A fertálymesterségről! Hetedik rész!
Írta: Breznay Imre 1921-ben!
A fertálymesterek teendőit sokkal szorosabban és részletesebben állapítja meg az a rendelet, amely öt évvel későbbi keletű, s 162/1810. szám alatt a következőket mondja:
A Fertály Mesterek kötelessége.
1., Valamint Feő Biró Úrnak, úgy az egész N. Tanáts Tagjainak a Fertály Mesterek híven engedelmeskedni és az illendő tiszteletet meg adni tartoznak.
2., Perceptor Úrnak, a midőn az adónak bé fizetésit meg hirdettettni parantsollya, különösen engedelmeskedni, parantsolattyának eleget tenni és a reájok bízott, dolgot végre is hajtani kötetelessek lésznek.
3., A Mely Fertály Mesterre a sor következik Télben reggel 8 órakor, nyárban reggel 6 órakor, délután pedig minden időben két órakor Feő Bíró úr házánál meg fog jelenni és valameddig szabadtságot nem fog nyerni, mind addig Haza menni szabad nem lészen. Senki a Fertály Mesterek közül előre való hír adás, avagy engedelem nélkül elmaradni ne merészellyen, minthogy sokszor megtörténhetik az, hogy ügyes bajos emberek dolgainak el intézésére a Fertály Mester jelenléttire szükség vagyon, de külömben is a rend úgy hozza magával, hogy a Feő Biró úr Házánál légyen ollyan hites személy, akit egy, vagy más előforduló dolgoknak meg vizsgálására tüstént ki küldeni lehessen.
4., Minden Vasárnap reggel 9 órakor a Fertály Mesterek Feő Birő úr Házánál parantsolatra meg jelenni kötelesek lösznek, kivévén Húsvét, Pünkösd és Karátson Ünnepeket, a midőn Vasárnapi napokra esnének.
5., Sessionális napokon reggel 8 órakor mindnyájan elmulhatattlanul meg jelennyenek a Város Házán, hogy minekelőtte a Feő Biró úr a N. Tanáts Tagjaival feljönne, már akkor a Fertály Mesterek jelen legyenek, ha azonban a Fertály Mesterek közül betegség vagy más baja miatt meg nem jelenthettne valamelyik, az olyan előtte való Nap adja tudtára a Janitornak, hogy úgy az meg nem jelenő Fertály Mesterért a Janitor felelhessen és elmaradásának helyes okát adhassa a N. Tanátsnak.
6., Amelly Fertály Mester pedig vagy Vásárra, vagy különös dolgaiba el akarna menni, avagy Aratást szándékozna tenni, az dolgát Feő Biró úrnak bé jelenteni tartozik, és hír nélkül el menni szabad nem lészen, amidőn pedig az elmenetelre szabadtságot nyer Feő Biró úrtól valamellyik, az tartozik maga helyet a szolgálat tételre Fertály Mester Társai közül egyet állítani, hogy így a dolgok folyamattya akadályt ne szenvedjen.
7., Midőn valamelly lármás időkben a veszedelemnek el távoztatása végett éjczakákon, Cirkálás parantsoltatik, és arra a fertálybeli gazdák is meg kívántattnak, szorgalmatosan arra vigyázni fognak, hogy a Cirkáláson nem valamely garázda, hanem józan és példás viseletű emberek jelennyenek meg, hogy így a veszedelmek a józan okosság által annál könnyebben el hárítatthassanak.
8., Amelly parantsolatok az ki adandó Liszták végin fel fognak jegyeztettni, azokat többször egy esztendőben amidőn portiót hirdettni fognak a lakosoknak megmagyarázzák szorgalmatossan, és kit-kit a szoros megtartására azon parantsolatoknak kötelezzék.
90., Senki a Fertály Mesterek közül akárkinek is kéréssére akár melly szegénységben lévő lakost is exequálni ne merészellye, hatsak arra Feő Biró úrtól Commissiót nem fog kapni.
IO., Le tett hitük szerint a Fertály Mesterek minden titkokat magokban tartani kötelessek, azokat senkinek ki ne beszéllyék és ha tapasztalni fogják, hogy Fertály Mester társok a titkot másnak ki beszélli, az ollyat Feő Biró úrnák bejelenteni tartoznak.
A kötelességeknek most közölt két jegyzékéből nyilván látható, hogy a régi fertálymestereknek meglehetős alárendelt szerepe mellett olyan jogkörük is volt, amit tekintély nélkül be nem tölthettek. Az utcai rendre, a csendre való felügyelet például föltételezte, hogy nem minden ember szavát követik engedelmesen. Az állás tehát a XIX. század első negyedében sajátságos keverékét mutatja az alárendeltségnek és a polgári tekintélynek. Csak természetes tehát, hogy a jobb módú polgárok míg egyrészről nem idegenkedhettek a tekintélyt adó címtől, addig másrészt iparkodtak, hogy a velejáró teendőket másra ruházhassák át. Ez a törekvés m ár a XVIII. század végén jelentkezik, mint az alábbiakból látható.