970-ből.

A lesvetés mellett az egriek kivált a „vásárütés”-nek voltak mesterei. A török hódoltság vásáraira, vagy mint akkortájban emlegették: sokadalmaira messzi földről gyűltek a török és zsidó kereskedők, kalmárok, telt erszényű pénzváltók — szekereik tömve értékes, szebbnél- szebb áruval. De nem hiányoztak az állatkereskedők sem csordáikkal, nyájaikkal, méneseikkel. A „vásárütés”-kor nem hübelebalázs módjára rontottak a végváriak a sokadalomra, hanem nagy gyakorlat réven kialakult „módja volt annak”. A támadó lovascsapat egyik része nagy hanggal közeledett a helység felé, előcsalogatva a török őrséget. S míg a derékhad összemérte erejét, csatázott az oszmánnal, addig a harmadik erős csapat berontott a városba, faluba, s értékes portékát, pénzt, állatot felpakolva, s nem utolsósorban becses váltságdíjat ígérő török vagy zsidó kalmárokat hajtva maga előtt, biztonságos helyre, nagy sebesen visszavonult. A vásárütéseken zsákmányolt áru, kincs, s a foglyok, váltságdíja a portyán részt vették között nyert szétosztást. Gyakorta az árut „kótyavetyé”-n értékesítették, s ilyenkor a befolyt summából jussoltak a vásárütő végvári huszárok. Híres vásárütést csaptak az egriek 1569-ben Tiszavarsányban, amikor is az összesereglett török kereskedők minden portékáját és pénzét sikerült megszerezniük, sőt még 21 oszmán kalmár is egri kézre került. Amíg Balassi Egerben katonáskodott, nem esett meg nélküle és elszánt csapata nélkül elszántságot kívánó vásárütés. Az első adat 1584-ből származik, amikor a levéltári források szerint a Balassi vezetése alatt álló egri lovascsapat a hatvani vásárt rohanta meg és rabolta ki, pedig erős török őrség óvta az összesereglett kereskedőket Gazdag zsákmánnyal megrakodva tért már hazafelé a kis csapat, amikor egy erős török alakulat rontott rájuk, s bizony Balassinak magának is alig-alig sikerült csak megmenekülnie, a kontyosok karmai közül. A hatvani vásár megrablásában sok ember került ellenséges kézre. Egy sztambuli diplomata jelentéséből arról értesülhetünk, hogy az elfogott egri végvári lovasok közül húszat a török fővárosba hurcoltak, megtoldva a zsákmányt még 15 levágott egri fővel is. Egyébként a húsz egri fogoly közül nyolc azzal mentette meg az életét, hogy mohamedán hitre tért, de tizenkettő inkább az életfogytig való gályarabságot választotta. A hatvani kudarc nem vette el Balassi harci kedvét. Még ugyanabban az esztendőben, 1584 őszén a sirokiakkal, cserépváriakkal, diósgyőriekkel, ónodiakkal és tokajiakkal szövetkezve a Duna menti Dömösdön tartott sokadalmat ütötték meg. A törököknek Bécsbe küldött panaszkodó levelükből tudjuk, hogy „Balassi Bálint volt az előttük járó. „Jöttek Budához nem messze, egy Dömösd nevű városunkra és az sokadalmat megütötték”. A vásárosok minden pénzét, értékesebb áruját elszedték, kocsikra rakva, hét török kalmárral hazafelé indultak. De most is majdnem utol érte a végzet a „vitéz legényeket”, mert a csapat után rontott törököknek sikerült legalább a foglyokat kiszabadítaniuk. De a becses zsákmányt azért Balassiéknak mégiscsak sikerült megmenteniük, megtartaniuk. Az esztendőben a költő és bátor lovasai még a Vác melletti Gyarmaton tartott török sokadalmat is megpróbálták megütni, de — minta budai törökök jelentéséből kiviláglik — „Isten nem engedte, honnan ismég azonképpen visszatért”. A végváriak vásárütő akciói nem csupán alig-alig csurranó zsoldjuk, „hópénz”- ük kiegészítését, pótlását szolgálta, de derekasan hozzájárult ahhoz, hogy a hódítók nem érezhették magukat egy pillanatig sem biztonságban. No meg egy-egy ilyen siker további bátorítást, kitartást adott a sanyargó magyar népnek, s reményt, hogy vannak, akik naponta kockára teszik életüket az oszmánokkal vívott elkeseredett küzdelemben. A KÖLTÖ TEHÁT valóban saját személyes egri hadi tapasztalata alapján énekelte meg a végvári életet, a végek dicséretét!