EGY KIVÁLÓ ORVOS ÉS 1956-os FORRADALMÁR
- KOVÁCS ANDRÁS 1911–2001
Dr. Kovács András orvos 1911. augusztus 14-én született a Bihar megyei Hosszúpályi községben. Édesapja Kovács Gyula (1860– 1942) a község főjegyzője, édesanyja Rácz Julianna (1882–1957) volt. Négy gyermekük született: Erzsébet (1882–1957), Ilona (1905–1949), István (1907–1977), András (1911–2001). A négy elemit szülőfalujában, a nyolc gimnáziumi osztályt Hajdúböszörményben, a Bocskai István Református Főgimnáziumban végezte. Az apa nyugdíjba vonulása után 1928-ban a család Debrecenbe költözött, ahol 1929-ben a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvoskarára iratkozott be. Elsőéves vizsgái letétele után felvételét kérte az egyetem Közegészségügyi Intézetébe, ahol először Belák Sándor, majd Jeney Endre professzor irányításával dolgozott. Vonzódását a laboratóriumi munkához egész orvosi tevékenysége során megőrizte. 1935. december 20- án avatták orvossá. Szolnokon ismerte meg Rédei Irént (1915–1983), akivel 1939- ben házasságot kötöttek. Feleségével együtt négy gyermeket neveltek fel tisztességben, becsületben: Gyula (1940 ), Zsuzsa (1944 ), András (1945), Tibor (1945 ). Életében nyolc unokájának örülhetett,
A második világháborúban sokszor hívták be katonának. Ott volt a felvidéki, a kárpátaljai, az erdélyi, a délvidéki bevonulásoknál, majd megjárta Ukrajnát. Számos esetben nehéz körülmények között saját életét veszélyeztetve mentette a sebesülteket. Volt olyan, hogy a súlyos sérülteket teknőbe fektetve, a havon kúszva kellett az ellenséges géppuskatűzben kimenteni. A háború alatt teljesített önfeláldozó munkájáért számos kitüntetést kapott: Felvidék Emlékérem, Erdélyi emlékérem, Délvidéki Emlékérem, Tűzkereszt, Nemzetvédelmi Kereszt, Signum Laudis hadi szalagon a kardokkal. 1950-ben tisztiorvosi képesítést szerzett. Ezt követően Balassagyarmatra, majd Salgótarjánba helyezték. 1953-ban került Egerbe, ahol a megyei főorvosi teendők ellátásával bízták meg. Nagy energiával kezdett munkájához, s különös gondot fordított az orvos utánpótlásra. Közreműködésével számos fiatal orvos került Egerbe, akik kiérdemelték a szakma és a betegek elismerését. Dr. Kovács András 1956-ban mind orvosként, mind emberként jelesre vizsgázott. Október végén az egri orvostársadalom Kovács doktort delegálta Eger Város Forradalmi Tanácsába. Itt a feladatokat dr. Bajnok Dezsővel a tervosztály jogügyi előadójával együtt látta el. Kovács doktort az általa addig is irányított közegészségügy mellett a művelődésügy felügyeletével is megbízták. A leírtak miatt dr. Bajnokkal együtt állt bíróság előtt 1957-ben, dr. Bajnok volt az elsőrendű, dr. Kovács András a másodrendű vádlott.
A vád tárgya: demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és izgatás.
- december 12-én a Széchenyi utcán eldördült a sortűz, amelyet döbbenet és dermedtség követett. Az történet szrint a Csiki Sándor utcából körülbelül ötven karhatalmista a Széchenyi útcára fordult, ezt követően minden felszólítás nélkül az utcán tartózkodó tömegbe lőttek.
Az Egészségügyi Minisztérium felkérésére szakmai felmérést kellett a kórházban végeznie, emiatt 1956. december 12-én felkereste az intézmény vezetőit, emiatt éppen a kórházban tartózkodott. Az eseményt tapasztalva Kovács doktor vezetésével dr. Fülöp Béla, dr. Póka László és dr. Ringelhann Béla megkezdték a sebesültek beszállítását, ellátását. Rövidesen csatlakoztak hozzájuk az ügyeletes egészségügyiek, orvosok, betegápolók is. Ekkor különösen hasznosnak bizonyult Kovács doktor háborús tapasztalata a sebesültek ellátásában. Az események egy memorandum megfogalmazására késztették az orvosokat, akik azt tapasztalták, hogy az embereket jórészt hátulról, menekülés közben érték a lövések. A sortűznek 6 halálos és 12 sebesült áldozata volt. Öten orvosok egy tiltakozó beadványt szerkesztettek, ezt elvitték a Szovjet Parancsnokságra, a Megyei Pártbizottságra, a Megyei Tanácsra és feljelentést tettek az Ügyészségen is.
