A Jókai Mór-utca históriája! (Czukor utcza)
Breznay Imre. 1942. június 13.
- Bevezető rész: a török időben, s azelőtt!
A várak mellett lévő községek, falvak elvárosiasodása szinte természetes volt. A régi világ emberei is odahúzódtak, ahol védelmet reméltek, ezt pedig csak a várak biztosították. Természetes ennél fogva, hogy Egerből, a régi rómaiak Candanumából, is város lett a magyarok betelepedése után. S ezért szemelte ki Szent István is püspöki székhelyének.
Az is a dolog természetéből következett azután, hogy a letelepülők lakóhelyét, a házakat és házsorokat, tereket és utcákat fallal vették körül Ennek viszont az lett a természetes folyadmánya, hogy a fallal védett területet iparkodtak minél jobban kihasználni. Ezért lettek a régi városok utcái olyan szűkek, s legfeljebb itt-ott jelentkezik bennük egy-egy kisebb-nagyobb tér.
Az meg már stratégiai szempont, hogy az utcák legfeljebb véletlenségből nyílegyenesek. Valósággal tervszerűen építették — kivált a puskapor feltalálása után — görbékké az utcákat, hogy ne lőhessék végig, sőt a görbületekben, kiszögelésekben védekezni, támadni is lehessen.
Eger ugyan részben kivétel e tekintetben, mert itt nem a stratégia szempont tette az utcákat görbékké, hanem a talaj szilárdsága és szinte az egész város területének mocsaras, posványos volta. Más szóval: Eger városrendező mérnöke a víz és a vízjárás volt.
Mikor Egert négy évtizeddel ezelőtt csatornázták és mintegy másfél évtizeddel ezelőtt a vízvezetéki csöveket lerakták, tisztán lehetett látni, hogy a belső város minden utcájában rőzseút volt valamikor. Az utcák tengelyének irányában lefektetett, s megkövesedett gerendák, s rajtuk keresztben elhelyezett rőzsekötegek mindenütt megvoltak 1-2 méter mélyen. Ebből látszik, hogy eredetileg minden belsővárosi utcánk vízfolyás volt, s mellette a két magasabb fekvésű part szilárdabb talajú. A házsorokat azután ezekre a partokra építették, hogy védve legyenek a víztől is.
Egerben ez annál szükségesebb volt, mert egész területe, mint már fentebb említettem, mocsaras, süppedékes volt. Az északkeleti dombokról lezuhogó, s a délkeleti részen ma is meglévő, mésztartalmú melegvíz-források még télen sem engedték befagyni a mocsarat. Hiszen az agrianusoktól, s az eger (szántóföld) szótól származó latin neve erőltetett oknyomozás eredménye. Kétségtelen, hogy a mocsaras területeken dúsan tenyésző éger fáktól kapta nevét, melyet megrövidített Egerre Még inkább bizonyítja ezt a német neve: Erlau. Ez viszont rövidített alakja az Erlanau (égerliget) német szónak.
A vár építését is ez magyarázza meg. A mai romok helye nem volt oly magasan, hogy biztos védelmet nyújthatott volna az ostromok ellen. Így azonban, vízzel körülvéve, három égtáj felől jövő támadás ellen biztosította a védőket.
Utcáink iránya továbbá azt is megvilágosítja, hogy nemcsak az állandó mocsaras állapot, hanem a nagyobb esőzések, zivatarok alkalmával — a déli irányt kivéve — mindenfelől lerohanó víz is medret vájt magának. Mégpedig mindenkor a lazább talajon. És ezeken a vonalakon keletkezett minden kelet-nyugati, vagy nyugat-keleti irányú utcánk. S ha ezeknek észak-déli irányú utcát kell átmetszeniük, akkor is folytatódnak az Eger vizéig, medréig. Lásd: Papnövelde és Szent János-utca, Dr. Werner Adolf- és Kaszinó-utca, Csíky Sándor- és Dr. Maczky Valér-utca, Kováts János-utca és ennek régi folytatása a mai Árvaköz, stb. (És az senkit meg ne tévesszen, hogy ezek az utcák ma már nem egyenes folytatásai egymásnak, mert az utca-irányok csak később alakultak ki véglegesen. Akkor, amidőn már a meglévő házakat nem lehetett eltávolítani, kisajátítani. Kétségtelen például, hogy a Kováts János-utca déli végén lerohanó esővíz, s a mai Sertekapu utca délkeleti végénél lévő állandó forrás vize olyan mederben folyt le, ami régente az Irgalmas Nővérek templomának déli oldalánál lejjebb volt. Pontosan szemben tehát a mai Árvaház-közzel.
Megjegyzendő, hogy nagyjában ugyanezt tapasztaljuk a patak balparti részén lévő utcáknál is.
Mindezek alapján éppen úgy készen kaptuk a Jókai Mór utca mai irányát, mint minden más belsővárosi utcánkét. Lazább talajnak, ároknak, két szilárdabb partjára kerültek a házsorok, s alakultak ki önmaguktól az utcák és közök.
Éppen ezért állottak a Jókai utca házai magasabban, mint az úttest. Annyira, hogy még a múlt században is nem egy ház kapuja és boltajtaja jóval feljebb volt az utca talajánál. Két-három lépcsőn kellett fölmenni. Némelyik háznál ma is észrevehető, pedig az úttestet már eléggé feltöltötték az idők folyamán.
