Hild József az egri Székesegyház tervezője

Hevesy Sándor írása 1967 márciusában

Az új „klasszicista” építészeti stílus a XIX. század elején, Magyarországon is uralkodóvá vált. Ennek az új építészeti iránynak volt egyik legtehetségesebb hazai mestere Hild József, a kiváló építész. Hild József 1789. december 8-án született építész családból. Iskoláit kezdetben Pesten végezte, majd Bécsben a Képzőművészetek Akadémiáján tanul. Rövid ideig nagyhírű építésze: Charles Moreau irodájában találjuk — itt érte 1811-ben édesapja halálának a híre. Visszatért Pestre, ahol anyja — özvegyi jogon — tovább folytatta az építőmesterséget. Ekkor kapcsolódott be a gyakorlati életbe a ragyogó képességű fiatal fiú. Nagy szorgalma és tehetsége folytán gyorsan vált az új, klasszicista stílusnak — de az akkori gyakorlati építési kívánalmaknak is — kiváló ismerőjévé Hild József. Az 1820-as évek végén már Pest legismertebb építésze, akinek „nobilis stílusáról” a legszélesebb körökben rajongva beszélnek, — aki egymás után építi a különféle szép köz és magánépületeket. Nem véletlen tehát, hogy Pyrker egri érsek bizalma is feléje fordult és Hild József lett Eger egyik legnagyobb építészeti létesítményének, a főszékesegyháznak a megalkotója! A mai főszékesegyház helyén — illetve attól kissé északabbra — már a középkorban egy kisebb méretű egyház, a Szt. Mihály plébániatemplom állott. A törökök ezt is, a többi ezer templomhoz hasonlóan, saját céljaikra használták: ez volt a III. Mohamed szultán dzsámija, „amelyet Fethia néven is neveznek”, mondják a régi írások. Az eredetileg gótikus templomot a török idők után (1713 —1727 között) barokk stílusban átépítették, de minden nagyobb bővítés nélkül. Így azután a templom — különösen a város XVIII. századi fejlődése miatt — csakhamar méreteiben és művészi jellegében is elégtelennek bizonyult. Ezért voltak már elgondolások — és tervek — az 1700-as években egy nagyszabású új főtemplom építésére, de ebből akkor még nem lett semmi, — a kivitelezés elmaradt Pyrker János László, az új érsek m ár 1828-ban felvetette az új székesegyház építésének gondolatát. 1828-ban két építészt bízott meg a főtemplom terveinek elkészítésével: az egyik Hild József volt. A tervek közül Hild elképzelései nyerték meg az érsek — és a közvélemény — tetszését. Az új székesegyház alapozása 1831 februárjában indult meg és a további munkák — Hild kiváló szervezése mellett — gyors iramban haladtak, úgyhogy 1837. május 7-én megtarthatták a „nagytemplom ” felszentelését. Nem lehet célunk most az új épület művészi értékének a méltatása, de kétségtélen, hogy Hild József építészetének legforrongóbb, legtöbb gondolkodásra késztető, de minden bizonnyal legegyénibb alkotása az egri főszékesegyház! A következő években Hild pályája még mindig meredeken ívelt felfelé. Ekkor valósulnak meg tervei szerint az ország fővárosában a „reform kor” igényes épületei — (élete végéig csak Pesten 917 épület építésére kapott engedélyt!) — vidéken számos Kastély, — egyházi vonalon pedig az egri székesegyházon kívül más nagy templomok és országos nevezetességű bazilikák. De kisebb vidéki építkezések is fűződnek nevéhez, így pl. a hozzánk közeli Szilvásvárad magas művészi értékű, kedves körtemploma is gyaníthatóan Hild alkotása. Ám az évek elfutottak mesterünk felett, fokozatosan csökkent új alkotásainak száma. A század hatodik évtizedében a kortársak inkább már csak a szabadságharccal letűnt idők egykori nagy építészét látták benne és aki a feltörekvő ifjú gárda: Feszl Frigyes, Ybl Miklós, Skalnitzky Antal és a többiek szemében már nem a versenytárs, hanem a mind jobban halványuló múltat képviseli öregúr volt. Hild József élete 79. évében, 1867. március 6-án hunyta le örökre szemét.