- Az 1878. augusztus 31-iki nagy árviz.
Dancza János írása 1978-ból
Az egri belváros néhány épületén vörösmárvány tábla jelzi az 1878. augusztus 31-iki nagy árvizet, amikor a „Piacz utczán", a mai Bajcsy-Zsilinszky utca 17-19. számú házak előtt 8 méter 21 centiméter magas, rohanó víztömeg hömpölygőit. Harmincadikán este az Eger-patak egyik vízgyűjtő területén hatalmas felhőszakadások voltak és az óriási víztömeg a csehi és a szarvaskői völgyön át tört Eger felé, ahová az éjjeli órákban érkezett, Előőrsei még átbújtak a Szent János-híd nyílásán, de a zöm már feltorlódott a hídnál, kilépett a medréből és nekiütközött az egykori városfal helyén húzódó védgátnak. Ezt a hatalmas, 230 m hosszú, 4 m magas, 2-3 m vastag és helyenként 1-3 m vastag pillérekkel megtámasztott védfalat az 1813-iki árvíz által ledöntött védfal helyén Fischer egri érsek megerősítve építtette fel. Ekkor a támasztékul szolgáló Cifra-kapu falára a következőket vésték Posuerunt me custodem, azaz őrzőnek rendeltek engem. Így ment át a védfal elnevezése a köztudatba Posuerunt néven. A védfal a Mária utca vonalában húzódva, egyik végével a Rác-templom alatti dombnak, a másik végével a Szt. János-hídon áthaladva a négyszögletes, lapos tetejű és valamikor a városfal egyik bástyatornyát képező, ún. Cifra-kapuhoz csatlakozott. Augusztus 31-én reggel, 4 órakor a feltorlódott víz a Cifra-kapun át kezdett a város belseje felé folyni és ettől kezdve fokozatosan Felnémet felé visszatorlódni, öt órakor a Cifra-kapu küszöbénél 64 cm magas volt és 6 órakor már 3m 21cm magasságban zúdult át a hídnyilásnak is beillő Cifrakapun. Reggel fél hét órakor a gát mögé szorult kb. 3,5m magas, roppant tömegű víz 44m hosszúságban feldöntött a védfalat, és félelmetes zúgással tört a városba. Az Egri Újság 1878. szeptember 5. száma többek közt a következőket írja az árvízről; „...Mint messziről hallatszó ágyúdörej, akként hangzott, amidőn hajnali 3 órakor, a városunk védőbástyájául szolgáló czifra kapui védgátnak nekiütődött, a hegyekről lezuhanó ár és egy perc alatt tengerré alakította a Felnémettől a Czifra-malomig terjedő, veteményesekben gazdag völgyet, és rémületbe ejtvén a Czifra külvárosnak a patakhoz közelebb lakó lakosságát. A hír elterjedt a város beljebb eső részeiben is, de miután a gát erősségében bíztak, sokan inkább kíváncsiságból, mintsem avégett, hogy a fenyegető veszély nagyságáról meggyőződvén, mentéshez lássanak, mentek a Czifra-gáthoz és dacára vészharangok kongásának, a munkába korán kelő nép, napi foglalkozása után látott. Azonban az iszonyú víztömeg nyomásának az erős gát nem sokáig tudott ellenállni. Egy iszonyú roppanás hallatszott, és a majdnem másfél öl vastagságú fal átbukott fölötte elrohanó árba. — Jön a víz, jön a víz, hangzott ezer torokból, de már késő volt arra, hogy mielőbb megmenthető lett volna, most már biztonságba helyeztessék; mert hívatlan vendég gyanánt a víz ott termett, ahol emlegették. Mindenki csak magát igyekezett megmenteni és hála az égnek, ez annyira sikerült, hogy 8-nál több halálesetet nem gyászol városunk; de fájdalom annál nagyobb a kár és pusztulás, melyet a fékevesztett elem, polgáraink vagyonában okozott. Az áradás alatt városunk, borzasztóan nagyszerű képet nyújtott olyat, amelynek láttára az emberi szív elszorul s a gyengébb lélek a kétségbeeséssel vívódik. — A Fő utczán, a Káptalan utczán és e két utcza között levő tereken, a piacon 5-8 láb, sőt helyenként 2 ölnyi magasságra emelkedett a víz és szilaj kedvében körbe forgatta a hátán úszkáló és általa felszaggatott hidaknak súlyos gerendáit és az Eger-patak mentében lévő malmok kerekeit, s hogy a kép tarkább legyen, ki-ki ragadott a házakból egy-egy bútordarabot, egy kaput, egy