(Karcag, 1906. május 26 - 1983. november 9, Eger) magyar festőművész, akvarell művész, tanár. Iparművészeti Főiskolán végzett 1932-ben. 1932-től 1941-ig rajzot oktatott Karcagon. 1941-ben került az egri iparostanonc iskolába, ahol 40 évig szakrajzot tanított. Megszervezte a városban a Képzőművészeti Szabadiskolát, amely 1946-1952 között működött. Természetelvű festő. Olaj- és akvarellképein az Alföld, a Bükk, a Nagykunság, a Tisza-vidék, Hortobágy világa jelenik meg. Oltárképeket portrékat, történelmi eseményeket is festett. Egykori egri munkahelyének jogutódja, a Bornemissza Gergely Szakközép-, Szakiskola róla nevezte el kiállítóterét, amelyet 2008-ban nyitottak meg
Pályájának nagy részében rajztanárként tevékenykedett Karcagon, ill. 1941-től Egerben, s tevékeny résztvevője, szervezője volt e városok képzőművészeti életének.
Festészeti tevékenysége különösen nyugdíjazása után teljesedik ki, ekkor válik országosan is ismertté.
Edvi Illés Aladár művészi hatása és fiatalkori itáliai tanulmányútja mellett, különösen a francia Corot volt rá bevallottan nagy hatással. Képeinek 19. századhoz szorosan kötődő stílusával, témaválasztásával az alföldi festészethez kapcsolódott, de annak egy sajátos, impresszionisztikus jegyeket tartalmazó, tiszta, levegős, világos koloritot használó változatát művelte. Elsősorban "realista", plein air tájképeket festett (Nagykunság, Bükk hegység, Tisza-vidék), illetve portrékat, népi életképeket, oltárképeket is, de emellett egyik kedvelt témája volt az egri vár múltja, történelme.
Díjak, elismerések
1974, 1981: Heves megyei Tanács művészeti díja, Eger
Egyéni kiállítások:
1972 Egri kisgaléria, Eger [Kastaly Istvánnal]
1976 Kecskemét Lajosmizse
1981 Derkovits Terem, Budapest
Fotó: Molnár István Géza
