TAKÁCS ISTVÁN (1901–1985)

MEZŐKÖVESDI FESTŐMŰVÉSZ, a „matyó festőként” is ismert, a 20. század egyik jelentős magyar egyházi freskófestője volt. Története és életműve különösen a templomokhoz kapcsolódik, mivel életének nagy részében szakrális témájú falképeket készített.

Született: 1901. február 10-én, Mezőkövesden.

A matyó népi kultúra közegében nőtt fel, ami erősen hatott színgazdag és díszítő stílusára.

Tanulmányait Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolán.

Mestere többek között Rétay János és Glattfelder Gyula volt.

Takács István a két világháború közötti időszaktól kezdve a hetvenes évekig több tucat templom belső falfelületeit festette ki Magyarországon. Stílusa a klasszikus keresztény ikonográfiát ötvözte a matyó népművészet szín- és formavilágával.

Főbb művei közé tartoznak:

Mezőkövesdi Jézus Szíve templom

EGRI EGRI BAZILIKÁT MÁS NÉVEN SZENT MIHÁLY- ÉS SZENT JÁNOS-FŐSZÉKESEGYHÁZNAK MENNYEZETI FRESKÓI.

Szent László-templom (Budapest-Kőbánya) freskói.

Számos vidéki templom falképei (pl. Bükkalja, Jászság és Alföld falvaiban).

Munkáiban keveredett a monumentális falfestészet barokk hagyományvilága és a népművészeti motívumok egyszerű, közvetlen hangja.

A paraszti világból érkezve képein gyakran a „köznéphez közel álló Krisztus”-kép jelenik meg.

Az 1945 utáni szocialista korszakban az egyházi művészet háttérbe szorult, de Takács István továbbra is kapott megbízásokat, így életműve rendkívül gazdag.

Halála után Mezőkövesden emlékkiállítást rendeztek, művei közül több ma is látható templomokban.

2001-ben, születésének 100. évfordulóján nagyszabású kiállítással emlékeztek rá.

Nevét ma is a „templomfestő” jelzővel emlegetik, hiszen több mint 20 templom teljes belső festését készítette el.

A Bazilika mennyezeti freskója.

Takács István mezőkövesdi származású festő alkotása. /1950./

Fotó: Vámossy Béla