ESZTERHÁZY KÁROLY (1725–1799)

Eszterházy Károly Pozsonyban született 1725. május 4-én. Édesapja, Eszterházy Ferenc (1683–1754) Borsod vármegye főispánja, tárnokmester, édesanyja, Pálffy Mária Szidónia (1690–1743). Tízéves korában szülei a pozsonyi jezsuita gimnáziumba íratták be. 1741-ben a nagyszombati egyetem filozófiai fakultására került, ahol megkezdte teológiai tanulmányait is. Nemcsak fegyelmezettségével, buzgóságával tűnt ki társai közül, hanem kimagasló képességével, szellemi felkészültségével. Elöljárói 1745- ben Rómába küldték a Collegium Germanicum-Hungaricum növendékének. Római évei alatt az újoncok magistere volt, s rendkívül nagy lelkierőről és erkölcsösségről tett bizonyságot. Eszmevilágát alakították tanárai, és nagy hatással volt rá a római környezet, a lenyűgöző építészeti, művészeti alkotások. Tanulmányainak időszakában európai kapcsolatrendszere alakult ki, s itt választott magának eszményképeket. Égi patrónusa Borromeo Szent Károly (1538–1584), a szentéletű milánói püspök volt. A másik példakép Szalézi Szent Ferenc (1567–1622), aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a római katolikus hit védelmében. Példaképül választotta XIV. Benedek (1675–1758) pápát is, akit személyesen ismert, s követte a tudományok megbecsülésében, a művészetek pártolásában, a nagyszabású építkezésekben. Eszterházy Károly római tanulmányainak befejeztével elnyerte a teológiai doktorátust. Hazatérve 1748. augusztus 31-én áldozópappá szentelték. Nagybátyja, Eszterházy Imre (1663–1745) hercegprímás, esztergomi érsek egyengetni akarta karrierjét, de ő ezt nem fogadta el. A család ősi birtokára, Pápára ment Galgóczi Ferenc plébános mellé, s bejárta pápai, devecseri és ugodi birtokrészét. Prédikált, gyóntatott, betegeket keresett fel. 1750- ben esztergomi kanonok, később pozsonyi prépost lett. Mária Terézia 1755-ben a magyar királyi helytartótanács tanácsosává, 1759-ben pedig váci püspökké nevezte ki. Az uralkodónő javaslatára a pápa 1761-ben Eszterházy Károlyt helyezte az egri egyházmegye élére, amely püspöksége alatt megújult, s jelentősen fejlődött erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Eger főpásztora dr. Ternyák Csaba véleménye szerint: „Munkássága előkészítette az egri püspökség érseki rangra emelését. Elkötelezett harcosa volt a rekatolizációnak. A tekintély, a rend, a fegyelem embere volt, ugyanakkor szerény és szívélyes. Tudását, az egyház felemelkedésének, valamint embertársai javának szolgálatába állította.” Eszterházy Károly életének fő műve az egri Líceum volt, amelynek tervezői Gerl József (1734–1798) és Fellner Jakab (1722 –1780). A püspök az épületben akarta létrehozni hazánk első katolikus egyetemét, amelyből csak az első magyar orvosi iskola valósult meg 1769-ben,.Megszervezése Markhot Ferenc nevéhez fűződik. A lenyűgöző épület 1782-re nyerte el végleges formáját. Az építés költségeit Eszterházy püspöki uradalmának jövedelméből fedezte. Az egri egyetem – mivel annak megvalósítása ütközött Mária Terézia országos tanügyi reformterveivel – nem jöhetett létre. Működött benne római katolikus tanítóképző, jogakadémia, kereskedelmi iskola, egyházi nyomda, rajziskola, 1949- től pedig az egri főiskola otthona. Eszterházy nevét a magyar oktatástörténetben nemcsak egyetemi terve, hanem számos tette, kezdeményezése is megőrizte. 1773-ban a Ratio Educationis kiadása előtt néhány évvel a jogászok számára elrendelte a rajz és a fametszés oktatását. Egyházlátogatásai hozzájárultak az egyházi élet, a népoktatás fejlődéséhez. Fellner Jakab tervei szerint a püspöki palotát 1763–69 között bővítette. A Telekessy István által alapított papneveldére 1772-ben emeletet húzatott, majd 1784–85-ben egy új szárnyat emeltetett. Következetes templomépítési programja egyedülálló, mert püspökségének időszakában 130 új templom és 99 új plébánia épült fel. Eger belvárosa építkezései nyomán nyerte el barokk jellegét. A püspök a szakembereket, tudósokat remek érzékkel tudta kiválasztani, s közülük néhány európai rangú tehetség volt: Fellner Jakab építész, Kracker János Lukács, Franz Sigrist és Anton Maulbertsch freskófestők, Hell Miksa csillagász. Politikai állásfoglalásaiban mindig a magyarság érdekeit tartotta szem előtt. Többek között szembeszállt II. József törekvéseivel, amelyek az egyház befolyását és a magyar alkotmányt csorbították. Az utolsó egri püspök 1799. március 15-én hunyt el. Az egri bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra. Egerben szeretettel ápolják Eszterházy Károly emlékét. 1929-ben, az épület előcsarnokában nagyméretű márvány emléktáblát helyeztek el. Az Eger című lap 1929. április 28-i számában így írt: „Csöndben, minden szertartásos ünneplés nélkül helyezték el a halhatatlan gróf Eszterházy Károly püspök márványemlékét az érseki líceum előcsarnokában. Ez a márványemlék egyszersmind záróköve a rengeteg költségen befejezett helyreállítási műveletnek.” 1990-ben a püspök nevét vette fel a főiskola, és a Líceum előtti tér is visszakapta az Eszterházy tér nevet. 1999-ben az Érseki Gyűjteményi Központ megjelentette az Eszterházy Károly-emlékkönyvet. 2013-ban, a Líceum építésének 250. évfordulóján a főiskola – az Egri Főegyházmegyével és a Heves Megyei Kormányhivatallal együtt – kétnapos emlékkonferenciát szervezett.

Eszterházy Károly életműve nemcsak az egyházi, hanem a világi kultúrának is elidegeníthetetlen része.

2019-ben az Eszterházy téren szobrot avattak a püspökről, mely Kovács Jenő szobrászművész alkotása.

Írta: dr.Szecskó Károly