Szeszich Teri azaz Tordai Teri!

Megjelent írás, 1963. június 16.-án.

Mindig jóleső érzés, ha valaki köztünk, a szemünk láttára nő fel, szűkebb pátriánkban, s azután egy ország számára válik felnőtté.

A kis Szeszich Teri nemrég még Egerben végezte az általános iskolát. Néhány éve csupán, hogy Gréti néni keze alatt tanulta a piruettet, Ili nénitől a népi táncot. Alig négy-öt éve, hogy hallhattuk őt a megye szavalóversenyein, s mintegy kiegészítő „sportágként” láthattuk a tornászversenyeken is.

Azután eltűnt szemünk elől a már akkor is tehetséges, szép kislány — s feltűnt a mozivásznon az Esős vasárnapban, Az utolsó előtti emberben, s hírt adott az újság arról is, hogy az „Utak” című tv-játék, amelyben a főszerepet szintén ő játszotta, most Franciaországban, Cannesban nagy nemzetközi sikert aratott.

Szóval, elveszett a 14 éves egri Szeszich Teri, s megjelent a 20 éves Tordai Teri művésznő. Örülünk a sikernek, mindig jólesik a fiatal tehetségek sikere, különösen akkor, ha az illető a mi kis városunkból való. De mi történt az utóbbi hat évben, mi kell ahhoz, hogy az ember eljusson idáig?

Erre kértünk és kaptunk válasz Tordai Teritől, egy rövid kis villáminterjúban.

— Azzal kezdeném, hogy én ma is egrinek érzem magam. Sohasem fogom elfelejteni az ott töltött gyermekéveket, s ma is hálásan gondolok azokra, akiktől táncolni, szavalni, sőt tornászni tanultam. Talán ezzel kapcsolatban elég, ha annyit mondok, ma a főiskolán is sok hasznát veszem az akkor tanultaknak.

Ezzel eljutottunk egy másik kérdéshez is. Igaz, bizonyos sikereket elkönyvelhetek az utóbbi két év eredményei alapján, de egyáltalán nem érzem, hogy befutottam, s ma még művésznek sem tartom magam. Amit elértem, a tanulásnak köszönhetem, ha tovább akarok jutni, az csak kemény és szorgalmas tanulás, munka útján lehetséges. Nem mondok neveket, de többen is tanultunk, egriek a főiskolán. Ők is voltak talán olyan tehetségesek, mint én. De kihullottak a rostán, amely nálunk minden félévben működik, s ezért történt ez, mert azt hittek, elég az otthonról hozott tehetség. Úgy érzem, e pálya tehetség mellett szívet, energiát, tehát nagy akaraterőt is igényel. Az életben a tapsot nem adják ingyen.

Eljöttem Egerből, s elvégeztem a tanítóképzőt. Utána jelentkeztem a színművészeti főiskolára. Mindig ez volt az álmom. A bizonyítványom jeles volt, s a felvételin is megfeleltem. Most harmadik éves vagyok, szintén jeles tanuló. Két évig, ez a szabály, nem szabad nyilvánosan szerepelnünk. Tavaly az év végén jött Keleti Márton bácsi, s egy hónapig készítették rólam a próbafelvételeket. Sikerült, s eljátszottam az Esős vasárnap egyik főszerepét. Azt csak a közönség tudja megmondani, hogyan? Mindenesetre a nagymamámnak nem tetszett, hogy egy kissé túl modern, laza erkölcsű leányt alakítottam. Persze, én nagyon boldog voltam, s örömmel vállaltam a többi szerepeket is. A főiskolán figyelmeztettek; vigyázz, nem bírod! Igazuk lett. Az Utak és Az utolsó előtti ember egy évig, egyszerre készült, nekem közben tartani kellett az iskolában is az eredményeimet. Emellett a Madách Színházban és a Kamarában is estéről estére statisztáltam, sőt két jelentősebb szerepet is kaptam. (Ő játssza Tanner John házassága Violettjét és Füst Milán Boldogtalanokjában Rózsit. A szerk.) Képzelhető milyen ellentétek? Idehaza anyám kislánya vagyok, a főiskolán hallgató, a filmen Olga, a könnyelmű (Esős vasárnap. A szerk.) és Füst Milán darabjában Rózsi, a 34 éves, megtört asszony. Nem lehet végsőkig feszíteni a húrt. Most úszom, Egerben is úsztam, s hogy abbahagytam, nagyon hiányzott.

Hogy mit szeretnék, mi a célom, elképzelésem a jövőt illetően? Karakterszerepeket; olyan sokoldalú szeretnék lenni, mint Psota Irén, őt szeretem a legjobban a magyar színésznők közül.

Rengeteget járok színházba, moziba és olvasok, érteni akarok mindent, ami az élettel kapcsolatos. Már tudok valamit, s ez annyi, hogy tudom: milyen keveset tudok!

Nyáron az Esős vasárnappal kimegyek Csehszlovákiába a munkásfesztiválra. Többen megyünk Franciaországba is, ahol fiatal művészekkel találkozunk. Ha a főiskolát elvégzem, vidékre kerülök. Ettől én nem fázom, hiszen onnét is jöttem. De azt hiszem, ha az ember művészi elveit nem adja fel, mindenütt alkothat, s érhet el sikert.

A villáminterjúnak vége, reméljük, hogy Tordai Teri vágyainak megfelelően — sok sikert ér el, s a tapsolók között mi is ott lehetünk.

Megjegyzés:

Tordai Teri 1941. december 28-án látta meg a napvilágot Debrecenben. Jászai Mari-díjas magyar színésznő. Édesapja Tordai Gyula, édesanyja pedig Tarján Lili. Egy nővére van. Debrecenből a családja Egerbe költözött, az édesanyja anyjához. Nővérével egy Egerben élő keletnémet tánctanárnőhöz jártak balettozni. Teri nem színésznő szeretett volna lenni, hanem tanárnő. A Tanáképző egyik rendezvényén figyelt fel rá Gáti József és javasolta neki, hogy jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára. Itt Pártos Géza tanítványa volt. Az osztálytársa volt többek közt Szegedi Erika, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is. 1962-ben indult be a karrierje, mikor szerepet kapott Keleti Márton Esős vasárnap című filmjében.

Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1985-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2011-ben Aase-díjjal tüntették ki, 2012-ben érdemes, majd 2015-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 2018-ban vehette át.

Egerben a Érsek utcában „Eger csillaga”címet kapott.

Forrás: Magyar jelen, jövő és a múlt (Facebook)

Egyik legnagyobb szerepe: Esős vasárnap

Emmer László fotói