A fertálymesterségről! Nyolcadik rész!

Írta: Breznay Imre 1921-ben!

Manapság úgy vagyunk a fertálymesterséggel, hogy nem illik visszautasítani. Eger város évkönyvei nem igen jegyeztek még fel olyan esetet, hogy a megválasztott fertálymester ne fogadta volna el ezt a megtiszteltetést. Igaz másrészt, hogy mostanában puhatolózni szoktak a jelöltnél és csak annak a nevét viszik „suttogó” elé, aki nem idegenkedik ettől a hivataltól. Régente, kivált mikor elég terhes és a mainál kevésbé megtisztelő volt e kötelesség, nem egy ember akart tőle szabadulni. Annál inkább, mert a helyettesi intézmény újabb keletű. A régi fertálymester maga, saját személyében tartozott végezni a teendőket, melyeket föntebb részletesen közöltem. Ennek persze az lett a következménye, hogy az elfoglaltabb polgárok szabadulni szerettek volna ettől a megtiszteltetéstől. Különösen a rác kereskedők és iparosok verdesték panaszaikkal a Ns. Tanáts és kettős földesuraság füleit, hogy ettől a hivataltól mentse fel őket. A XIX. század elejéig csak két esetben találtam nyomát annak, hogy valaki elvállalta ezt a hivatalt, de nem személyesen végezte el a kötelességeket, hanem helyettessel végeztette. Az 1770. évi városi jegyzőkönyvben (Prot. 1770., pag. 17.) olvasom, hogy midőn ”Die 8-a January Fertálly Mestereknek felesküdtek a Negyedik Fertályban Smid János magáért fogadta Tóbiás Lászlót Rh. 20”. Nem különben járt el 1776-ban az első seriesbeli (ma: város I. negyed) választott fertálymester, „Heisz János, ki is maga helibe Dely Tamást fogadta fel 24 forintokért”. Hogy a protekció akkor se volt utolsó a kormányzás tényezői között, az 1759. évi fertálymester választás elég fényesen bizonyítja. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi rész teljes egészében a következőképen szól: „Die 26-a Janu. Tartatott Tizedesek Választása, amint is a Harmadik Fertály szokás szerént assentált az Tanáts választására egyet, tudni ilik Farsang Gábort, Farsang Gábor ugyan annak választatott volt, mindaz által Sych Mihály Vispány Úr interpositiójára, mivel vincellérje, ki hagyatott, és helyébe Lukács György Fertály Mesternek bé állíttatot, jövendőbe mindaz által tartozni fog elviselni, Semmi mentsége nem lévén, hogy ez amaz vincellérje.

Ez a helyettesi díjazás aránylag nagyobb volt, mint a mai, mert akkor tetemesen nagyobb volt a pénz értéke. Akkoriban például a városi főjegyzőnek csak 160, a vicenótáriusnak 110, a senatoroknak pedig 50 Rhénes forint volt az évi fizetése.

