Az egri Dobó-szobor felállításának históriája

Az évenként Egerbe látogató több százezer turista nagy élménye a város Dobó István terén látható Dobó-szobor látványa. Arról azonban az idelátogatók, sőt a helytörténettel foglalkozó szakemberek is csak keveset tudnak, hogy mikor s hogyan történt az Európa-szerte hírnevet szerzett várvédő hős alakjának megörökítése. Írásommal ezt a hiányt kívánom pótolni. A Dobó-szobor felállításának gondolatát először Balogh János (1848–1910) főhadnagy vetette fel. Ő 1882 novemberében egy beadványt intézett a városi polgármesternek. A képviselőtestület november 12-i közgyűlésén tárgyalta meg a beadványt, „amelyben javasolta, hogy az Eger vár történetéről írott munkájából 250 példányt oly feltétel alatt ajánl fel a városnak, hogy a példányok jövedelme (300 Ft-ot) képvisel, s ez a hős várvédőnek, Dobónak Egerben emelendő emlékoszlopa költségeire fordíttassék.” A városi képviselőtestület egyhangúlag elfogadta a javaslatot, s az „Emlékoszlop ügyében teendő jelentéstétel végett” egy három tagból álló bizottságot jelölt ki: Danilovics Pál orvost, Csiky Sándor ügyvédet és Kiss István jogakadémiai tanárt. Az Eger című újság 1883. január 4-i számában arról adott tudósítást, hogy Dobó Istvánnak mint Eger hős védőjének emlékszobra ügyében a városi közgyűlés által kijelölt háromtagú bizottság arról intézkedett, hogy: „Alakíttassék egy férfiakból és nőkből olyan bizottság, amely a szobor költségeinek beszerzéséről gondoskodnék.”  Az 1883. április 1-jei közgyűlésen úgy határoztak, hogy a szűk körű bizottságot 60 főre kell kiegészíteni. Az említett lap április 26-i számában közölte a nagy bizottság névsorát, amely a település köztiszteletben álló személyeiből állott. (Dr. Kösztler József főorvos, Kapácsy Dezső költő, Zalár József alispán stb.) Elnökül ifj. Samassa Józsefet és Vavrik Bélát választották meg.  A megvalósítás azonban késett. 1894-ben újra felmerült a szobor ügye, azonban azt állapították meg, hogy nem Dobó Istvánnak, hanem Eszterházy püspöknek kell szobrot emelni. A fenti évben jelent meg Maczki Valér főgimnáziumi- és jogakadémiai tanár: Népszerű felolvasások a magyar irodalom történetéről című könyve, amelynek címlapján ez olvasható: „Az egész jövedelem az Egerben felállítandó Dobó-szobor alapjára fordíttassék.”  A Heves Vármegyei Hírlap 1898. január 14-i számában a vezércikk írója joggal állapította meg, hogy „Igen szégyenletes reánk, hogy ilyen városban, mint Eger, hol annyi szellemi és erkölcsi és anyagi tényező van, nem tudunk ily – nem éppen sokba kerülő – szép dolgot összehozni, megalkotni. Hisszük, hogy csak kezdeményező kell. Ha eredményt tudunk elérni, legalább utolérjük azokat a kis mezővároskákat, amelyek tudnak felmutatni jeleseikről egy-egy kis szobrot. Adja Isten, hogy akadjon jó kezdeményező, s legyenek serény munkatársak, a kik segítenek az eszme megvalósításában.” Az sem véletlen, hogy a szobor elkészítésének gondolatát a Heves Vármegyei Hírlap vetette fel, hisz ez az orgánum volt a 48-as és a Függetlenségi Párt helyi szócsöve, amelynek jelentős szerepe volt a város függetlenségi hagyományainak ápolásában. Kezdeményező azonban több mint három év múlva akadt, Kösztler József a város agilis főorvosa személyében, aki 1901. április elején, a helyi tűzoltólaktanyában tartott értekezleten „szép beszéd kíséretében azon eszmét hozta felszínre, hogy Eger vár védőinek, hős Dobónak emlékét örökítsük immáron egy szoborban”. A javaslatot a jelenlevők általános lelkesedéssel fogadták és elhatározták, „hogy mindannyian tevékenyen részt vesznek a munkában…”. A gyűlésen szintén jelenlévő polgármestert felkérték egy bizottság megszervezésére, aki ez ügyben Gárdonyi Gézát is felkereste. Az író „örömmel ígérte meg, hogy az ügyet felkarolja és mindent megtesz a szobor ügyében.”  