ajtót és hogy élőlény se hiányozzék, a megfojtott állatok közül is számosat. Majd nekifeszült az érsek-kert (Népkert) kőfalnak, és középkori faldöntő kosokként neki zúdítván a hátán úszó gerendákat, azt lerontotta. A vagyoni kárók valóban nagyok voltak. A legsúlyosabb károkat a belvárosban működő kereskedők és iparosok szenvedték, akiknek az üzleteikben és a pince raktáraikban felhalmozott áruik csaknem mind elpusztultak. Betört a víz az Irgalmas rend kórházába, ahol a betegeket úgy kellett az emeletre menteni. A minorita templomban félméteres víz állt, s a talaja a közepe táján mélyen lesüllyedt rendház falain is nagy repedések támadtak. Összeomlott 35 ház, a részben összeomlott és összeomlással fenyegető házak száma 166, halott is találtatott hat. A három kőhíd kivételével valamennyi fahidat elsodorta az ár és a kőhidakat is súlyosan megrongálta. Az általános kárt kétmillió forintra becsülték, aminek túlnyomó része a kereskedőket sújtotta. Az ár elvonulása után Tavasy Antal polgármester elnökletével vészbizottság alakult. Elsőnek a károsultak megsegítéséről intézkedtek. Az érsek adott 1000, majd még 1500 forintot, s a király 3000 forintot küldött, a belügyminisztérium 1000, s a főkáptalan 1000, Lengyel Miklós nagyprépost 500 forintot adományozott. A városban a gyors gyűjtés eredménye 400, s az országos gyűjtés eredménye 17 000 forint volt. Az izgalmak csillapultával keresni kezdték az okokat, amelyek elősegíthették a katasztrófát. Az Egri Újság szeptember 12-iki számában: „Valamit a „Posuerunt”-ról cikkében rá is mutat a következőkre:
1., A gátat 60 év óta nem javították.
2., Eltűrték, hogy a védfalról megtámasztó földtöltést a lakosok több helyen elhordták.
3., A legsúlyosabb hiba az volt, hogy valami[1]kor a Szt. János-híd két nyílása közül az egyiket befalazták és ezért torlódott a víz olyan magasra a védfalnál.
A súlyos természeti csapás után a város élete már kezdett normalizálódni, amikor szeptember 27-én 4 órakor újabb árvíz zúdult a városra. A víz most is kilépett medréből, s bár a Dobó téren „csak” 186 cm magas volt, újból tönkretette a végső erőfeszítéssel berendezett üzletekben és a raktárakban felhalmozódott árukat. Bár a Posuerunt most már nem duzzasztotta vissza a vizet, de az a két egyenként 4,5 méteres darabja, amit az első árvíz 100 méterre elsodort, még szeptember 27-én is ott hevert a mederben, s így egyik okozója volt, hogy a víztömeg kilépjen a medréből. Az Egri Újság 1878. szeptember 12. száma említi, hogy „Mayer Sándor egri fényképésznek 12 felvételt sikerült az árvízről készíteni”. Ezeket a fényképeket nem ismerjük. A cikkben közölt képek az 1878. évi Magyar Hírlap mellékletében jelentek meg és a neves Klösz fényképész felvételei után készült nyomatok.
Árvíztáblák Egerben
A meglevő táblák helye:
Széchenyi út 39. (Gráf-ház), Széchenyi út 29. (Szt. Anna templom), Knézich K. u 1. (Irgalmas kápolna), Markhot F. u. 2. (Kálvin-ház), Dobó tér 8. (lakóház), Dobó tér 1.(Forst-ház kapualj), Bajcsy-Zsilinszky u. 19.(Steinhauzer/Remenyik-ház), Bajcsy-Zsilinszky u.17. (Sághy/Steinhauzer-ház), Bajcsy-Zsilinszky u. 6. (Grőber-ház), Jókai u. 6. (lakóház), Kossuth L. u. 9.(Megyeháza), Kossuth L. u. 26. (Buttler-ház).
További ismert táblaadatok időközben lebontott, illetve újjáépült házakról:
Knézich K. u.11. (egykori káptalan udvar), Knézich K. u.7. Harangöntő u. 7. (lakóház), Dobó tér 2. (Városháza)
Táblaadatok utóbb felderített lelőhelyekről:
Markhot F. Kórház épülettömb (az Irgalmasok egykori rendháza folyosóján, a refektórium ajtajától balra (D-re), Markhot F. Kórház épülettömb (az Irgalmasok egykori „Gránátalma” patikája helyiségében).
Az összes reakció:
44Pedro Lobo, János Bartus és további 42 ember