HARANGÖNTŐ DINASZTIA EGERBEN

A törökök kiűzése után Egerben nem volt se harang se harangöntő. A 18. század közepén telepedett ide Joseph Johel (Johel József) az egri harangöntő dinasztia megalapítója. 1763-ban a Harangöntő utcai házban lakott. Felesége a híres pozsonyi harangöntő család tagja Kristelli Rozália. Négy gyermekük született. .Három művét ismeri a szakirodalom: 1763-ban egy 1,5 mázsás, 1764-ben egy 3,5 mázsás harangot öntött az Egerszalóki templom számára. (1bécsi mázsa = 56kg)

Legnagyobb harangja, mely 4 mázsa súlyú, 1768-ban Harsány templomába került.

Joseph Johel 1768-ban Besztercebányán halt meg. A haragöntés mesterségét nem gyermekei, hanem a megözvegyült asszony következő férje folytatta.

Joseph Justel (Justel József) 1769. április 24-én Egerben feleségül vette Kristelli Rozáliát, Johel József özvegyét. Feleségével együtt lakta a Harangöntő utca 4. sz. házat. 1776. december 30-án polgárjogot kapott. Tevékenységét elismerték a városban is, 1784-ben részt vett a Trinitárius templom leltározó bizottságában, Munkái megtalálhatók voltak a Főszékesegyházban, a minoritáknál, a ferenceseknél, ő öntötte át először a ferencesek „Rákóczi” harangját is 1773-ban. A Líceum huszártornyába 1769-ben készített egy 38 cm átmérőjű harangot.

Fő művei a Bazilika „Mihály” és „József” harangjai. A „Mihály” harang az I. világháború áldozata lett, a „József” harangot repedés miatt, 1828-ban a fia János öntötte újra. Eddig összesen 39-40 harangját ismerjük.

Justel József 24 évi szorgos munka után 1793-ban 54 éves korában hunyt el, a Rókus temetőben temették el.

Halála után a harangöntő műhely nem zárt be, özvegye Kristelli Rozália tovább működtette. Művein Rosalia Justel, Rosalia Justlin néven találkozunk vele. Rosalia a műhely tulajdonosa volt, a tényleges harangöntést valójában művezetője végezte.

Első ismert műve 1795-ben Bőcs, az utolsó 1801-ben Noszvaj temploma számára készült. Az 1795-ben Károlyfalvára öntött harangja ma is működik.1807-ben fiának

Jánosnak átadja a házát és az öntőműhelyt. Rosalia 1814-ben 75 éves korában hunyt el.

Justel János (Justel József és Kristelli Rozália fia) lett apja nyomdokaiban a harangöntő. János 1779. július 1-jén született Egerben, felesége Virág Anna. Házasságukból az ötödik gyermekük Erzsébet lett Bernecker Mátyás harangöntő felesége. 1814-ben Kern József rézműves-vésnöktől megvette a Harangöntő utca 4. sz. alatti kettős ház másik részét s ezzel övé lett az egész épület. A harangöntésen kívül testvérével, Józseffel, „Gólyanyakú fecskendős” négykerekű kocsit készített. Ebből a tűzoltóeszközből 1809-ben már öt darab állt a tűzvédelem szolgálatában. Természetesen a kezelésük is a harangöntők és a rézművesek feladata volt. Elvégezte város tűzoltóeszközeinek, fecskendőinek, vízi puskáinak javítását, ami hagyományosan a harangöntők kötelessége volt Egerben.

Első harangjai 1802-ben készültek, összesen 37 harangjáról van tudomásunk.

Ma is működő egri harangjai:

- Szervita templom:1827. „Flórián” harang.

- Bazilika: 1828. újra önti az apja által 1766-ban öntött „József” harangot.

- Kisboldogasszony temetőkápolna: 1830. „Mária” harang.

Justel János apjához hasonlóan életének 54. évében hunyt el, temetése 1834-ben a Rókus temetőben volt.

Jüstel Anna, Justel János özvegye (szül. Virág Anna) 1839-ben bekövetkezett haláláig, tovább működtette a harangöntő üzemet, két öntőt is alkalmazott, Anton Sahlingert, mint művezetőt és Bernecker Mátyást, aki vőjelöltként volt jelen a műhelyben.

Korábban megírtam az egri harangöntő dinasztia alapítóit a 18. szd. közepétől a 19. szd. közepéig. Mint előzőekben, itt is tapasztalható a német és osztrák mesterek Egerbe települése. Ilyen volt

Anton Sahlinger (Sahlinger Antal) Justel Anna műhelyében alkalmazottként, mint öntőmester vagy művezető dolgozhatott. Két műve ismert. Az egyik harang a tokaji református templomba, a másik pedig Máriapócsra, a görög katolikus templomba (ma Bazilika) került.

