Az 1925 óta fennálló - Bárány Géza által épített - egri versenyuszoda megújulva, 2018. szeptember 7-én került átadásra. A versenyuszoda az egri születésű és világhírű úszó, Dr. Bárány István nevét őrzi.
Bárány István Géza (Eger, 1907.12.20. /Bárány Géza – katinai Katinszky Katalin/ – Budapest, 1995.02.21.)
A Bárány-család meghatározó szerepet játszott abban, hogy a város úszósportja révén is beírta nevét hazánk történetébe. Bárány Géza nevéhez fűződik az uszoda megépítése, míg fia: Bárány István válogatott úszó huszonhétszer nyert magyar bajnokságot, öt egyéni Európa-bajnoki címet, öt Európa-csúcsot, két olimpián egy-egy második, harmadik és negyedik helyezést. Csak egy álma nem vált valóra, nem lett olimpiai bajnok, az ötkarikás játékokon.
Bárány István hatévesen kezd úszni a Csillag csárda udvarán lévő medencében, majd Ádám Mátyás úszómesterhez kerül. 1920. május 30-án az új 33-m-es uszoda átadása alkalmából rendezett ünnepi versenyen mellúszásban 6. lett. Az 1923-as országos középiskolai bajnokságban már kitűnően szerepel, ahogyan tanulmányi eredményeiben is. Az Egri Állami Dobó István Reáliskolában, ma Dobó István Gimnáziumban érettségizik Bitskey Aladárral együtt. A tanulás mellett egész pályafutása alatt a Magyar Országos Véderő Egyesület Egri Sport Egylet versenyzője. Jogtudományi diplomáját 1930 júniusában, Pécsett szerezte, a disszertációjának címe: „a pápa nemzetközi jogalanyisága”.
„Arra vagyok büszke, hogy 1929-ben aranygyűrűs doktor lettem, s bebizonyíthattam, hogy az olimpiai ezüst és az Európa-bajnoki arany kivívása mellett is lehet kitüntetéssel vizsgázni.”
A világon átviharzott a háború, a népeket elszakította egymástól, a barátság és a megértés helyett a gyűlölködés és az erőszak lett úrrá és ez maradt az úr még a háborút követő esztendőkben is. Az 1920-as antwerpeni olimpiára a vesztes központi hatalmak – Németország, Ausztria, Magyarország, Bulgária és Törökország – valamint Szovjetunió és Lengyelország nem kaptak meghívást, noha Pierre Coubertin, az olimpiai mozgalom atyja minden befolyását latba vetette. A francia sportdiplomata teljes létszámú olimpiát akart, ami fontos lépés lehetett volna annak a békés világnak helyreállítása felé, amely világ a modern olimpiai eszme egyik alapja is.
Lassan azonban mégis olvadt a jégkéreg és a párisi olimpiászra Németországon kívül, már minden nemzet elküldte a nevezését.
A párizsi olimpián Egerből két versenyző indult, a tizenhét esztendős Bárány István és a húsz éves Bitskey Zoltán. A döntőbe egyik egri versenyzőnek sem sikerült bekerülni, de a résztvevő úszó- és vízilabda válogatott tiszteletet, megbecsülést és dicsőséget szerzett egy megtépett kis országnak. A Komjádi Béla vezette (Barta István, Fazekas Tibor, Homonnai (Márton) II., Keserű (Alajos) II., Keserű (Ferenc) I., Homonnai (Lajos) I., Wenk János) vízilabda csapat megmutatta tehetségét. A magyar vízipóló nagysága először bontakozott ki.
Bárány István következő nagy megmérettetésére 1925. július 14-én, a francia szabadság ünnepén, a Quaterre Juillet-n került sor a tourellesi úszóstadionban, a Páris városa által alapított s a 100 méteres gyorsúszásra kiírt Grand Prix de Natation-nal, amelyet az akkor tizennyolc esztendős egri diák nyert meg.
„Régebben senki sem hitte volna, hogy Eger, ez a remek termőföldje a magyar tehetségeknek, valaha ilyen fiút ad a hazának.” Horthy Miklós kormányzó (1928)
Az igazi sikersorozat az 1928-as amszterdami olimpián következett be. Johhny Weissmüllerrel ismét összekerülve egyedülálló versenyek eredményeit hozták magukkal. A magyar származású amerikai úszó a 100 méteres gyorsúszás döntőjét megnyerte, második Bárány István lett, aki Európában először 1 percen belülre került.
