Áruló volt-e Telekessy István?

Sugár István írása 1976-ban.

A Rákóczi szabadságharc vezető szereplői között egészen különleges hely illeti meg Telekessy Istvánt, nemcsak azért, mert püspök volt, méghozzá az egyetlen katolikus főpap az új világot teremteni akaró mozgalomban, hanem éppen az előbbi körülmény belejátszásától függetlenül is ember volt, annak minden jó tulajdonságával és gyarlóságával egyetemben. S bár az élgárdához tartozott, tagja volt a 24 tagú kuruc kormánytanácsnak, a szenátusnak, sohasem élt vissza hatalmával, sőt éppen ő volt az, aki igen kedvező irányban tudta befolyásolni a Vezérlő Fejedelmet nem egy szélsőségnek indult intézkedés életre kovácsolása során. Akadt, aki rásütötte az áruló jelzőt, — pedig napjainkban is utca őrzi nevét! Mi hát az igazság? Kinek van igaza? Hiszen szocialista jelenünkben árulók nevének nincs helye az utcatáblán! Hosszú-hosszú emberöltők óta az első egri egyházfő volt, aki állandóan Egerben tartotta székhelyét, hiszen még a XV—XVI. században oly püspökök is akadtak itt, akik csak egyszer-egyszer jelentek meg falai között. Az 1699. október 28-án Eger városába érkező Telekessy vitathatatlanul a Habsburg király híve, de már itt se feledjük, hogy abban az időben az uralkodó volt a magyar katolikus egyház legfőbb kegyura, akitől tulajdonképpen püspöki széke is függött. Így hát, amikor 1703. őszén a város elé értek a kuruc csapatok, ő ellenállott nekik. Nyilvánvalóan nem ismerte fel a való helyzetet, nem értette meg a lázadók törekvéseit. „Kedves fiaim, — írta 1703. október 28-án az egri ostromra felvonult seregnek, — nincsen semmi okotok, hogy én ellenem annyira tusakodjatok, én reám, szegény megöregedett, 70 esztendős vén lelki atyátokra ily éles fegyvert kössetek.”A válasz nem váratott soká magára: „Az elviselhetetlen iga alatt nyögvén, jószágunktól, pénzünktől, törvényeinktől és mindennemű elélni valónktól megfosztatván, ezen nyomorúságunkból kiszabadítandó kegyelmes fejedelmünkkel fogtunk fegyvert a rajtunk kegyetlenül és nem keresztény módon nagy kevélyen uralkodó idegen nemzetre.” November 5-én a város megnyitja kapuit a kurucok előtt, a német és rác lakosság a várba zárkózik a katonasággal és Telekessy menekül Buda felé, de Bercsényi irgalmatlanul elfogja és Cserépvárába záratja, — mai diplomatikusabb kifejezéssel szólván: internáltatja. S közben folyik az egri vár ostroma ... Csakhamar Telekessy egész egyházmegyéjében, azaz az egész északkeleti országrészben Rákóczi lett az úr, s a nép felcsapott kurucnak. Telekessy István tehát belátta fogságában, hogy úgy használhat legtöbbet egy országrész népének, ha ő is kapitulál! Választhatta volna, — életveszély nélkül, — továbbra is a szembenállást, mint Magyarország valamennyi többi katolikus püspöke és érseke, de ő ezt nem tette! S ez olyan elévülhetetlen érdem, melyen élét veszti minden emberi gyarlósága, bűne s tévedése. Felmérhetetlen volt az a politikai előny, mely Telekessy István egri püspöknek Rákóczi zászlaja alá való állásával a szabadságharc törekvéseire származott. Képzeljük el mai marxista szemmel, hogy miként alakult volna a mozgalom a tömegek előtt, ha látják, hogy nincs egyetlen katolikus egyházfő sem a támogatói sorában? ... S úgy hisszük, hogy írásunk címében felvetett nehéz kérdésre alapjában máris feleletet adtunk. De hogy a Telekessy-kérdést teljes perspektívában láthassuk, — ha bár röviden is, — vegyük csak szemügyre az események csomópontjait. 1705. február 28-án az agg főpap ünnepélyes keretek között fogadja a Pétervására és Egerbocs felől érkező Rákóczi Ferencet a város kapujában. Saját fogatján ment elébe és ékes magyar beszéddel üdvözöli a vezért, s felteszi leplezetlenül a nagy kérdést: „Békességes-e vajon jöveteled?” Rákóczi atyjának titulálván a lengő ősz szakállú Telekessyt, röviden válaszolt. S ettől kezdve egészen a szabadságharc végső összeomlásáig mindig igaz tisztelet és szeretet hangján szól és ír Rákóczi Ferenc Telekessy Istvánról! Nagy a bizalma benne, s politikus elmével átlátja az egri püspöknek a kurucok táborába való átállásának rendkívüli horderejét, nem csupán a széles néptömegek, de a mozgalommal szimpatizáló külföld előtt is. Nem lehet semmiképpen sem véletlen, hogy Rákóczi a szabadságharc alatt egyetlen más helyen sem tartózkodott többet és örömestebb, — Munkácson kívül, — mint éppen Eger falai között. Változik a szín és az időpont. 