Vitkovics Mihály nyelvújító és költő (1778-1829)
A leghíresebb egri szerb Vitkovics Mihály volt, kinek házában jelenleg különböző kiállításokat rendeznek. Vitkovics Mihály Egerben született 1778. augusztus 25-én és Pesten halt meg, 1829. szeptember 29-én. író, a népies műköltészet kezdeményezőinek egyike.
Szerb származású pap fia. Tanulmányait Egerben és Budán végezte. 1801-ben Pesten telepen dett le. A budai görög keleti szentszéknek, a Marczibányi, majd a Zichy családnak volt jogtanácsosa. 1805-től Pesten ügyvéd, irodájában volt jurátus többek között Deák Ferenc is. Otthonában rendezett és sok neves író által látogatott irodalmi estéi hozzájárultak a pesti irodalmi centrum kialakításához. Hű barátja Kazinczy Ferencnek, Horvát Istvánnal és Szemere Pállal a pesti triász tagja. Kazinczy hatására csatlakozott a nyelvújításhoz, mértéktartásával és nyelvtisztítási törekvéseivel szerzett nagy érdemeket. Meséit és verseinek gyűjteményét 1817-ben jelentette meg. Színműveket is írt. A népdal művelését elsőként kezdte. 1821-től jelentek meg népdalkísérletei; szerb népdalokat is fordított. Kármán József, Fanny hagyományai 1794-ben írt regényét szerb nyelvre fordította. Eger iránti szeretetéről és nosztalgiájáról levelei és versei egyaránt vallanak.
Írás 1956. augusztus 25-én, Lőkös István tollából!
Százhetvennyolc évvel ezelőtt, 1778. augusztus 25-én született Egerben a reformkor nyelvújító és irodalmi mozgalmának jeles alakja, Kazinczy híres „pesti triászának” tagja: Vitkovics Mihály, a lelkes irodalombarát, nyelvújító és költő.
Bár Egerben utca, szülőházán márványtábla jelzi emlékét — amely, sajnos, csak hosszas kutatás után található meg a csaknem két évszázados görögkeleti paplak falán, annyira benőtte valami zöld folyó növény — mégis kevesen tudják, hogy Vitkovicsot Eger városa adta a magyar irodalomnak. Nemcsak itt született, de itt töltötte ifjúságát, itt vált szerb származása mellett is magyarrá. Az irodalom iránti lelkesedést is egri gimnázium tanára, a szerzetes Horváth Özséb oltotta belé, aki szembe szállva az udvar és az uralkodó osztály törekvésével magyar nyelven tanította növendékeit. Vitkovics később hálásan emlékezik meg egy ódájában a derék mesterről: „Hát Lehel nyelvét mi mohón ajánlottad, mely gyakori szód volt: magyarul tanuljunk Kedveseim”. Mint a magyar irodalomért folytatott harc lelkes résztvevője írja meséit, népdalait, színpadi műveit és egyéb irodalmi alkotásait. Színpadi művei magyar nyelven nem maradtak fenn, azonban a szerb nyelvű átdolgozásokból következtethetünk azok jelentőségére. Elsőnek ültet át a szerb népköltészet örök értékű kincseiből magyar nyelvre, amelyek az egész művelt világ figyelmét felhívták megjelenésük alkalmával. De magyar irodalmi terméket is fordít szerb nyelvre, és pedig Kármán: „Fannyját „Spomen milice” címen. Mindezek mellett meg kell emlékeznünk pesti irodalmi szalonjáról, amely irodalmi társalgásokra gyűjtötte össze a pesti és a fővárosba látogató vidéki írókat, amely szalon tagjai erős küzdelmet vívtak a magyar nyelv és irodalom szent ügyéért. Kazinczy 1808-iki pesti látogatása alkalmával tette nevessé a társaságot, azonban, ők maguk is gyarapították hírnevüket. Támadták. Czinke Ferencet, a magyar nyelv és irodalom akkori „hivatalos” képviselőjét Vitkovics az, aki hadat üzen Czinkének egy paródikus versezettel A híres „pesti triász” társaság lelkes tagjai: Vitkovics, Horváth István és Szemere Pál. Prózai alkotásai közül jelentősek levelei, levélregénye, és tudományos jellegű értekezései: „Az óhitű magyar írókról”; „A szerbusi vagy rácz nyelvrül”, amelyből következtethetünk, hogy a szlavasztika is foglalkoztatta. Egy helyütt hivatkozik munkájában Józef Dobrovszkij, a nagy szlavista egyik munkájára. Többek között ezeket írja: „...főtiszt, tudós Dobrovszkij J. úr, prágai kanonok, nagy búvárja a szláv nyelvnek, ily című könyvében: , Szlovanka”, amelyet 1806-ban Prágában német nyelven adott ki, erősen tagadja Hieronymust lenni a szláv ABC szerzőjének; hanem inkább sz. I Cyrillus és Methódius után, kik a 11-ik században a napnyugati ekklesia által eretnekeknek kikiáltattak . . .” Még egy tudományos jellegű munkája maradt ránk: „A magyar könyvek terjesztéséről” c. alatt, amelyben szintén a magyar nyelv és irodalom ügyéért száll síkra. 1829. szeptember 9-én fejezte be életét. A gyászhírt Fáy András közölte Kazinczyval! (Koporsóját Fáy, Vörösmarty, Helmeczy, Thaisz kísérte a budai, sírkertbe, ahol örök nyugalomra helyezték. Lelkes és odaadó munkásságáért megérdemli hogy meg emlékezzünk róla szülővárosában 178 év távlatából!
Vitkovics ház Egerben:
,