Milyen volt a farsang 100 évvel ezelőtt Egerben?
A földművesek farsangi ivói
A farsang bajor-osztrák eredetű szó, amelynek vaschanc, vaschang, vassang alakjai ismeretesek már a 14. századból. A fasten (böjtöl) és a Schank (italmérés) szavak összetételeként vált használatossá, eredetileg tehát a farsangi időszak utolsó napjára, azaz húshagyó keddre utalt, hiszen a másnap, hamvazószerdával kezdődő nagyböjt előtt ekkor lehetett utoljára alkoholt fogyasztani. Az 1926 évi farsang hasonlóan a maihoz rövid volt: január 6-tól február 17-ig tartott.
A tánc és a farsang mindig is kéz a kézben járt. Ezeket a mulatságokat mindig a legények rendezték. A leányok gyakran készítettek apró bokrétákat, melyet odaadtak a kiszemelt legénynek. Ha ő elfogadta a lány közeledését, azt azzal jelezte, hogy farsang vasárnapján kitűzte a lány bokrétáját a kalapjára. Nagyon sok eljegyzés is történt ebben az időszakban akkoriban. Ennek leginkább az volt az oka, hogy tilos volt lakodalmat tartani a nagyböjt és az adventi időszak alatt. Ráadásul nyáron azért nem értek rá, mert a földeken dolgoztak, így minden szempontból ez volt a legmegfelelőbb időszak a családalapításra.
A hóstyai fiatalok szórakozásának helyszíne volt az ivó, ahol a táncmulatságot minden vasárnap délután megrendezték. A legények gyűjtöttek pénzt, kibéreltek egy házat, cigányokat fogadtak, meghívták a lányokat a táncmulatságba. A nyári mulatságokat a szabad ég alatt tartották, vagy ponyvasátorban. Az ivót hatósági engedéllyel lehetett megtartani, a fertálymester vagy egy tanácsnok jelenlétében. Ennek ellenére nem mindig volt békés a fiatalok táncalkalma. Az egri legények nagyon „büszkék" voltak, gyakori volt a verekedés köztük. Hol a lányok miatt, hol egyéb vita miatt bizony gyakran előkerült az ólmos bot, bicska, a kendőbe kötött kődarab. A különböző hóstyák legényei között is ellenségeskedés volt, nem nézték jó szemmel, ha egy lánynak idegen hóstyabeli legény udvarolt.
A bálok olyan fontos ismerkedési alkalmak voltak, hogy egyes lányok jósnőhöz fordultak megtudakolni a mulatság kimenetelét, hogy hazakíséri-e őket valaki. A bálban való részvételt ki kellett érdemelni. Csak az mehetett ilyen helyre, aki férfimunkát végzett, részes aratóként egész részt vitt haza. Aki nem volt ilyen pozícióban, azt az idősebbek hazazavarták, letaposták a sarkantyúját. A legények nem mehettek bármikor a „szeretőjükhöz", ahogy régen a kedvesüket nevezték a fiatalok. Mikor elkezdtek udvarolni, szombaton, meg vasárnap látogathatták a lányt, ha komolyabb volt a kapcsolat, akkor már kedden is, ha vőlegény volt, csütörtökön is beengedték a fiút.
A helyi napilap „Karnevál herceg pénztárcája, vagy drága mulatság a farsang” címmel megjelent írásában az Egri Népújság munkatársa kíváncsi volt, hogy egy olyan városban, mint Eger, mennyibe kerül a farsang: „ A földművesek farsangi ivói a költségvetésben nem okoznak különösebb megterheltetéseket. Minden héten van egy ivó, amibe illik elmenni, illik a belépődíjat megfizetni, illik táncolni, egy liter bort meginni, ami legényenként 80—100,000 koronából kitelik. Ha szeretője van, ebből a pénzből még a belépődíjat megfizetheti, mert a földműves lánynak a legény váltja meg az ivóba a jegyet. Ez a tempó; a gavalléria így dukál. A lánynak nem kell báliruhán törnie a fejét, se a legénynek szmokingon, vagy frakkon. Az ünneplő ruhában táncolják át a farsangot. Nincs szükség gardedámra se, tud a földműves lány magára vigyázni. A farsangi költségek tehát a földműves családban nem kerülnek rovásra.”
A híres bicskás hóstyai bálokkal ellentétben az olvasókörök rendezvényei békésen zajlottak, kulturált körülmények között. A céljaik között szerepelt az, hogy a legények kocsmázás helyett az olvasóköri rendezvényekre járjanak. Az Erzsébet és Katalin napi bálok mellett a farsangi batyus bál volt a legnagyobb, ahová az asszonyok sült csirkét, fánkot, herőcét készítettek. Megtiszteltetés volt, ha a batyuból elfogyott minden.
Forrás: Zábrátzky Éva: Az emberi élet fordulóihoz kötődő szokások az egri hóstyákon a XIX–XX. században
Egri Népújság - napilap, 1926/11926-01-10 / 7. szám
Egri Népújság - napilap, 1926/11926-01-13 / 9. szám
Egri Népújság - napilap, 1926/11926-01-17 / 13. szám
A kép illusztráció:
