Ifj. Váradi Lajos és népizenekara

Magyar muzsika Izlandon

Mindenki tudja, a hegedű fájába tündéreket költöztet a hangszerkészítő mester. Jól elbújnak: kevés zenész- nek adatik meg, hogy azokat onnan előcsalogassa, s általuk szerezzen gyönyörűséget a hallgatóinak. Úgy látszik,

ifjú Váradi Lajosnak ez sikerül. A hun- cut szemű, vékony

bajszú prímás, aki már tizennégy éves kora óta vezet cigány- zenekart,

s az egri Park Szálló éttermében vidámítja esténként vendégeket, a vacsorázó szinte egész

Európát bejárta már hang- szerével.

Két külföldi út között sikerült rövid időre szót vál- tanunk ezzel az ízig-vérig muzsikussal. A szolgálati helyén ilyenkor, tavaszelön kevés a vendég. Kihalt most a terem, szóval törtük meg a csendet.

Itt, a Parkban tizenkét éve dolgozom. Azelőtt tartósabb kiküldetéseket is vállaltam külföldre. Például Szófiába. De muzsikáltam már Olaszországban, Franciaországban, az NSZK-ban is. Itt, Egerben ismerkedtem meg a nyugatnémet követség alkalmazottaival, s hogy nem felejtettek el, azt ha-marosan egy meghívó bizonyította. Bonnból érkezett, invitált, vegyek részt a zenekarommal a magyar napok rendezvényein.

Tavaly Drezdában jártunk, legutóbb pedig az el- múlt hetekben Norvégiá- ban és Izlandon. Most meg Berlinbe készülünk, a Park Szálló rendez ott egri napokat.

Ez a legutóbbi kirándulás, nemcsak egyszerűen a hazai tél némi

meghosszabbítása volt az északi országokban. Először is, magyar cigányzenész rajtunk kívül járt még Izlandon.

nem

Amikor leszálltunk Reykjavikban, olyan kihalt volt minden. mint egy holdbéli tájon. Szóval, nem valami barátságos vidék. Hanem ami azután következett! A szálloda étterme, ahol esténként játszottunk. mindig zsúfolt volt. A műsor után fölállva ünnepelt bennünket a vendégsereg

Találkoztak ott magyarokkal is?

Összesen tizenkilenc magyar család él Izlandon., azok mind eljöttek.Volt aki ötszáz kilométerről. Sokat kérdezgettek bennünket, mi újság itthon, hogyan élünk.

Egyikük-másikuk próbált dicsekedni, mennyire meggazdagodott, de azért én látt, kicsit irigyelnek, hogy mi néhány nap után hazajövünk. Ilyenkor aztán a mi dolgunk: jo tüzes. vidám nótákat játszani. Hadd mulassanak, hadd felejtsenek!

Ötödször rugaszkodik neki az előtte langyosódó kisfröccsnek. Nem éppen italos emberre való mozdulatok, pedig neki igazán volna alkalma hörpölgetni.

-Nemigen szoktam inni. a zenekarból meg a legtöbb kifejezetten antialkoholista. Ez jó is, így könnyebb rendet tartani, ha külföldön vagyunk. Mert ott aztán figyelnek ám minket! No, de folytatom. Reykjavikban rólunk készült fotókkal voltak tele a kirakatok, a televízió is fölvette a műsorunkat. Ilyen fogadtatásban, ilyen sikerben nemigen volt még részünk. Amikor eljöttünk, már sokkal barátságosabbnak tűnt a zord vidék is.

Szívesen mesél, hiszen világlátott ember. De a szó csak elfogy, s utána már mindjárt a hegedűnek kell beszélnie. A hegedű jobban megmagyarázta, mitől is olvadt el a jég Iceland on...

if.Váradi Lajosnak volt kitől tanulni a hegedű játékot, hiszen édesapja is cigányzenekar prímása volt. E zenekarban már gyerekként játszott ifj. Váradi Lajos. Cigányzenekara a legjobb és legnépszerűbb volt a 2. világháború utáni Egerben. Először a Vadászkürt Étteremben játszottak, utána több évtizedig a Park Szálló vendégeit szórakoztatták kiváló zenéjükkel.

Írta :Erdei lászló