ALBERT FERENC

Apja Albert József a klagenfurti 3. sz. gyalogezred hadnagya, 1820-tól Egerben toborzó parancsnok. A család az ezt követő években telepedett le Egerben.Albert Ferenc 1811-ben született Klagenfurtban. Az elemi iskolákat Egerben végezte. Apjának barátja, Tittel Pál volt a csillagvizsgáló igazgatója, aki észrevette a fiú tehetségét, ezért buzdította és taníttatta. Amikor Tittel 1824-ben a budai csillagvizsgáló igazgatója lett, magával vitte őt a gellérthegyi Egyetemi Obszervatóriumba és 1825. április 11-én a csillagvizsgálóhoz díjas gyakornokká nevezte ki. Az 1827 után Magyarországon megjelent naptárakban ő állította össze a csillagászati és a kronológiai fejezeteket. A budai csillagdában az általa intézett meteorológiai „észleletek” eredményeit havonként rendszeresen közölte az Ofner–Pestner Zeitung és a Pester Tageblatt (1825–1848). Tittel Pál 1831-ben bekövetkezett halála után a budai csillagvizsgálót helyettesként, majd segédcsillagászként vezette. 1835-ben a pesti egyetem bölcseleti karán doktori oklevelet szerzett. 1841-ben pedig az egyetemen a csillagtan, történelem és geodézia rendkívüli tanárává nevezték ki, ahol ezeket a tudományokat ő tanította először magyar nelven.1834-ben Prágában és1842-ben Mainzban a német és Srtassburgban a francia tudósok természettudományi gyűléseinjelen volt. 1843-tól tagja volt a magyar természettudományi társulatnak. 1848 szeptember 10-étől 1849 január 5-éig a Buda körül létesítendő erődítési munkálatokat vezette. Buda ostroma alatt, vagyona és 24 éves tudományos munkásságának eredménye odaveszett; ő csak a gellérthegyi csillagvizsgáló eszközeinek a megmentésére gondolt, amelyeket álruhában megszökött német főnöke a véletlenre bízott. Ez év július 27-én éjjel az osztrák katonai hatóság elfogta, de november 13-án szabadon engedték. Ekkor a császári sereg főparancsnokságánál hiteles tolmáccsá és fordítóvá nevezték ki. Így működött, 1851 április 15-éig, amikor az egri érsek a csillagvizsgáló igazgatójává tette és egyúttal a líceum könyvtárnokává és tanárrá is kinevezte, amely tisztséget haláláig betöltötte. Kiváló észlelő volt, főleg megfigyelő csillagászattal foglalkozott, asztronómiai tankönyveket is írt. Az egri Csillagda régi műszereivel üstökösöket figyelt meg, pontos földrajzi helymeghatározásokat végzett.

1852 és 1872 között a líceumi könyvtár tudós könyvtárosa. Elkészítette az Egri Főegyházmegyei Könyvtár legfrissebb kötetkatalógusait és statisztikai összesítéseit. Alapos munkáját a mai napig használják a könyv- és könyvtártörténet kutatói.

Számos ismeretterjesztő írást, hírlapi közleményt és népszerűsítő cikket közölt. Ő alapította az Egri Értesítőt, amelynek 1860-ban a szerkesztője is volt. Heves vármegye tanfelügyelőjeként sokat tett a megyei közoktatásügy érdekében. Kéziratban maradt művei: A német irodalom története, Az erőműtan kézikönyve, A szakcsillagászatnak tankönyve, Népszerű csillagtan, valamint 21 kötetet kitöltő jegyzetei. 1868-ban megírta szeretett mestere, Tittel Pál életrajzá

1883. augusztus 9-én hunyt el Egerben. Lakóháza a Széchenyi és Bajcsy –Zsikinszky utca sarkán volt, melyet 1871-ben elbontottak. A mai OTP falán emléktáblát helyeztek munkássága elismeréseként. 

Írta: Erdei László