E szórványosan jelentkező és sima lefolyású esetek mellett olyan is akad, amikor a megválasztott hivatalos alakban kérelmezi felmentését. Érdekesnek és érdemesnek találom, hogy Juhász Mihálynak, a Város II. negyedében az 1810. évre megválasztott fertálymesternek, ily irányú kérelmét részletesen ismertessem. Ez a kérvény és elintézési módja élénk világot vet a dologra. Az 1810-re megválasztott fertálymesterek közül Juhász Mihály (Város II. n.), alázatos kérést adott be Érseki Eger Várossá Ns. Tanátsához, hogy az okon fogva űt a Ns. Tanáts ezen tehertől atyai módon megmenteni méltóztassék. A szóban forgó egri polgár, úgy látszik, egész februárban szaladgált, hogy kérvényét jól fölszerelje és sikerét biztosítsa. Kérvényének lényege az, hogy a (Vicce ispán = alispán) beteges ember, amit Doszler Károly „tiszti Physicus” nagy hittel bizonyít, hogy csak 1801-ben jött Egerbe lakni és Jászladányon, ahol (mellékelt, bizonyítványa szerint) a bor és húsárulásnak volt árendása, sok künnlévősége van, amelyet be kellene hajtania és evégből az év folyamán oda kellene mennie. Van már egy súlyos tiszteletbeli hivatala, melyet is az Egri nem egyesült hiten lévő Communitás Jegyzője, Demeter Albert, febr. 20-án a következőkben bizonyít: „... a gör. keleti Natiónak eggyes akarattyával szegények Cassa Curatorává rendeltetett és még mostanában is azon hivatallyát viseli. Nem különben a mostani mult 8-ber Holnapban a Budai Képíróval tett végezésünk szerint a Templomunk kipingáltatása, s annak aranyozása reá bízatott, úgy, hogy a tavaszkor mindgyárt hozzá fogasson. Képírónak a házánál szálást, és egyszóval mindent e munkához kívántatokat ki szolgáltasson, melynek kiszolgáltatása véget, híveinktől avégre tett ígéreteket összveszedje, s az állapotot véghez vigye, ki is igyekezete szerint hivatallyában szorgalmatossan el is járván, s e munkára tett ígéretekből mán ezer tallérokon felül összve is szedegetett. . .” Ez okok felsorolása és ilyetén támogatása után így végzi kérelmét nevezett polgártársunk: .. A lázatosan esedezem a Ns. Tanáts előtt, méltóztassék kitett igaz, valóságos okaimat atyai tekintetbe venni, és engemet, mint beteges és gyenge természetű embert a Fertály Mesteri hivataltól, mint éltemnek valóságos veszedelmétől megmenteni és felszabadítani . . . Minden alázatos Tisztelettel maradván Egerben Mártiusnak Első napján 1810. A Ns. Tanátsnak kegyes Uraimnak hótig hív szolgája Juhász Mihály Egri Polgár.” A kérvény külsejére március 2-dikán ezt a végzést írta a város II. negyede: „... végeztetett a Ns. Fertálytól, hogy: valamint előbb, úgy most is a választást megtartván, attól el nem áll.” A tanács már részletesebben foglalkozott a kérelemmel és elutasító végzősét 242/1810. sz. alatt a következőkben okolta meg: . . . rendeltetett, s elvégeztetett. . . Mivel a Fertály Mesteri hivatal közteher, a közterhet pedig közössen a Lakosok viselni tartoznak annál is inkább, mivel ezen hivatalból a Nemesek se húzhatnák ki magokat, és ha ezen terhet tetzések szerint vállalhatnák a Lakosok, vagy magok helyett zsoldost állíthatnának. Confusiók és, kihúzások történnének, úgy nem különben ha az Instansnak ezen okait bé venné a Magistrates, akkor minden betsületes emberek kihúzhatnák magokat, pedig a betsületes emberektől függ a jó rendtartás és a rendeléseknek helyes és foganatos véghez vitele: ezekre való nézve az Instans Juhász Mihály a Fertály ­ mesterségtől fel nem szabadítatthatik, addig mind azon által, míg egéssége vissza nem tér, az ő hivatallyának viselésére a Tavalyi Fertály Mester Cserney rendeltetik.” (Prot. 1810. Pag. 105.)

Mégse a lánchíd-pénz volt tehát Magyarországon a nemesek első közteherviselése, hanem az egri fertály mesterség!

Ez az eset fényesen bizonyítja, hogy a nemes tanács mennyire ragaszkodott a szokás szentesítette törvényekhez és 1810-ben már se helyettes (vagy mint akkor mondották: zsoldos) félfogadását meg nem engedte, se abba nem egyezett, hogy valaki el ne fogadja ezt a tisztséget, hanem inkább ő maga rendelte ki helyettesül a „Tavalyi Fertály Mestert.” Azóta persze nagyot változtak a viszonyok. Ma — és bátran hozzá tehetem: évtizedek óta — alig van fertálymesterünk, aki személyesen végezné teendőit. A megtiszteltetést elfogadja (mert visszautasítani nem is igen illenék), de helyettesről gondoskodik, akinek azután csekély fizetését egészen átengedi.