Sugár istván írása:

Népújság 1980.07.30

Tudományos kutatók:

AZ IRODALOMTÖRTÉNÉSZ DR.CS. VARGA 1STVÁN

Egri tudományos kutatók nyomában járva nem kerülhetjük el az irodalomtörténet területét sem. Cs. Varga István. a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem orosz irodalomtörténeti tanszékének adjunktusa ül velem szemben, s beszél élet- útjárói, munkájáról, terveiről.

Megtudjuk, hogy a vezetékneve előtti ominózus „Cs” anyai családneve kezdő betűje. Még végzős egyetemistaként kerül e megkülönböztetés a neve elé. mivel írásait rendszeresen közreadó Tiszáidj akkori főszerkesztője ajánlotta, hogy mivel sok a Varga- az irodalmi életben, legyen fel valami megkülönböztető jelet.

A kapuvári születésű Cs. Varga a nagy múltú győri bencés gimnáziumban járt középiskolába, s ott is érettségizett, majd pedig a debreceni univerzitáson szerezte meg diplomáját. Már egyetemi évei alatt egy évet. töltött Leningrádban, s beutazta 'a hatalmas országot, a Baltikumtól a Krímen at Bakuig. Diplomaosztás után zsebében a moszkvai Lermontov-konferenciára Cs. Varga egy hozzácsatolt előadói felkéréssel a tarsolyában indult el tanítani Edelénvbe. a kis borsodi bányászfaluba. Ott ismerte fel, hogy körülményei között aligha folytathatja maga elé tűzött nagy és szent célját: az orosz irodalomtörténeti kutatómunkát. Doktori disszertációját Németh László korai regényeiről irta.

Ekkor került az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola irodalomtörténeti tanszékére, ahol öt éven át dolgozott. Aki valóban megismerte Cs. Varga Istvánt, az benne megtalálta a jellem egyenességét és a tanár lelkiismeretességét. Egykori tanárai hívására került innen a debreceni egyetem orosz irodalomtörténeti tanszékére. Legkedvesebb korszakját tanítja természetesen orosz nyelvű előadások keretében Puskinról, Dosztojevszkijről, vagy Jeszenyin világáról. Az orosz nyelv iránti szeretetét győri piarista tanárától „örökölte”, aki anyanyelvükön fogadta Pannonhalmán a szovjet csapatokat 1945-ben, s aki 1956-ban kikergette a gimnáziumból az orosz nyelv tanításának megszüntetését követelő ellenforradalmárokat.

Megtudjuk, hogy jelenleg kismonográfiát ír Jeszenyinről, sót jövőre jelenik még az Európa Könyvkiadónál a „Visszaemlékezések Jeszenyinre” című kötet, melynek szerkesztési munkáit is Cs. Varga István végzi, de ő állítja össze a jegyzetanyagot és a tartalmas utószót is.

Cs. Varga nevével sok helyen és gyakorta találkozhatunk. Tanulmányai zöme nemcsak Németh Lászlóról, Móriczról és Nagy Lászlóról szól, de kivált az utóbbi, már kiérett korában Puskinról, Tolsztojról, Jeszenyinről és a magyar—orosz irodalmi kapcsolatokról ír. értekezik. Szakmai folyóiratokban megjelent recenziói és egyéb írásai száma csaknem százra tehető, az újságcikkek száma pedig több százra rúg.

Hármas irodalomtörténeti vállalás képezi most Cs. Varga István részére munkássága súlypontját: a regényíró Németh László, Németh és az orosz irodalom kapcsolata, s végül a Jeszenyin című témakör. S mindez a lelkiismeretes tanári munka mellett nem kis vállalkozás.

Elmondja, hogy egyre több lehetősége van országos lapokban. folyóiratokban, különböző magyar és idegen nyelvű kiadványokban publikálni.- de mégis — mivel lelkes egrinek érzi magát —,

igyekszik jelen lenni a helyi, a városi és megyei fórumokon is. Így került sor arra is hogy bedolgozott a Heves megyei fiatalok megjelenés előtt álló versantológiájába: az Ütrahívásba is. Tőle származik a kötet címe, de ő írja. az elemző-értékelő kritika jogát is fenntartó Utószót is. A hagyományújító, s egyben kezdeményező antológia pártoló szerve a Heves megyei Tanács és a KISZ-bizottság.