Dr. Kösztler József indítványát a városi képviselőtestület április 13-i ülésén terjesztette elő, s azt a közgyűlés „egyhangúlag nagy lelkesedéssel” elfogadta, és a szoborra 2000 koronát is megszavazott. A „szobor-ügy” előkészítésére bizottságot választottak a város ismert közéleti személyiségeiből (dr. Alföldi Dávid, dr. Babocsay Sándor, dr. Bartalos Gyula, Foltin János, Gárdonyi Géza stb.). A bizottság elnöke Jankovics Dezső polgármester, társelnöke, dr. Párvy Sándor kanonok, titkára pedig Hanák Gyula főjegyző, pénztárosa dr. Hibay Károly gyógyszerész lett. A bizottság alakuló ülését április 29-én tartotta, amelyen a testületet Egerből származó, s a város iránt érdeklődő vidéki tagokkal egészítették ki (Bródy Sándor író, Kemecsey Jenő író stb.). A védnök Samassa József érsek, Kállay Gyula főispán és Pánthy Endre választott püspök lett. Az alakuló ülésen az anyagi alapok megteremtésére közismert személyekből gyűjtőbizottságot hoztak létre, hogy a szoboralap javára ünnepségeket szervezendő rendes bizottságot létesítettek. Ugyanilyen bizottságot hoztak létre a helyi és a fővárosi sajtó tudósítására. Ezen kívül alakítottak történelmi és művészeti bizottságot is. Május elején a szobor gyűjtőíveinek összeszedésére a nagybizottságot négy fővel egészítették ki. Breznay Imre, a város tudós történetírója a Heves Vármegyei Hírlap 1901. május 5-i számában mozgósító jellegű vezércikket tett közzé: „A legfényesebb »egri csillag«” címmel. Ebben utalt arra, hogy Dobó Istvánnak országos érdemei vannak, ebből következően nemcsak az egriek tartoznak neki hálával, hanem az egész ország. Joggal állapította meg: „Eddig nemcsak mi mulasztottunk, hanem erről a kötelezettségről az egész ország  letkendezett. A mi mulasztásunk csak annyiban bírálható szigorúbban, mert Dobó István híre, neve, dicsősége Eger nevéhez van kötve.” Breznay vezércikkében utalt Gárdonyi híres regényére, az Egri csillagokra, amely az egri vitézek, ill. Dobó alakját bevitte a köztudatba, de ez szerinte nem elegendő. „Ha az emlékművet felállítjuk, régi tartozásunkat rójuk le, s nagyon helyén leszen, hogy mindnyájan becsülettel fizetjük meg eme tartozás reánk eső részét.” A szoboralap javára történő gyűjtés 1901. május második felében indult meg. Eleinte csak kevés pénz gyűlt össze. Nem véletlen tehát, hogy 1901. második felében a Dobó-szobor-bizottság két felhívást tett közzé az adományozás érdekében, melyek Gárdonyi Géza remekbeszabott alkotásai. Az egyik az Egri hősök szobra, a másik Egriek! címet viseli. A közzétett felhívásoknak csakhamar foganatja lett. Az adományozásban az érsek és a káptalan járt az élen. November 1-jétől a költségek fedezésére megindultak különféle ünnepségek, estélyek. A Heves Vármegyei Hírlap 1902. október 19-i számában közölték a gyűjtés addigi eredményét. E szerint az 1901. október közepén kiosztott 5000 darab gyűjtőívből 1142 darab érkezett vissza, összesen 30.703 korona 72 fillér adománnyal. A gyűjtés eredménye egy év alatt 35.802 koronát és 72 fillért tett ki. Ez az összeg azonban még nem fedezte a szoborállítás teljes költségét. Joggal írta tehát a Hírlap a következőket: „Valljuk be őszintén, hogy az eredmény nem elégítette ki a mi várakozásunkat. Az adakozás nagyon lanyhán folyik. A beküldött adományok sokszor elenyészően sekélyek – az adakozók tehetségéhez mérve. Bizony-bizony nagyobb fokú kegyeletet, több hálát és áldozatot érdemelne az a Dobó, a ki fenyegető veszélyből mentette meg a hazát – midőn a világhódító törököt útjában megállni kényszerítette. És főleg ennél több érdeklődést és érdekkeltést a nyilvánosság, a köz orgánumaitól: a sajtótól, amely csaknem egészen agyonhallgatja az egész hazafias mozgalmat.” 1903-ban és 1904-ben a gyűjtés váltakozó lelkesedéssel folyt tovább. 1904. október végén ötezer korona adományával kitűnt Szmrecsányi Lajos segédpüspök. 