A városok kialakulásánál semmi sem történik ok nélkül, s így a mai Jókai-utca kialakulásának is meg volt a maga természetes oka.
Egerben a város lüktető ereje, szíve a mai Kossuth Lajos-tér volt, melyet minden régi latin és német térkép „Forum” néven jelöl meg. Olyan volt tehát ez nálunk, mint a klasszikus görög városokban az „agora“. Olyan hely, ahol a város közélete folyt nemcsak kereskedelmi értelemben, hanem egyébként is. Ez adja természetesen magyarázatát annak is, hogy miért hozták át a 18. század első negyedének végén a városházát a mai Széchenyi utca 12. szám alól, ahol 1878 tól a legutóbbi időkig a magyar királyi posta volt.
A Jókai Mór-utcára szükség volt azért, hogy legyen összeköttetés a régi Forum és a mai Káptalan utca között. Ez utóbbi ugyanis egyik legfőbb útvonala volt Egernek a régi Hatvani-kaputól a várig. Hadi szempontból is jelentős tehát. Budáról ezen a jól megalapozott utcán közlekedtek a hadi népek is. Már pedig ez a legfontosabb utca a török kiűzetése idején csak ezen az utcán közlekedhetett a Piaccal, amelyet régente „Magyar Piac“-nak hívtak. (Volt ugyanis „Német Piac,“ a mai Vashídon túl a kétemeletes ház helyén, a Dobó-téren.) Sőt egy időben a mai Káptalan-utcát „Magyar Piac utcá“-nak hívták.
Régi városképünk nyilván mutatja, hogy a Káptalan-utca csakis a Líceum előtti téren át közlekedhetett a piac felől. Nem volt meg tehát a Líceum mögötti köz, a Fellner-utca. Ez ugyanis csak véletlenségből (s a hatalmas barokk épületnek nem valami nagy hasznára) keletkezett úgy, hogy a Líceum építésének tartamára oda került munkásházak talán feledékenységből, ott ragadtak s később — eltelvén pár évtized, — ott is maradtak mind ekkoráig.
A Líceum építését megelőzően ugyanis ennek területén nem mocsár volt, mint az egri egyszerű nép ma is hiszi, hanem házak voltak. A Fellner-utca déli végén Gusztinyi kanonok háza állott, aki később nyitrai püspök lett, s ezt a házat odaajándékozta a Líceum telkének céljaira. Az északi végén, ahol a mai Kállay Zoltán-utcával találkozik, Havas Antal özvegyének volt háza. Olyan hosszú volt tehát a Káptalan-utca, s annyira zárt, hogy közötte és a mai Kossuth-tér között ki kellett alakulnia egy összekötő utcának. S ez adta meg a létjogosultságot a Jókai Mór-utcának, mely mindössze 180—200 lépés hosszú s meglehetős görbe is, keskeny is!
Általában olyan lehetett a 17. századbeli képe, mint minden más utcánké. Egész sora földszintes ház, közötte egypár faház. Abból az időből fennmaradt házaink általában kicsinyek, alacsonyak, s bizonyára ilyenek voltak a Jókai Mór-utca házai is
Utcakövezésről persze szó sem volt akkoriban. Merő sár, pocsolya lehetett télvíz és esőzés idején. Legfeljebb a rendesebb háztulajdonosok tartották rendben házuk elejét. De a törököket jellemző piszok, szenny itt is érvényesült. Hiába zeng dicshimnuszokat Eger szépségeiről Evlia Cselebi, török világutazó, aki a 17. század hetedik évtizedének derekán járt nálunk Egerben, s róla sokat írt valósággal Háry János szellemben.
Az utcácska lakói, illetve ház tulajdonosai voltak a 17. század végén: Nagy János „új keresztény“, vagyis törökből lett katolikus, aki mindjárt a sarkon lakott a Ferenc-rendiek kolostor-bejáratával szemben; — mellette Somogy Mihály kapitány, akinek 3 kis házacskája volt egymás mellett. Előbbit 70, utóbbit 80 forintra értékelte az „újszerzeményi bizottság,“ vagyis „Commissio neoaquistica.“
A sarkon innen, ahol most az úgynevezett kisvárosháza van, a császári prefektura volt három telekkel, s házzal. Éppen úgy tehát, mint manapság is. A többi ház mind hajdúknak jutott, akik azonban hamarosan túladtak rajtuk és így a 18. század elején már jobbára iparosok kezére kerültek. A hajdúk úgy jutottak ezekhez a házakhoz és telkekhez, hogy potom pénzért, szinte jutalomképp kapták a vár ostromában való részvételükért. Mivel azonban semmi nem kötötte őket Egerhez, jobbára elköltöztek innét a török hódoltság utáni első évtizedekben.
A magyar uralom kezdetén még nem volt hivatalos neve az utcának, s erről panaszkodik is az egri lakosok a század utolsó tizedében beadott előterjesztése Fenessy püspök földesúrhoz. A Jókai Mór-utcának sincs tehát elfogadott hivatalos neve, hanem éppen úgy körülírással fejezték ki, mint a többi utca nevét is. Ennek elnevezését így találom a legrégibb Írásokban: A Piaczról a Barátok felé járó kis Utcza.