Forradalom mellett kiálló viselkedése és bizonyos kijelentései miatt a megyei főorvosi állásából a Megyei Tanácsülés 1957 ápr. 01.-i hatállyal felmentette. Mint körzeti orvos helyezkedett el egy üresedésben lévő körzeti orvosi állásban.
A Kovács család otthonában 1957. június 29-én házkutatást tartottak, és letartóztatták a családfőt azzal a váddal, hogy a forradalom alatt aktív tevékenységet fejtett ki. Letartóztatása előtt nem sokkal kezdték ellene gyűjteni a terhelő bizonyítékokat. 1957. június 20-án, Szegeden, a Csongrád megyei Rendőr fökapitányság politikai osztályának nyomozói kihallgatják a 28 éves Vizi Zoltánnét, aki nem sokkal korábban Egerben, a Kovács dr. által vezetett megyei egészségügyi osztály gazdasági csoportjában dolgozott. Viziné, Kovács dr. ellenforradalmi tevékenységéről elmondta, hogy 1956. október 24-én 10 óra körül jelent meg az osztályon és rendkívül nagy öröm látszott rajta". Összehívatta osztálya dolgozóit, mert szerette volna őket ,,megnyugtatni és tájékoztatni az események folyásával kapcsolatban". Kijelentette, nem ért egyet azzal, hogy az oroszok a magyar belügyekbe avatkoznak, ezt tudomásul kellene venniük,,,” mondta jegyzőkönyvbe. Emlékei szerint Kovács dr. a szovjetek és a kommunisták ellen uszított, s kijelentette, hogy aki magyar érzelmű, igazán tudja mit kell csinálnia". A szovjet csapatokat lecsirkefogózta, hogy ,,idejönnek a Magyarországot legyilkolni, akik igaz ügyért harcolnak." Bátor ember volt, nem félt kinyilvánítani nézeteit a forradalom oldalán.
- szeptember 27.-én volt a bírósági tárgyalás. A vád tárgya: demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel és izgatás. Nem voltak elégségesek a bizonyítékok, ezért a Megyei Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette, de még a börtön folyosóján letartóztatták és közbiztonsági őrizetbe vették. A Városi Rendőrkapitányság fogdájában volt 1957.október 15.-ig, utána rendőrhatósági felügyelet alatt állt 1958 ápr. 12.-ig, de körzeti orvosi munkáját folytathatta. Orvos főhadnagyi tiszti rangtól is megfosztották, és mint honvéd kapta meg az obsitot 50 éves korában.
Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szolgálatának, politikai rendőrségének a belső elhárítással foglalkozó ügynöksége állandóan figyelte. Utolsó 1967. február 3-án adott jelentésben megállapították, hogy Kovács doktor politikával nem foglalkozik, a munkájának és családjának él.
Hetvenegy éves korában, 1982. január 1-jén vonult nyugdíjba, de az andrológiai szakrendelést 1994. október 13-ig folytatta a rendelőintézetben. Kovács doktor munkáját kitüntetésekkel is elismerték: Egészségügy Kiváló Dolgozója (1953); Érdemes Orvos (1955); Heves Megye Egészségügyéért (1970); Kiváló Munkáért (1981); Eger város Egészségügyéért (1983); Markhot Ferenc emlékérem (1989); Kiváló Munkáért (1989); 1956-os emlékérem (1991). Az egriek szeretett Kovács doktora 2001. október 28-án hunyt el otthonában. Ravatalánál a búcsúbeszédet az egri orvoskar nevében dr. Szemerkényi László főorvos mondta. Dr. Kovács Andrást az egri Hatvani temetőben felesége mellé helyezték örök nyugalomra, családja, barátai, orvos kollégái és nagyszámú betege szeretetétől kísérve.
Dr. Kovács András orvos és katonaként emberek százait mentette meg a II. világháború poklában. 1956-ban a forradalom idején, majd az azt követő években kitartott elvei mellett, a szabadság szószólója volt. A szocialista állami gépezete évtizedeken át üldözte, megalázta, börtönbe zárta. Dr. Kovács András tettei sajnos a feledés homályába merültek, megérdemelne egy emléktáblát lakása falára a Tinódi Sebestyén tér 6. számú házon!
Írta: Erdei László
Felhasznált irodalom:
-ÁBTL 3.1.5. O-15258/1421”dr. Kovács András” és 2.1.9. „dr.Bajnok Dezső és tsa.” dossziék.
-Rendőrjegyzőkönyvek
-Dr. Szecskó Károly életrajzi írása
Újságcikk fotó Szántó Györgytől
