FORGÁCH SIMON

1527-ben született, felvidéki nagybirtokos családból. Nagyapja nyitrai főispán, apja királyi kincstárnok volt. Két fivére közül Ferenc vitte több- re, 21 éves korában már nagyváradi püspök (1556), 25 éves korában alkan- cellár. 1568-ban Erdélybe disszidált, János Zsigmond pártjára állt. Itt írta meg nevezetes történeti művét, amelyhez bátyja, Simon kritikai jegyzeteket készített.

Feltehetőleg Forgách Simon is járt egyetemre, mivel kortársai sze- rint a hét szabad művészetben jártas volt. De a katonaéletet választotta, 1550-től haláláig szünet nélkül katonáskodott. 1551-ben Lippán súlyosan megsebesítette a török (homlokán egy vágás nyomát élete végéig őrizte). 1552-ben a temesvári vár elfoglalásánál török fogságba került; megkínoz- ták, orrát levágták, kiváltásáig börtönben tartották. Szabadulása után, 1556-ban Kisszeben kapitányává nevezték ki, még ez évben Nagyvárad várnagya és egyidejűleg Tiszántúl (az Alsó Részek) főkapitánya lett. Az erdélyi csapatokkal szemben 1557 nyaráig védte a várat, majd békés el- vonulás fejében feladta. Még 1557 január 21-én bárói rangra emelték. A következő évben megkapja a királytól a Sáros megyei Hertneck uradal- mát, a kastély a családja egyik székhelyévé vált. Itt tartotta lakodalmát 1559 végén Pemflinger Orsolyával, aki buzgó lutheranus, a neves nagy- szebeni királybíró rokona volt.

1561-ben Moldvában harcol, 1562-ben Szatmár várát védi a török ellen. 1563 téli hónapjaiban Eger várában parancsnokol, mivel a kineve- zett főkapitányt (Mágóchyt) akadályoztatás miatt nem tudták beiktatni. 1565-66 években Schwendi Lázár generális, Felső-Magyarország főka- pitánya mellett tanácsadó. Részt vesz Tokaj, Szerencs, Nagybánya ostro- mában, Szendrő, Pelsőc, Krasznahorka, Szádvár stb. elfoglalásánál. 1567-ben Munkács ostromakor kapta meg a kinevezését Eger főkapi- tányságára. A király hű szolgálatait bőkezűen jutalmazta. Apja 1550-ben Bars megyében 19, Nyitra megyében 15 faluban birtokos. Forgách Si- monnak már 1565-ben 23 faluja van Nyitra megyében és 36 faluja Bars megyében, de Sárosban, Abaújban is több faluban birtokos. Első fia, Zsigmond 1560-ban született, Ferenc 1566-ban.

Forgách Egerben

1567. április 1-24 között iktatták be a főkapitányságba és vette át a várat a kiküldött bizottság előtt, amelyben Schwendi Lázár főkapitá- nyon kívül a Szepesi Kamara tisztviselői, Hosszutóty György, Sulyok Ferenc, Paczot János és Szerdahelyi Mátyás tevékenykedtek. Elvállalta a vár provizori tisztét is. Egy helyettese lett, Ghémes Ferenc. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává, de megtartotta Sáros megyei főis- páni tisztségét is. Heves megyei alispánja Szentgyörgyi László volt.

Forgách teljesítette Schwendinek azt a már 1565-ben kinyilvání- tott óhaját, hogy német katonákat vegyenek fel a várba; 100 német gyalogot vett állományba. A magyar gyalogság és lovasság is viszont 100-100 fővel gyarapodott, a Mágóchy által 1566-ban megemelt létszámot tehát tartották.

Ebben az időben készítették elő a vár teljes átépítését. Első lépés- ként 1568 elején Pietro Ferrabosco császári építész elkészítette a vár alaprajzi felmérését. 1568 végén Ottavius Baldigarát küldték állandó

építészként Egerbe, akinek a tervei alapján kezdték meg az átalakítási munkákat. Kivitelezője (magister muratorum), Jacobus Falubrese volt, olasz honfitársa. Az udvar utasítására az egri vár építkezéseihez már 1567 májusában 3000 tallért utaltak át, 1568 januárjában ötezret. 1568 tavaszán katonai szempontból is helyzetfelmérést végeztek; a bizottság elnöke Thurzó Ferenc volt. Még ugyanebben az évben Forgách két új ágyút öntetett Kassán.

