Balassi Bálint

Apja, Balassa János Zólyom várának volt a kapitánya, itt született meg idősebb fia, Bálint 1554. október 20-án. Anyja, Sulyok Anna révén rokona volt az egri hősnek, Dobó Istvánnak (felesége Sulyok Sára) és Bocskai Györgynek (felesége Sulyok Krisztina), akinek a fia a későbbi erdélyi fejedelem.

Bálintnak később született egy öccse is, Ferenc (1563). Bornemisza Péter nevelte, majd Nürnbergben tanult, de egyetemet nem végzett. Amikor apját és nagybátyját, Dobó Istvánt 1569-ben letartóztatták, és Balassa a következő évben kalandos úton megszökött, az egész család Lengyelországba menekült, ott éltek évekig. Az ifjú Bálint itt fordította le német nyelvből a „Beteg lelkeknek való füves kertecske” című lutheránus munkát, amelyet 1572-ben Krakkóban ki is nyomtattak.

Ez évben apja kegyelmet kapott, így hazatérhettek. A 18 éves ifjú Rudolf magyar királlyá koronázásán nagy figyelmet keltett hajdútáncával. 1575-ben a törökök bevették a család két várát, Kékkőt és Divényt. Amikor ez év nyarán Habsburg segítséggel Bekes Gáspár trónkövetelőként fellépett Báthory István erdélyi fejedelem ellen, az idős Balassa, hogy udvarhűségét bizonyítsa, Bekes hadába küldte fiát. A kerelőszentpáli csatában azonban Bekes vereséget szenvedett, a fiatal Balassi is fogságba esett. Báthory, lengyel királlyá választása (1575 vége) után magával vitte Krakkóba. Egy évig élt itt, de apja 1576-ban bekövetkezett halála után hazatért.

Ekkor már verselt, az udvari szerelmi költészet nyomait viselő udvarló verseket írt hölgyekhez. 1578 táján találkozott Losonczi Annával, Losonczi István egykori temesvári kapitány lányával, aki ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége volt. Balassi beleszeretett az asszonyba, és szép szerelmes verseket írt hozzá (Anna-versek). Kedvéért egri szolgálatra jelentkezett, és 50 lovas hadnagya lett. Számos portyában és rajtaütésben vett részt. A vitézi élet szintén megjelenik költészetében (Egy katonaének). Közben azonban Anna követte horvát bánná kinevezett férjét a Délvidékre.

Balassi 1582-ig szolgált Egerben. Életét a későbbiekben is végigkísérték a folytonos birtokperek, a féktelen garázdálkodásai miatti elítélések. Sokszor jelentették fel verekedésért, nők elleni támadásokért, hatalmaskodásért.

1584-ben elvette feleségül elsőfokú unokatestvérét, Dobó Krisztinát, azonban erre nem kért pápai engedélyt. Vérfertőzés miatt megint eljárás indult ellene, és 1591-ben érvénytelenítették házasságát. Közben azonban született egy fia, János. 1586-ban feleségével együtt katolikus hitre tért, nyilván az udvarral való békülékeny szándéka kinyilvánítása, és tőlük pártfogás szerzése miatt.

Amikor Losonczi Anna megözvegyült (1587), Balassi megpróbálta feleségül kérni. Ezúttal Júliaként nevezte meg az asszonyt költeményeiben, hozzá írt versei egy részét a török költészetből merítette. Amikor azonban Anna ismét csak mást választott, harmadszor is Lengyelországba távozott. Wesselényi Ferencnél vendégeskedett, itt születtek Caelia-versei, amelyet nem bizonyíthatóan házigazdája feleségéhez, Szárkándy Annához írt. A bolyongó, helyét nem találó magyar főúr, hosszú vándorlásba kezdett, ekkor írta istenes verseit (Adj már csendességet).

Nagybátyja, a vele állandó perben álló Balassa András 1591-es halála után hazatért, de birtokjogi perei nem szűntek meg. Levelezésekből ismert, hogy jó kapcsolatot ápolt Batthyány Ferenccel, akinek levéltárában szintén fennmaradtak Balassi-versek, és aki feleségéhez, az egyébként cseh-német nemesasszonyhoz, Lobkovicz Poppel Évához szóló leveleiben is idézett a költőtől.

Az 1593-ban kitört tizenötéves háború lelkesítette, az év őszén a családi várak, Kékkő és Divény visszavételénél harcolt. A következő évben csatlakozott az Esztergom ellen induló ostromsereghez. Az 1594. május 4-én megindult ostrom nem sok sikert hozott a keresztényeknek. Kemény harcokkal sikerült bevenni a Rácvárost és a Szent Tamás-hegyi sáncot (Tepedelent), de a védők a további előretörést rendre megállították.
Az ágyútűz során a Víziváros falán nagy rés keletkezett, mire Ferdinand Hardegg május 19-én rohamot vezényelt, de a repedés nem volt elegendő ehhez. 800 német és magyar önkéntes indult a fal ellen, köztük Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós és Balassi Bálint is.
A védők hihetetlen szívóssággal állták a rohamot, 200 támadó esett el, de a rést nem tudták megszállni. Pálffy is csak úgy tudott elmenekülni, hogy egy emlékkő mögé húzódott. Balassi mindkét combját ágyúgolyó roncsolta szét. Nem engedte amputáltatni a lábát, hiszen egy vitéz nem élhet lábak nélkül. Bár a lövés csontot nem ért, a vérveszteség és a vérmérgezés következtében óriási szenvedések között halt meg május 30-án a táborban. A hibbei kegyúri templomban temették el. Esztergom két hónapos ostroma nem vezetett eredményre, az ostromlók június végén visszavonultak

Öccse, Ferenc csak néhány héttel élte túl, július 22-én Debrecen mellett a tatárok elleni összecsapásban vesztette életét. Sírjukra Rimay János faragott strófát. Balassi János, a költő fia is hamar távozott az élők sorából. Gyámja nagybátyja, Dobó Ferenc lett, aki gyermektelen lévén mindet unokaöccsére kívánt hagyni. Az ifjú Balassi azonban még Dobó halála előtt meghalt.

Balassi több tekintetben is újított a kora költészetén. Megalkotta a Balassi-strófát, a három soros versszakot, amelyet belső rímek tovább tagolnak újabb hármas egységre. Verseit elsőként szervezte ciklusokba, megteremtette a magyar szerelmi költészetet. Egy drámát is írt Szép magyar comedia címmel, amely nem sokkal halála után nyomtatásban is megjelent. Verseit, a szűk kortárs arisztokrácia kivételével nem ismerték, csak évszázadokkal a halála után kerültek elő kéziratban.