Mathias Bernecker (Bernecker Mátyás) a bajorországi Peinfeld kerület Roth nevű falujából származik. 1841 májusában feleségül vette Justel Erzsébetet, Justel János a korábban bemutatott harangöntő és Virág Anna leányát, aki korán, kétévi házasság után meghalt. Bernecker újra nősült, második felesége Antal Erzsébet lett. A mester részt vett a város tűzvédelmében, az ő feladata volt a tűzvédelmi eszközök karbantartása, felügyelete. 1841-42-ben és 1842-43-ban tiszti (hadnagyi) bért fizet számára a város. Házában katonatiszti lakrészt alakított ki. Háza kijelölt tiszti szálláshely volt. 1848-ban a szabadságharc alatt nemzetőrként az egri I. zászlóaljban szolgált.

Harangjai közül eddig 20-ról van adat. Egy kisharangot öntött a városházára 1840-ben.1844-ben ő készítette el a „Csengős Mária” szobornál levő harangláb első harangját is. Legnagyobb műve azonban az egri Nagyboldogasszony plébániatemplom keleti tornyában levő „Rákóczi” harang átöntése 1840-ben, melynek átmérője 129 cm, súlya: 16 bécsi mázsa ≈ 800 kg.

Fiatal, még csak 35 éves, mikor eltávozik az élők sorából, 1849. január 17-én.

Antal Erzsébet, Bernecker Mátyás özvegye a férje halála után az öntőműhely tulajdonosa, az öntést ismét két mester segítségével végzi:

Schűrer (Stüler) József a művezető és Korrentsch Márk, aki mint vőlegény önti harangjait.

Schűrer József még Bernecker életében 1848-ban öntött egy harangot Maconkára, következő megmaradt művét viszont a mester halála után 1850-ben öntötte Dövén templomába.

Marcus Korrentsch (Korrentsch Márk) .valószínűleg harangöntő családból származott és a Ljubljana melletti Ravnik nevű településen született, 1852 májusában elnyeri a 29 éves özvegy, Antal Erzsébet kezét.

A szabadságharc után pótolni kellet az elrekvirált harangokat, az öntőműhely újra felvirágzott, több mint 40 harangjáról maradtak fenn adatok.

Első ismert művét a „Tanyasi” harangot 1850-ben még vőlegény korában öntötte. Ez a kis harang a marcipán múzeumban a Harangöntő emlékszobában látható, az 1862-ben készült „Parád csevicei” harangjával együtt. Műveivel Szentkúttól Tokajig,

Kunszentmártontól Kazincbarcikáig találkozhatunk.

Korrentsch Márk 1868. február 4-én, Pesten 47 éves korában halt meg. Temetése Egerben a Rókus temetőben volt. Haláláról az Eger c. újság is megemlékezett, a nekrológot az újság szerkesztője Vida József írta.

A mester halálával a műhely nem szűnt meg. Antal Erzsébet másodszor is megözvegyült, még csak 45 éves asszony tovább viszi az üzemet „Korrentsch Márk Nő” néven.

Természetesen öntőmestert alkalmaz, akik személyét azonban nem ismerjük.

Elképzelhető, hogy Hollederer József volt az öntőmester, aki másfél év múlva átveszi majd az öntőműhelyt. Öt harangjáról vannak ismereteink, gyöngyöspatai harangján a „Korrentsch Márk Nő” felirat szerepel. 1869 nyara fordulópont az üzem életében. Az özvegy átadja az öntőműhelyt egy szintén harangöntő dinasztiából származó salzburgi mesternek Hollederer Józsefnek.

Hollederer József szintén harangöntő családból származik.1780-1847 között Nürnbergben, 1847-1883 között Linz-Salzburgban, 1869-1876 között Egerben dolgozott.

Hollederer József 1869. július 1-jén átvette a harangöntő műhelyt Korrentsch Márk özvegyétől, az Eger c. újságban közös hirdetésükben értesítik a vásárlókat a változásról. Az özvegy és családja továbbra is itt a Harangöntő utcai házban lakik.

Eddig öt harangot tarthatunk Hollederer művének, bár nevével ellátott még nem került elő (Szilvásvárad „Petrovay” harang 1870, Jászdózsa 1870, Vécs 1871, Nyírábrány 1875 és Tiszanagyfalu 1876).

A műhely ebben az időszakban már nem játszott jelentős szerepet, a nagyüzemek elhódítják a piacot, a folyamatos harangöntés befejeződött Egerben.

Írta: Kerékgyártó József: Egri séták nemcsak Egrieknek III. kötet.

Képen a harangöntő ház.