Forgách ezekben az években hathatósan a protestánsok kedvében járt. Komjáti kastélyában Huszár Gál predikátor számára nyomdát ren- dezett be. Az Eger környéki leggazdagabb katolikus plebánia, a felnéme- ti javadalmát kettéosztotta (előbb az egészet elfoglaltatta 1569 elején) protestáns predikátor számára. Ezzel ellentétbe került az uralkodóval. De a kincstárral is súrlódásai voltak a Sáros megyei birtokán nyitott kocs- mája miatt, és azért, hogy engedély nélkül szállította ki borát Lengyel- országba.

Forgách volt a legrövidebb ideig Egerben főkapitány. Már 1568 ja- nuárjában benyújtotta lemondását, majd 1569 júniusában végleg eltávo- zott.

1569 aug. 1-i hatállyal a Dunán inneni főkapitány tisztébe nevezték ki Dersfi István utódaként. Székhelye és családja tartózkodási helye Su- rány volt. A törökök megújuló támadásai, betörései miatt családját 1572-ben Lévára költöztette. 1574. aug. 31-től a királyi tanács tagja lett. A magyar ellenzék soraiban volt az 1580. évi országgyülésen. Rosszal- lotta, hogy az 1569-től 1580-ig épült főkapitányi központ, az érsekújvári vár élére 1580-ban egy németet, Andreas Kielman von Kielmansegg-et nevezték ki. 1582-ben a fellebbviteli törvényszék tagja lett.

1582-ben és 1583-ban ismételten a haditanács tagjává jelölték, de rossz egészségi állapotára hivatkozva a nagy megtiszteltetést visszauta- sította. 1583-ban beleegyezett fia római utazásába és rekatolizálásába. 1587-ben átmenetileg elvállalta a dunántúli főkapitányságot is, de már az év második felében mindkét főkapitányi megbízatásáról lemondott.

1588-ban a 12 tagú várvizsgáló bizottságba választották, és az ország sérelmeit Ernő főherceghez felterjesztő országgyűlési küldöttség vezetője lett. Forgách Simon 1588-ban főpohárnoki méltóságra kapott kinevezést. Ferenc fia ez évben hazatért Rómából mint kijelölt veszprémi püspök, 1589-ben 23 évesen felszentelték. Zsigmond fia 1589-ben megnősült, Lo- sonczy Annát, özvegy Ungnád Kristófnét vette feleségül.

1591-ben Tokajban Pálffy Miklós Dunán inneni főkapitánnyal elő- készítő tanácskozást folytat egy készülő nagy török elleni hadjáratról. Útközben Gyöngyösön a protestánsok számára kedvező intékedéseket hoz (a Szt. Orbán egyház végérvényesen a helvét konfesszió, a kálvinisták temploma lett, a város piacán működő malom jövedelmét a ref.  tanulók ellátására rendelte).1593 őszén csapataival bevette Szabadkát, Szécsényt, Füleket. (Pálffy ugyanekkor Drégelyt és Palánkot). 1594-ben Hatvannál táborozik, a tu- rai nagy győzelem nagyrészt vezetési tudományának köszönhető. Nyár végén a Szilágyságban pusztító tatárokat fékezi meg súlyos saját vesz- teséggel (segítő csapatok nem érkeztek). Részt vett igen tevőlegesen az 1595 januári országgyűlésen, szorgalmazva a szövetséget Erdéllyel és a lengyelekkel. 1596-ban ott volt Hatvan bevételénél, majd részt vett (69 évesen!) a mezőkeresztesi csatában, 1596 októberében. 1598 januárban újra az országgyűlésen találjuk Haza térvén  megváltoztatva 1578-ban tett végrendeletét Kutassy János hercegprímás és a már nyitrai püspök, Ferenc fia jelenlétében. 1598. szeptember 24-én a hertneki kastélyában halt meg és a templomban lett eltemetve