„A verseny után a győztes Johnny odajött hozzám és gratulált teljesítményemhez.”
A magyar 4x200 m-es gyorsváltó (Bárány István, Tarródi Szigritz Géza, Wanié Rezső, Wanié András) a negyedik helyen végzett.
Bárány és Weissmüller barátsága - annak ellenére, hogy beszélni nem tudtak egymással – mélyre szövődött és versenyszerűen még 1932-ben a Los Angelesi olimpián is folytatódott.
1932-ben Los Angelesben, a 100 m gyorsúszás egyik magyar reménysége volt dr. Bárány István. A középfutam első 3 helyezettje került a döntőbe, mert abban az időben még nem az időeredmények alapján határozták meg a döntő nyolc résztvevőjét. A harmadik helyért aztán rendkívül szoros verseny alakult ki. Báránynak balszerencséje volt a spanyol bíróval, aki negyediknek írta be a célbírói jegyzékbe. Hiába vetítették le a magyar sportvezetők másnap a filmfelvételt, amely kétséget kizáróan bizonyította a „tévedését”, a versenybíróság ezt már nem vette figyelembe, s így nem került döntőbe.
Olimpiai bronzérmet a Szabados László, Székely András, Wanié András összetételű
4x200 m-es gyorsváltóval szerzett.
A kudarcként megélt olimpia után 1932. október 8-án a Margitszigeten 58,4 másodperces Európa-csúcsbeállítással fejezte be aktív pályafutását.
Dr. Bárány István, a világhírű úszóbajnok 1931. október 3-án házasságot kötött dr. Oberschall Magdával, az Iparművészeti Múzeum gyakornokával és teniszbajnoknővel. Az egyházi esküvőt a Jáky kápolnában tartották meg. Bednárz Róbert apátplébános végezte a szertartást és beszédében azt kívánta, hogy házaséletükben a szeretet és a hűség olyan erő legyen, mint amilyen eddig az a fegyelem volt, amely nagyszerű sportsikereikhez vezette őket.
Házasságukat 1944-ben felbontották, mely házasságból egy gyermek született: Judit (1934).
Második házasságát Petrik Erzsébettel kötötte, melyet a harmadik követte Binder Erikával. Kislánya: Erika (1968) születése után továbbra is az 1954-ben megszervezett általános iskolás gyermekek úszásoktatásával foglalkozott. Éveken át tízen aluli gyerekeket kísért a Margitszigetre és százakat, ezreket avatott be az úszás tudományába.
Szervezői, vezetői készségét, rátermettségét 1958-ban, a budapesti Európa-bajnokság főrendezőjeként újra bizonyította. Ám a megérdemelt elismerés helyett továbbra is mellőzték, hamarosan leváltották a főtitkári tisztségből. Szókimondása, őszintesége miatt a pártállam sportjában afféle nemkívánatos személyként kezelték.
Mesteredzőként sokat tett azért, hogy minél több fiatal tekintse barátságos elemnek a vizet. Több könyvet is írt erről a témáról. „Nem szabad belenyugodni, hogy valaki ne tudjon meg tanulni úszni. Ez volt az elvem mindig, és emellett kitartok ma is.” (1976)
1956-ban a Sport Érdemérem bronz, 1975-ben pedig annak arany fokozatával tüntették ki. 1979-ben Floridában az „International Swimming Hall of Fame” csarnoka tagjainak sorába fogadta. 1982-ben megkapta Magyarország örökös úszóbajnoka címet.
Élete végéig nem feledkezett el szülővárosáról, Egerről, amely 1992-ben, 85. születésnapja alkalmából díszpolgárává fogadta.
Dr. Bárány István utolsó kérése az volt, hogy az egri úszómúzeumban helyezzék el hamvait.
A Farkasréti temetőben 1995. március 7-én búcsúztatták, ahol Lemhényi Dezső, egykor egri úszó és olimpiai bajnok vízilabdázó méltatta az elhunyt érdemeit. Hamvait március 10-én, az egri Sportmúzeumban helyezték örök nyugalomra. A temetési szertartást Czakó István kanonok celebrálta. A búcsúbeszédek után az elhunyttól özvegye és két lánya vett elsőként búcsút.
Dr. Bárány István egész pályafutása során a sportnak és nem a sportból élt.
(Forrás: PESTI NAPLÓ 1931-10-2; Nemzeti Sport 1995-02-23, Fejér Megyei Hírlap 1987-07-10, Hétfői Hírek 1979-09-17.)