Tudományos terveinek első sorában szerepel az Egri Fö- egyházmegyei Könyvtár sla- vica-anyagának a lehetőség keretei közötti maradéktalan feltárása és tüzetes feldolgozása. Ehhez az érdekes munkához bizonyosan tud majd Cs. Varga István időt találni, — segítő tanítványa már van.Németh László nyomán azt vallja, hogy a távlattartó tájékozódás, az itéleterö nagyobb önállósága megóvhatja az alkotót a vidékiesség- töl. ellensúlyozhatja a serkentő ingerek csekélyebb voltát is. A Veres Péter i „vidéken élni, országban gondolkodni” elvét Németh László-i korparanccsal egészíti ki: „az országban is világban gondolkodni”. Németh szerint „a provincializmus nemcsak korlátot jelent, hanem lehetőséget is. — azt, hogy az embernek provinciája. tartománya van". A vidéken élő, vidéken adódó problémákkal küzdő értelmiségi emberek erőpróbája, hogy a regionális láthelyzet hátrányait mennyire tudják kiküszöbölni, esetenként éppen előnyre változtatni, mennyire képesek bekapcsolódni az ország szellemi áramkörébe.

Cs. Varga István életútja is példázza, hogy egy sor magát Heves megyeinek, egrinek valló tudományos férfiút „szippantott magához" a debreceni univerzitás. Az egri tanárképző főiskolát Debrecenben alapították, s egy ideig onnan áramlottak a tanárok Egerbe. Az utóbbi időben megfordulni látszik az „áramlás” iránya: Egerből kerülnek tanárok Debrecenbe, vagy vállalják az utazás terheit, az átjárást. Bán Imre professzor, az egykori „dobós” diák, 24 évet tanárkodtt a gyöngyösi gimnáziumban, Bitskey István kandidátus, docens, két egri vonatkozást is tartalmazó kötet szerzője, az országos irodalomtörténet terén már befutott férfiú az egri tanárképző gyakorlóiskolájából került a' debreceni egyetemre. A sort folytathatjuk a halmajugrai Juhász Bélával, az Alföld szerkesztőjével, az abasári Fülöp Lászlóval, aki Gyöngyösön volt gimnáziumi tanár, Szuromi Lajossal, aki a káli gimnázium pedagógusa volt.

Befejezésül külföldi kapcsolatai iránt érdeklődöm.

Egyre izmosodnak azok a szálak, melyek Cs. Varga Istvánt külföldi szakkörökhöz fűzik. Ebben segítségére van nyelvismerete is. „A nyelvismeret elemi szükséglet — mondja —, amely nélkül kutató már idehaza sem boldogulhat!” Szélhámosságnak tartja azt. ha valaki régi. korok kutatójának vallja magát, de közben a magyaron kívül egy nyelvhez sem konyít. Cs. Varga egyre intenzívebb kapcsolatokat tart fenn neves Szovjet hungaro- lőausokkal.

Mielőtt elválnánk, a lelkes egrivé érett Cs. Varga István szóvá teszi, hogy rendkívül furcsa, hogy Balassinak nincs semmi emlék állítva. egy kurta utcácskán kívül Egerben, noha tavaly múlt 400 esztendeje, hogy az egri várba szegődött huszártisztnek, s az egri végvári katonák sorában szerezte gazdag és változatos élményanyagát verseinek.

— Ebben a kis országban — mondja —, ha valahol, akkor Egerben jogos lenne a Balassi-kultusz ápolása. Eger Balassi életének négy évig a színtere volt, lírájának pedig életre szóló forrása az egri élményvilág. Sem művelődési. sem oktatási intézmény nincs róla elnevezve. Ha már Balassi Bálintnak, a magyar líra irányszabó ősének, első világirodalmi rangú héroszának szobra nincs a várban és a városban, legalább egy emléktábla hirdethetné és tudatosítaná az évente itt megforduló több százezer látogatóval soha el nem halványuló érdem