1905 nyarán végre a szoborterv konkrét formát öltött. A szoborbizottság felkérésére június 19-én a városba érkezett Stróbl Alajos neves szobrászművész. (A művészt pályázat meghirdetése nélkül bízták meg a szobor elkészítésével. Vajon mi volt ennek az oka? A művészt azért bízták meg a szobor megalkotásával, mert már 1905-ig a következő szobrokat készítette: Anyánk (1894), Justicia-szobor az Igazságügyi Palota előtt (1896), Erzsébet-szobor Miskolcon (1899), Mátyás kútja a budai várban (1901), Szent László és Szent István szobra a budapesti Szent István-bazilikában (1904), Széchenyi szobra Nagycenken (1904), Szent Gellért szobra. 1905. június 19-én a művész megtekintette a Tiszti lak előtti teret, amely a legalkalmasabbnak kínálkozott a szobor elhelyezésére. Újabb lépést jelentett az emlék felállításának útján a szoborbizottság  július 4-i ülése, ahol a bizottság kebeléből egy szűkebb körű testületet, végrehajtó bizottságot hoztak létre, amelyet megbíztak a szobor felállítása részletes tervének kidolgozásával. A szűkebb körű bizottság október 14-én tartotta első ülését Szmrecsányi Lajos segédpüspök elnökletével. A bizottság tagjai határoztak arról, hogy a szobor felállítására Stróbl Alajost kérik fel. A művésznek küldött levelükben kérték arra, hogy újból jelenjen meg Egerben, és segítsen a szobor helyének kiválasztásában, mivel már az első látogatása óta a tiszti lak előtti téren kívül felmerült a szobor elhelyezésével kapcsolatban a Kossuth tér (Piactér) és a Színház előtti Hunyadi tér is. A szobor elhelyezésének ügye Gárdonyi érdeklődését is felkeltette, ki különben folyamatosan figyelemmel kísérte a magasztos témát. Véleményét az Egri Újság 1905. november 1-jei számában közreadott: „Az egri szobor” című vezércikkben fejtette ki. Az író szerint az addig összegyűlt 50 050 korona nem elég a szobor kivitelezésére, mivel Egerben nagyobb szobrának kell lenni Dobónak, mint Kolozsváron Mátyás királynak, amely 200 000 koronába került. Megállapította, hogy „Dobó szobrának a várban van a helye, s azon a ponton, ahol a várból legjobban látható.” A pont pedig nézete szerint a várfoknak a piacról látható magaslati foka. Azt is leírta, hogy a szobor elkészítésére pályázatot kell kiírni, s a legjobb pályázatot kell elfogadni. „Ott kell állnia a szobornak a bástya fölött a zöld halmon, messzeségbe néző elszánt arccal: a talpazaton pedig kardot markoló bátor arcú magyar nő… Ha odaállítunk egy szép csoportos szobrot, a szobor a város képének mintegy koronája lesz.”  Gárdonyi cikkéből kitűnik, hogy ő a szobor legméltóbb helyének a várat tartotta. A várba azonban nem kerülhetett a szobor, mivel akkor még az katonai laktanya céljait szolgálta, s így nem volt megközelíthető. Másrészt a várban elhelyezett szobor a nagy távolság miatt nem érvényesülhetett volna a várfal tövéből feltekintve. A szoborbizottság felkérését Stróbl elfogadta. Ezt követően a művész elkészítette a mű mintáját és arról fényképfelvételeket küldött a testületnek. A művész vállalkozott arra, hogy a megbízástól számított egy év alatt a szobrot 70 000 koronáért elkészíti és felállítja. 1906 márciusáig 60 000 korona gyűlt össze. a még hiányzó összeget Samassa érsek sajátjából egészítette ki. A bizottság a művész ajánlatát elfogadta, s a szobor helyének kijelölésével a Végrehajtó Bizottságot bízta meg a szobrász véleményének kikérése után.  A városi képviselőtestület a Végrehajtó Bizottság javaslatára 1906. április 7-i ülésén határozatban mondta ki, hogy a szobrot a Kossuth téren (a mai Dobó téren) kell felállítani. Az 1906-os év a művész szorgalmas munkájával telt el. A szoborkészítés érdekessége, hogy december 7-én, amikor a király látogatást tett Stróbl műtermében, hosszan elidőzött a Dobó-szobornál. 