Lengyel Miklós püspök (1802-1889)

Az egri érseki egyházmegyének nagy halottja van. Az egri székesfőkáptalan nagy-prépostja fekszik ravatalon 1889. Október 15-én.

A méltóságos főkáptalan, fejének elhunytáról a következő gyászjelentést adta ki.

„Az egri főkáptalan saját és az illető rokonok nevében mély fájdalommal jelenti Szakállosfalvi Lengyel Miklós, vál. dulcinói püspök, egri főegyházi nagyprépost és kanonok, szent, Mártonról nevezett orodi prépost, hittudor stb. stb. folyó 1889. évi október 10-én, életkora 87-ik, áldozársága 63-ik évében, a haldoklók szentségeinek áhítatos felvétele után, végelgyengülés következtében történt elhunytál.

Földi maradványa folyó hó 12-én reggel 9 órakor, a főszékestemplomban ünnepélyes gyászmise után, a szent Rókusról nevezett temetőben, a boldogult által építtetett saját sírboltban fog elhelyeztetni. Egerben, 1889. évi október 10-én.

Az örök világosság fényeskedjék neki!”

Szakállosfalvi Lengyel Miklós, dulcinói vál. püspök, sz. Mártonról nevezett orodi prépost, egri fókáptalani nagyprépost, hittudor, a budapesti magyar kir. tudományos egyetem bekebelezett tagja, Budapest városa díszpolgára, tizenhárom év óta aranymisés áldozár, 1802-ben, deczember 5-ikén született Szabolcs-megyének Beököny nevű helységében, hol atyja mint g. katolikus lelkész működött. Elemi iskoláit Debrecenben, középiskoláit részint az említett helyen, részint Miskolcon végezte fényes sikerrel. Az ifjú, a papi pálya iránt érezvén szívében vonzalmat, 1819-ben Egerbe sietett, hol Fischer érsek távollétében Tájer György nagyprépost s érsek-helyettes vette fel a papnövendékek sorába. Minden esetre érdekes találkozása a szerencsés körülményeknek az elhunyt nagyprépost életében az, hogy concursusra jővén, éjszakára a kistállyai ispánnál szállt meg, Egerben pedig Tájer nagyprépost vendégszerető lakában tartózkodott, s ekkor bizonyára meg sem álmodta, hogy lesz idő, midőn — mint kisprépost — ő parancsol a kistállyai ispánnak, s valamikor ő lesz az úr a nagypréposti lakban.

Midőn a papi öltönyt magára vette, még hátra volt a philosophiai tanfolyam, melyet az egri lyceumban kitűnő tanárok vezetése mellett fényes sikerrel végezve, a hittudományok hallgatására a Pazmaneumba küldetett. Itt négy évet töltött, melynek eltelte után visszatért hazájába. De mindjárt reá nézve hízelgő alkalmazást nyert a pozsonyi országgyűlésre induló káptalani követ, Frimm János oldala mellé rendeltetett kísérőül. A mozgalmas országgyűlésről vissza térvén, 1826-ban március. 9-én a kassai püspök által Kassán áldozópappá szenteltetett. Maklár képezte lelkipásztori működésének első színterét, hová kápláni minőségben küldetett. Azonban alig töltött el itt egy évet az ifjú pap, már is egy fontos állomásra, az érseki finevelő-intézet aligazgatójául lőn kiszemelve; innét egy év múlva a papnevelőintézetbe költözött át, mint tanulmányi felügyelő s egyúttal az erkölcs- és lelkipásztorkodástan helyettes tanárává neveztetett ki. 1829-ben az érseki udvarba került, s itt szolgált, mint titkár és szertartó, később szentszéki aljegyzői minőségben is működvén. 1830. okt. 26-án ismét visszatért a tanári kathedrára, s az egyházjogot és egyháztörténelmet adta elő, a szentszéknél pedig a szegények ügyésze, majd házasságvédő lett. 1834-ben felment Becsbe, honnét hittudori koszorúval jött vissza. 1836-ban szentszéki ülnökké s kispréposti káplánná neveztetett ki; ugyanez évben a budapesti tudományegyetem hittani kara bekebelezett tagjává választá. 1843. július 24.-én a lelkipásztori szép és fontos pályára lépvén, Taron 1847-ig áldásos sikerrel működött, mely év márcz. 20.-án nagykállói lelkésszé neveztetett ki. 1848. febr. 12-én szabolcsi főesperessé léptettetett elő. A forradalmi vihar lezajlása után 1851-ben székesegyházi kanonokká neveztetett ki, s többféle feladattal bízatott meg a tevékeny férfiú. Így 1853-ban az érseki nyomda felügyelőjévé, 1856-ban pedig a házasság és szerzetesi fogadalom védőjévé neveztetett ki. Ugyanez évben nyerte a sz. Mártonról nevezett orodi préposti címet is. A következő évben zsinati vizsgálóvá lett, s részt vett a csornai prépostság és zirczi apátság javainak összeírásában is. 1860-ban az egri legényegylet elnökségével tiszteltetek meg, s a nemes célú egylet felvirágoztatását mindvégig szívén viselte. 1863-ban pankotai, 1866-ban székesegyházi főesperessé, 1870-ben pedig kispréposttá lön. 1873-ban érseki helyettessé neveztetett ki, 1875-ben pedig elfoglalta a nagypréposti stallumot. Az 1879-ik év jún. 13.-án nevezték ki címzetes dulcinói  püspökké, s e címen jogot nyert a főrendi házban való megjelenésre. Magyarázat szükséges: a mai Dubrovnik alatt a mai Ulcijn elődje e város. Az oszmán hódítás (1571 körül) után a püspökség megszűnt működni, de a római katolikus egyház megőrizte címként. Innen származik a „dulcinói címzetes püspök” elnevezés, melyet jutalomként adtak.  Mellékesen megjegyezzük, hogy boldog Danielikkel és vele kihalt egyházmegyénk azon címzetes püspökeinek sora, kik, mint ilyenek a főrendiház tagjai közé tartoztak. 1883-ban hajlott korára való tekintetből felmentetett az érsekhelyettesség alól.

