Jeles személyiségek nyughelyét kutatják az egri temetőkben

Érdekes, koporsó alakú síremlék található a Hatvani temetőben, a halottasház oldala mellett. Az 1834-ben faragott kövön - bár több mint 160 éve marja az idő - ma is jól olvasható, hogy egy fiatal lány nyughelyéül szolgál. Nem minden fejfával, bevésett felirattal voltak ilyen szerencsések az Egri Városszépítő Egyesület kutatói, akik arra vállalkoztak, hogy feltérképezzék: milyen jeles történelmi, közéleti és irodalmi személyiségek nyugszanak a porladó hantok alatt.

Az egri katolikus általános iskola tanulói már évek óta rendszeresen gondozzák néhány jeles személyiség sírját. Ez már előszele volt annak a munkának, amellyel az Egri Városszépítő Egyesület két esztendővel ezelőtt megbízta két tagját, az elnökségben tevékenykedő Havas Horváth Istvánt és Kiss Péter érseki levéltárost, akik azt a feladatot kapták, hogy mérjék fel a helyi temetőkben és kriptákban nyugvó, várostörténeti szempontból számontartott elődök meglévő síremlékeit. Az egyesület két tagja az eltelt két év során szinte minden szabadidejét arra szánta, hogy végig járják a temetőket, illetve a kriptákat. Számításaik szerint a nyár végére sikerül elkészíteniük a - reményeik szerint - teljes listát, amelyet a későbbiekben egy kötetben szeretnének majd közzétenni.

- Milyen támpontok alapján kezdték a nyughelyek, a síremlékek felkutatását? - érdeklődtünk Kiss Pétertől.

- Általában megvannak a régi temetőkönyvek, s ezek alapján be lehet határolni, hogy éppen kinek a sírjánál állunk - mondta az érseki levéltáros. - Egyesével szemléltünk meg minden fejfát, sírkövet, hogy megállapítsuk, ki fekszik alatta. Legelőször a névre koncentráltunk, hogy mond-e számunkra valamit. Azonos név vagy bizonytalanság esetén utánanéztünk, hogy valóban arról a személyről van-e szó, akire korábban gondoltunk. Meglehetősen sziszifuszi munka ez, főként abban az esetben, amikor nehezen silabizálható ki egy-egy felirat. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a régi köveken néha jobban látszik a bevésett írás, mint esetleg egy negyven évvel ezelőtt készült síremléken.

A kutató szerint sokat segített a temetés időpontjának meghatározásában az,

hogy milyen a sírkő kiképzése, díszítése. A két világháború közötti időszakban - esetenként még a háború utáni években is - általában három kőfaragó műhelyéből kerültek ki a síremlékek, így megkülönböztethető volt Kienle György, illetve Minárovics vagy lvánszky mester keze nyoma.

Lenkeytől Csiky Sándorig

A város egyik legnagyobb sírkertje, a Kisasszony temető némi csalódást okozott a kutatóknak. Azt gondolták ugyanis, hogy szám szerin több jeles személy nyugszik itt, mint ahánynak a síremlékére rátaláltak a parcellákban.

- Itt temették el Lenkey János 48-as honvéd tábornokot, illetve Türk Frigyes helytörténészt, aki 1890-ben az egri reáliskolában tanított, de itt nyugszik Kandra Kabos történész és Legányi Ferenc is - lapozta fel jegyzeteit Kiss Péter.

Annál érdekesebb kép állt össze a Gröber temetőről: arányához képest sokkal több jeles személyiség nyughelye ez, mint gondolnánk. Kezdjük mindjárt a sort Joó János egykori rajztanárral, aki 1838-ban az első egri újság alapítója volt, s aki annak idején országos művészeti központ létrehozását javasolta Széchenyi Istvánnak. Anno, 1849 tavaszán Kossuth Lajosnak is írt egy levelet, amelyben a

szabadságharc bizonyos ügyeinek intézésére tett javaslatot.

