Román katonák Egerben 1919

Ezt a hírt 1940.08.10.-én olvasták Egerben!

1919. augusztus 23-án kétszázezer korona „kékpénz” hadisarcot fizetett a város közönsége a megszálló oláh katonaságnak!

„A román katonaság bejött Magyarországba, hogy rendet teremtsen. Nincs semmi szándékában sem magyar földet elfoglalni, sem bármi kárt okozni a polgári lakosságnak“ — így kezdődött Davidovglu tábornoknak, a megszálló román csapatok parancsnokának, Egerben, 1919. augusztus 6-án kiadott hirdetménye. A tábornok hirdetményét csúnyán megcáfolták a későbbi események, mert bizony magyar földet is elfoglaltak az oláh katonák, mégpedig messze innen maradtak az antant hatalmak által kijelölt demarkációs vonalon, amely nagyjában a Maros folyása mentén és azt megszakítva Aradig tartott. Kárt is jócskán okoztak a magyar polgári lakosságnak. Sok gazdaság talán még ma sem heveri e ki a románok által elrabolt gépek, állatok és termények kárait.

Nézegetjük a ma 21 éve megjelent újságokat. Lapelődünkben, az Egri Népújságban Dragomirescu őrnagy egri állomásparancsnok aláírásával olvassuk a magyar polgársághoz intézett parancsokat és rendeleteket, felhívásokat. Georgescu százados neve is több hirdetményen szerepel, mint városparancsnoké.

Augusztus 12-én déli félegykor érkezett Egerbe nagyobb kísérettel a román trónörökös, mint egyik nagyobb katonai egység parancsnoka és másnap reggel tovább ment ezredével a Bükk-hegységbe. A trónörökös később Egerben választott állandó lakóhelyet és a főispáni hivatalt rendeztette be lakásának és katonai hivatalának.

Két kötekedő oláh katonát agyonlő a magyar karhatalmi járőr

1919. augusztus 20-án, Szent István napján este tíz órakor végzetes esemény történt Egerben a magyar karhatalmi járőr és két rendetlen román katona között. Az eset akkor nagy riadalmat keltett a békés polgári lakosság körében, de a magyar katona kötelesség teljesítésének szép példáját is látták benne.

Egerben akkor egy román vadászezred állomásozott, de a közrend és közbiztonság szolgálatát magyar karhatalmi szerv látta el. Volt egri katonákból alakították meg a rendőri karhatalmat, amelynek tagjai kettesével járták az utcákat, vállukon puskával, s vigyáztak a rendre, nyugalomra.

Este tíz órakor egyik karhatalmi járőr, amelynek tagjai Lugosi Ferenc szakaszvezető és Molnár Ferenc gyalogos voltak, az Érsekutcában haladt. A Széchenyi Szálló mellett egyik kapu alól dulakodás zaját, majd két egri földmíveslány sikoltozását hallották. A járőr odament és látta, hogy két román katona durván erőszakoskodik a két egri lánnyal, akik közül az egyik menyasszonya volt a járőr vezetőjének. Felszólították a román katonákat, hogy hagyják békében a lányokat. A román katonákban már némi egri bor is tüzelhetett, mert engedelmesség helyett egyszerűen nekirontottak a járőrnek és el akarták venni a puskát a magyar katonáktól. A járőr mindkét tagja kemény magyar katona volt és derekasan védekezett. Az oláhok nem hagyták abba és már ketten is belekapaszkodtak a szakaszvezető fegyverébe. Lugosi fenyegetett helyzetében tüzet vezényelt, Molnár egy pillanat alatt végrehajtotta a parancsot és egyetlen lövése megölte mindkét oláh vadászkatonát. Egyiknek szívén, a másiknak nyakütőerén ment keresztül ugyanaz a golyó. Lugosi Ferenc és Molnár Ferenc azonnal bevonultak parancsnokságukhoz a városházára és szabályszerűen jelentést tettek a kényszerhelyzetükben elkövetett fegyverhasználatról.

Golyó általi halálra ítélik és kivégzik a két hős magyar katonát

A magyar hatóságok ki akarták vizsgálni az esetet és a vizsgálat eredménye alapján óhajtottak volna intézkedni a továbbiakban, de a román katonaság ebben megakadályozta. Az oláh helyőrséget éjjel felriasztották, a városban a legvadabb rémhírek terjedtek el szabadrablásról, a város lövetéséről, vagy a lakosság megtizedeléséről stb. Lugosi Ferencet és Molnár Ferencet oláh katonák vették kezükbe és annyira összeverték a két, kötelességét példásan teljesítő magyar fiút, hogy reggelre már alig volt bennük élet. Híre terjedt, hogy a két ártatlan magyar katonát kivégzik a románok. Az oláh parancsnokságnál és magánál Carol trónörökösnél igyekeztek közbenjárni igazságért, vagy legalábbis kegyelemért a legnagyobb egri egyházi és polgári méltóságok, de sikertelenül, mert a trónörökös azt felelte, hogy kénytelenek kivégeztetni a két magyar katonát, mert másként lázadás törne ki az oláh hadseregben.

Augusztus 22-én, pénteken reggel hét órakor a törvényszék épületének északi kerítésénél, a mai állami polgári iskola innenső sarkával szemben lévő kőfalnál oláh katonák agyonlőtték Lugosit és Molnárt. A kivégzést végignézték Molnár Ferenc szülei is, akik Egerben a Cifrakapu-utcában laknak ma is 1940-ben!

Kétszázezer korona hadisarc, így lett négy halál két halálból. Augusztus 22-én azonban megjelent két oláh tiszt a városházán és közölte a román katonai parancsnokság határozatát, hogy a magyar járőr által agyonlőtt két oláh katonáért fizessen a város kétszázezer korona hadisarcot kékpénzben, mert ha ezt az összeget másnap délig ki nem fizetik, a román parancsnokság szabadrablást engedélyez Egerben a megszálló csapatoknak, vagy összelöveti a várost.

A városi tanács plakátokon hívta fel a várót közönségét, hogy adja össze a hadisarc összegét. A város megértő lakossága délig össze is hordta az akkor még hatalmas összeget, sőt 200.000 korona helyett ennél jóval több pénz gyűlt össze. A kétszázezer koronát délután két órakor küldöttség adta át az oláh parancsnokságnak. A hadisarcra befizetett összegről a városi pénztártól kapott elismervényt még ma is sokan őrzik Egerben, mint nem a legkedvesebb emléket 1940-ben!