AZ EGRI PETŐFI-SZOBOR

Eger, 1953-07-16

Petőfi Egerben három napot töltött, megnézte a várat, a líceumot. A régi Eger mégsem érezte szükségét, hogy szobrot állítson emlékének.

Ezt a mulasztást kívánja jóvátenni az új Eger, amikor Orbán József művészünket megbízta a költő szobrának az elkészítésével. Orbán József még az elmúlt ősszel páratlan ügybuzgalommal fogott hozzá munkájához.

Petőfi, amikor nálunk járt, még nem volt beérkezett költő. Viharvert köpönyegben, nyűtt csizmákban rója az élet göröngyös országútját. Cél: Pest; hátha talál kiadót verseinek. Átfázva, éhesen, nyomott hangulatban tért be a pesti országútról Egerbe. Hanem a növendékpapok értették a módját a vidámításnak. A költő kényelmes szállást kapott a szemináriumban, ebédet, vacsorát; borocska is került az asztalra. A jég, a fagy felengedett, Petőfi iddogálás közben egyre emelkedettebb hangulatban szól a hazáról, önmaga sorsáról Hirtelen leteszi a poharát, szólani kezd:

Így! — de ím, mit vesznek észre?

Egy század minden pohár, —

A jelen hátam mögött van,

Lelkem a jövőben jár.

A jövőben vígan élek.

Boldogon,

Mert nem árva mát az egykor

Árva hon!

A szemtanú Zalár Józseftől tudjuk, hogy Petőfi ezt a versstrófát mintegy indulásra készen, tüzes tekintettel, marokra fogott papírgöngyöleggel szavalta. A kopott, vándorlegény hirtelen oly nagyra nőtt, hogy a feje a csillagokat verte. Vagy tán nem is nőtt akkorát, csak a hallgatóság nézte őt óriásnak!

Mindegy, a fő az, hogy az egri vendéglátás új életkedvet csepegtetett Petőfibe. Ugyanezen év 1844. április 18-án Dunavecsén kelt, Egerbe Párkányihoz címzett levelében maga elismeri, hogy feledhetetlen napokat töltött nálunk „istenemre, sohasem feledem”. Boldogan újságolja egyszersmind, hogy jövője biztosítva van, versei előbb-utóbb napvilágot látnak.

A szobrásznak az egri Petőfiből ezt az újjászületést, ezt a halhatatlanság felé való bátor elindulást kék kihozni. Úgy kell átlelkesítenie a követ, hogy az ne éppen csak ábrázolja Petőfit, de úgy ábrázolja, ahogy Zalár látta őt, lángolva, felemelt fővel, Pestet meghódítani készen.

Ezt nyélbe ütni nem könnyű feladat! Aki annak örül, ha gorombáskodhatik. Szerencsére Orbán József szobrászművészünk érti a módját, hogy kell a merev, nyakas matériát kezes báránnyá változtatni. A vésőt, a kalapácsot mesterien kezeli. A süttői 20 mázsás kő immár megadta magát az egri Petőfi megszületett, sőt indulásra kész.

Hol lesz a szobor felállítva? A Petőfi-téren, a strandnál? Nem lenne szerencsés elhelyezés! Sok ott a lomb, a fa, a szobornak pedig, pláne Petőfi szobrának nagy térségre, sok levegőre van szüksége. Petőfi nem berekben dalolgatott, mint például Kölcsey. Petőfi a szabad, napsütötte búzamezők pacsirtamadara. Véleményem szerint legelőnyösebben érvényesülne a szobor a Sztálin-úton, a színházzal szemközt, vagy a 60-as emlékmű helyén, vagy odébb valamivel, ahol a szakaszvezető Szakácsi Antal emlékköve állott. A teret pedig kereszteljék át Szabadság-térnek.

Kolacskovszky Lajos

(Szerencsére a szobrot nem oda helyezték, ahová Kolacskovszky gondolta, hanem az első elképzelés lett megvalósítva!)