1705. szeptember 12. Szécsény. Országgyűlés. Az összehívott karok és rendek nevében Telekessy üdvözölte az érkező Rákóczit. A kiküldött 18 tagú bizottság javaslatát magáévá téve az országgyűlés, kimondotta, hogy ezentúl vezérüket és uralkodójukat „a haza szabadságáért összeszövetkezett magyarok Vezérlő Fejedelmének nevezik.”Szeptember 19- én a tábornokok, a főurak és a rendek esküdtek hűséget a konfederációnak, a szövetségnek és a Vezérlő Fejedelemnek. Szeptember 20-án pedig a Vezérlő Fejedelemnek választott Rákóczi Ferenc nem más, mint az egri Telekessy István kezébe tette le az őt életre-halálra elkötelező esküjét! Az eskümintát pedig Pethes András egri nagyprépost olvasta fel, — aki egyébként Telekessyvel egyetemben vett részt a szabadságharc számtalan fontos eseményén és jelentős politikai akciójában. Új színhely és időpont. 1707. május 1. Ónod, Országgyűlés. Az ünnepi szónok ismét Telekessy, aki örömmel köszönti Rákóczit az erdélyi fejedelemségbe való marosvásárhelyi beiktatás után ismét a hazában. A Rákóczi-család címerében szereplő, s a magasba szálló sashoz hasonlította, mert — mondotta, — úgy fog majd a magyar haza is felemelkedni elnyomorított helyzetéből. „Isten tartsa és éltesse a fejedelmet a szegény magyar hazánk javára!”— fejezte be szónoklatát Telekessy. S ezt követően az országgyűlés kimondotta a Habsburg-háztól való elszakadást. A detronizációt aláírásukkal erősítették meg az ország vezetői, és Telekessy István nevét ott olvashatjuk mindjárt az elsők között! De egyre vészesebben közelgett a tragédia. 1709 őszén megkezdődött a kuruc seregek visszaszorítása. S ugyanekkor lecsap a Habsburgreakció. 1709. december 18-án az osztrákhű esztergomi érsek megfosztotta Telekessyt és a Rákóczi oldalán álló papokat hivataluktól! Az előzménye az, hogy XI. Kelemen pápa köteles engedelmességre szólította fel a papokat a Habsburg-király iránt, utasítva, hogy haladéktalanul álljanak el a felkeléstől, kilátásba helyezvén a makacsul ellenszegülőknek hivataluktól, méltóságuktól és javadalmaiktól való megfosztást. Hosszú és bonyolult egyházjogi vita kerekedik Telekessy, a szentszék, az osztrák kormány és Keresztély Ágost esztergomi prímás között, — de közben a bécsi nuncius, Piazza az öreg egri püspök pártjára áll. A vakon Habsburg-párti érsek így vág vissza: „Legkevésbé sem tűnik ki, hogy szándéka lenne (ti. Telekessynek) ő császári felsége hűségének magát alávetni. Sőt a mai napig tanácsosa maradt a felkelők szövetségének, miért is több címen megérdemli a büntetést.” — 1710. őszén beköszöntött a végveszély: összeomlás küszöbén állott a sereg. Az osztrák csapatok elérték a Tisza vonalát, október 17-én Szolnok vára kapitulált. Észak felől a Sajó völgyéből törtek előre a Habsburg-erők. Október 10-én Heves vármegye közgyűlése is kénytelen volt behódolni az osztrák császárnak. Október 24-én Eger vára alatt áll a labancsereg, s benn az erődben már lázadás ütötte fel a fejét, sőt a közvitézek is tömegesen dezertáltak. S most képzeljük magunkat a 80 esztendős, aggastyán Telekessy István helyébe, akit elmozdítottak püspöki székéből! Bűnéül lehet-e vajon felróni, ha ebben a reménytelen helyzetben közrejátszott a vár mielőbbi kapitulációjához? Vajon ekkor mivel támogathatta volna még eredményesen Rákóczit? A király pedig a kalocsai érseket nevezte ki egri püspökké, s Telekessy szarvaskői száműzetésbe kényszerül, mígnem 1711. márciusában meghurcoltatása után kegyelmet kap. Vajon Áruló nevét VISELI-E TEHÁT AZ EGRI TELEKESSY UTCA?

 A püspök címere