Mint az egri méltóságos főkáptalan feje, sok érdeklődést tanúsított a káptalan gazdászati ügyeinek intézése körül, bár ellenmondást nem tűrő természete miatt buzgalmának nem mindig megfelelő sikerrel. Annak idején a megyei, s társadalmi élet nyilvános mozgalmaiban is élénk részt vett, s szerepelt is. Tevékenysége aggastyán korában, élte végső éveiben sem hagyta el, s utazásaiban kifárasztotta maga mellett a legedzettebb fiatal embereket is. Olaszországot nyár derekán, forró kánikulában utazta be anélkül, hogy szívós természete a tikkasztó út fáradalmait csak legkevésbé is megérezte volna. Hasonló szívósság, s életerő jellemezte végső óráit is. Napokig vívódott a halállal. Sokszor azt hitték, hogy már elszállt a lélek halotti ágyán mereven fekvő testéből, s csak halk lélekzése árulta el, hogy még él. Beszélik, hogy egy ízben inasa lépett halkan a szobájába s keresni kezdett valamit. „Mi kell?“ — kiáltott rá a haldokló. „Ezt meg azt keresem“ válaszolt az inas. „ Hagyj magamra. Nem látod, hogy haldoklóm? Majd megkeresheted máskor.“ — Egyszer aztán csöndesen végkép elszenderült.

Temetése a magasrangú főpapot megillető fénnyel és pompával ment végbe, a múlt szombaton, f. hó 12-én, a reggeli órákban. A halotti gyászszertartás a székesfőegyházban reggel 9 órakor ünnepi gyászmisével vette kezdetét, melyen díszes papi segédlet mellett Pánthy Endre apát-kanonok úr őnsga pontifikáit. E közben a katonai zenekar tagjai s műkedvelők által is erősbített székesfőegyházi ének- és zenekar Reimann nagyhatású ünnepi Requiemét adta elő. — Gyászmise után a mélt. főkáptalan, s a helybeli papság teljes díszben vonult a halottas házhoz, hol az ünnepi gyászszertartást a bold. ravatala fölött dr. Samassa József egri érsek úr ő exja tartotta. E közben, fúvóhangszerek kíséretében az egri papnövelő intézet növendéksége Nesveda megható gyászdalát zengette szép szabatossággal, melyhez az alkalmi szöveget Babik J. fiatal egyházi költőnk írta. A gyászdal elhangzása után az impozáns gyászmenet, a katonai zenekar gyászindulói mellett, megindult a temető felé. E gyászmenetben részt vettek: az egri papság, a császári és kir. közös hadseregbeli, s a magyar királyi honvédségi tisztikar, a tanintézetek, tanárkarukkal, s az egri méltóságos főkáptalan gazdatisztikara, t. Póka István urad. jószágkormányzóval élükön, testületileg; a megyei s városi hatóságok, a kir. törvényszék, s egyéb hivatalok tisztviselői nagy számmal, s a lakosság minden osztályából hatalmas tömeggé sorakozott rengeteg gyászoló közönség. A halottas kocsi nyomában a boldogult temetésére megjelent rokonság lépdelt mély gyászban. A boldogult hült tetemei a sz. Rókusról nevezett sirkertben, a boldogult által saját tervei szerint még élete utolsó éveiben építtetett egyszerű mauzóleumba helyeztettek örök nyugodalomra. S e mauzóleum, melynek kisded kápolnájában a boldogult életnagyságú alakja bronzba öntve, térdelő állásban imádkozik a feszület előtt, - a harmadik maradandóbb tárgy, mely a boldogult emlékét őrizni van hivatva. Első az „Immaculata-szobor“, melyet évek előtt Münchenben több ezer forint értékben öntetett, s melyet Egernek szánt. Miután azonban ama megmásíthatatlan szándéka, hogy a szobor az Eszterházy Károly néh. egri püspök, az egri lyceum halhatatlan nevű alkotója egykoron felállítni szándékolt ércszobra számára föntartott, úgynevezett Eszterházy-téren állíttassák föl, ép e cél miatt akadályokba ütközött, — az Immaculata-szobrot B.pestnek ajándékozta. E szobor ez idő szerint a budapesti Rókus-kórház előtti tért dísziti. A második emlék a székesegyházi úgynevezett Mária-kápolna, melyet néhány év előtt Szoldatics, Rómában élő jó nevű festőművész hazánkfia által tetemes összegen egész belterjében freskó-festéssel díszíttetett föl, az egyik falképen a festőművész által odarajzoltatván saját térdelő alakját is, amint védszentje, sz. Miklós püspök oltalma alatt a kápolnát a boldogságos Szűznek felajánlja.

A képen a Rőkusz temetőben lévő sírkápolnája