Ebben a temetőben helyezték végső nyugalomra Lovag Tóth Istvánt, aki az Egri Líceumi Nyomda vezetője volt, s aki Gutenberg címmel kiadta az első nyomdász szaklapot Magyarországon. Itt található még Szolcsányi Gyula könyvkereskedő sírja, aki kölcsönkönyvtárat is működtetett. Később, 1919-ben az Egri Keresztény Sajtószövetkezet vette meg az üzletét. Szólnunk kell Wind Istvánról is, aki 1881-ben építészi irodát nyitott, s városi mérnökként tevékenykedett, majd 1886-ban megalapította a híres egri téglagyárat.

- A legtöbb meglepetést azonban a Hatvani temető okozta. Az elmúlt évtizedekben számos nyughelyei megváltottak itt, így szerencsére sok régi sírkő a helyén maradt. Igaz, némelyiket szinte már a föld alól kellett kikaparni, mint Halasy Mártonét, aki 1849-ben hunyt el. Vele kapcsolatban azt kell kiderítenünk, hogy vajon azonos-e az 1848-as egri alispánnal - jegyezte meg az érseki levéltáros. - Korának jeles egyénisége volt továbbá Nánásy MiháJyné Csernyus Amália, aki 1849. március 31-én beszédben köszöntötte az Egerbe érkező Kossuth Lajost. Az asszonyság egyben az Egri Olvasó Nőegylet alapítója volt.

Akikről utcát neveztek el

Ebben a temetőben található számos olyan személy is, akikről utcát neveztek el a megyeszékhelyen. Csiky Sándorról van szó, vagy a tanítóképző intézeti tanár Breznai Imréről, az orvos Hibay Károlyról. De itt van a pap Bartalos Gyula sírja is, annak idején ő tárta fel a szépasszony-völgyi honfoglalás kori leleteket. Szintén itt helyezték örök nyugalomra Kräcker János Lukácsot, egykor ő készítette a líceumi könyvtárterem mennyezeti freskóját. Ugyancsak itt fekszik Amótfalvy tábornok, aki a Hatvanasezred emlékmű felállításának szorgalmazója volt. Ide temették annak idején az 1848-as márciusi ifjak egyikét, a költő Erdélyi Józsefet, aki később Heves Vármegye főjegyzője lett.

A feltáró munka a zsidótemetőben folytatódott, ahol - többek között - dr. Setét Sándor, az Egri Újság egykori főszerkesztője is nyugszik. Vagy Csillag Mór költő, illetve - amint az a sírkövén áll - a „kiváló szónok”. A sort a megbecsült orvossal, dr. Brünnauer Dáviddal, illetve dr. Alföldi Dáviddal és másokkal lehet folytatni, akik a maguk korában kimagasló közéleti tevékenységet végeztek. Akik olyan életutat jártak be, amelyet az utókor joggal tart számon, illetve amely még feltárásra, s egy- egy tanulmányban való ismertetésre vár.

Védettségre váró nyughelyek

Ehhez a feltáró munkához szinte az utolsó pillanatban kezdett hozzá az egyesület két helytörténettel foglalkozó tagja. Számos síremlékre ugyanis elhanyagolt, pusztuló állapotban találtak rá, vagy csak a helyét sikerült feltérképezni. Az utóbbi történt Tavassy Antal, a város első alkotmányos polgármestere esetében is: az egykoron a Hatvani temető halottasháza mellett fekvő sírhelyet az egyik gondnok eladta, így nyughelye már csak az iratokban lelhető fel.

- Az egyesület célja az, hogy megelőzze az ehhez hasonló eseteket. Javaslatot szándékozik tenni a városi közgyűlésnek, illetve fel kívánja venni a kapcsolatot az érintett plébániákkal annak érdekében, hogy nyilvánítsák védetté ezeket a nyughelyeket. Ezzel elhárulhat az a veszély, hogy az egyes temetők éppen hivatalban lévő gondnokain múljék a sírok sorsa: megmaradnak-e, avagy örökre eltűnnek a helyükről. Az utóbbi nagyon szomorú dolog lenne, mert a jövőt csak az a nemzedék építheti biztos alapokra, amely megbecsüli a múltját - szögezte le a beszélgetés végén Kiss Péter.