1907. február közepén a fővárosban jártukkor a szobrász műtermében az egriek megszemlélték a szobor mintáját. Akkorra már ugyanis az öntés alapjául szolgáló nagy agyagminta készen állott. A Bizottság az útja során a Schlick-gyárban megrendelte a szobor kerítését képező láncozatot is. Az év májusának második felében a művész kilátásba helyezte, hogy a szobor felállítására sor kerülhet a tervezett napon, augusztus 18-án, mivel augusztus 1-jére Róna József öntödéjében a mű készen lesz.  Stróbl optimizmusa valósnak bizonyult. Már július végén a szobrot nyolc darabban Egerbe szállították, s a szakemberek rögtön hozzáfogtak annak felállításához. A szobor magassága a talapzattal együtt 2 méter 70 cm. A szobor bronzból, a talapzat kőből készült. A szoborkompozíció háromalakos. Dobó István a várszerű alakzaton elhelyezett három alak közül a középső. Mindhárom alak másfélszeres embernagyságú. Dobó hatalmas alakja képezi a szobor középpontját. Kivont karddal áll s felemelt fejjel, éppen, amint vezényel. Ruházata és fegyverzete olyan, amely a várban lévő Dobóruszkáról ideszállított vörösmárvány szarkofágján látható. Mellette jobbra, előre nyúló állásban, kezében fejszével Mekcseyt, a várkapitány hű vitézét láthatjuk, akinek arcát a művész Breznay Imréről, a már említett történetíróról mintázta meg. Míg a bal oldalon egy erőteljes, izmos, szép női alak ül – az egri nő – felemelt kezében egy nagy kődarabbal, sújtásra készen. A szobrász a nő alakját Hajdú Rózáról mintázta meg. Mind a három alak hatalmas, ezért impozáns benyomást tesz a nézőre.  A szobor úgynevezett historizáló stílusban készült. A különféle lexikonokban a szoborról az elismerés hangján írtak. A szobor felavatására a már említett augusztus 18-án került sor, a XVII. Országos Dalos Ünnep keretében. Az avatás napján már délelőtt óriási tömeg hullámzott a Kossuth téren, a szobor körül. A leleplező ünnepséget fél 11 órakor Szmrecsányi Lajos püspök, a szobor végrehajtó bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Babocsay Sándor országgyűlési képviselő, az ünnepi szónok mondott történelmi tanulságokkal telített szép beszédet. Az Operaház zenekarának játéka közben lehullott a lepel Stróbl Alajos jeles alkotásáról. Ezt követően újból Szmrecsányi püspök vette át a szót, aki Dobó hősi életének tanulságait ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. A szobrot a város nevében Jankovics Dezső polgármester vette át. Az ünnepi aktus koszorúzással fejeződött be, amelynek során 63 koszorút helyeztek el a mű talapzatánál. A felemelő hangulatú ünnepség a Szózat elhangzásával zárult. A szoboravatás érdekessége, hogy a költőket is dalra ihlette. Ez alkalomra írta Bartalos Gyula, Eger híres papköltője: Dobó diadala című versét, amely a főkáptalan költségén jelent meg az érseki líceumi nyomdában. (39) Kállay Mikós, a város tehetséges poétája pedig Dobó kora címmel húsz szonettből álló verseskötetet jelentetett meg, amelyet Gárdonyi Gézának ajánlott. Az Egri Újság augusztus 21-i számban pedig napvilágot látott Utas Zsigmond a Dobó szobor a piactéren című alkalmi költeménye. Az 1907-ben leleplezett szobor, igaz nem zaj nélkül, túlélte a 20. század magyar történelmének viharait. Csak kuriózumként említjük meg, hogy 1953 őszén a Nagy Imre-programot félreértelmezve, a város akkori tanácselnök-helyettesnője levétette a szoborról Dobó István nevének betűit, s helyére az „Egri Hősök” feliratot helyeztette. Mondván, hogy „Megszűnt a személyi kultusz”, s nem lehet Dobó István a szobor névadója, s szükséges ebben az esetben is a kollektív névadás. Szerencsére később visszakerült Dobó neve a szoborra.  Igaz, rossz példaként említjük meg, hogy több évvel ezelőtt lelkiismeretlen személyek Dobó vasmarkából kitörték a kardot, amelyet a város rövidesen visszahelyeztetett. Az 1907-ben felállított Dobó-szobor az elmúlt száz év alatt a város egyik jelképévé vált, s hirdeti az 1552-es egri hősök soha el nem évülő hősiességét.

Írta: Szecskó Károly történész

.