Gál Tibor (Putnok, 1958. augusztus 14. – Dél-Afrika, 2005. február 10.)
A kiváló, nemzetközi szinten is ismert és elismert szakember 1983-tól termelési vezetőként dolgozott az Egervinnél, majd ugyanitt az új palackozó szakmai irányítója lett, 1985-88 között pedig a nagyrédei termelőszövetkezet palackozó ágazatát vezette. Ezt követően került az olaszországi Toscanába, ahol az Ornellaia-birtok főborásza, később szaktanácsadója lett. Tanácsadóként tevékenykedett a Toscana-i Pellegrini-, illetve a Friuli-i Rondaila-birtokokon, de dolgozott Bátaapátiban és a Gundel Pincészetnél is. 1993-ban hívta életre társaival az egri GIA Kft.-t, amely később Gál Bor Kft.-vé alakult.
- december 24-én az „Év Bortermelőjévé” választották Magyarországon, s megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is.
2001-től résztulajdonosa lett a nagygombosi birtoknak, Pannonhalmán és a dél-afrikai Capala-birtokon pedig főborász. Ez utóbbinak 2004-től résztulajdonosává is vált. Elnöke volt a legkiválóbb borászokat tömörítő Pannon és Egri Bormíves Céhnek. A legmagasabb gasztronómiai elvárásoknak is megfelelő borai számtalan hazai és nemzetközi versenyen szerepeltek sikerrel, és jelentek meg a legnagyobb protokolláris rendezvényeken. Jelölték a Wein Gourmet által alapított Wine Awardsra, azaz a „bor Oscar-díjára” is, amelynek átadására 2005. március 5-én kerül sor Németországban.
Bár a díjat a hat jelölt közül nem ő kapta meg, a szakmabeliek egybehangzó állítása szerint az már önmagában óriási fegyvertény volt, hogy egri borászt jelöltek a világ legjobbjai közé.
A németországi ünnepségen özvegye, Gál Tiborné és fia, Ifj. Gál Tibor vett részt.
Otthon volt a világban, és itthon is otthon tudott lenni. A neves egri borász feleségével, négy gyermekével és szüleivel megalapította a Hevesben elsőként elismert családi gazdaságot. A pincészetét 1993-ban alapította, amikor az Árnyékszalában sikerült megvásárolnia a Cziglédi szőlész-borász család pincéjét. Büszke volt arra, hogy az egri határ dűlőiben, a Szarkásban, a Kis-Kocsban, a Grőberben, és Ostoroson a Pajdosban új ültetvényeket alakított ki.
„Tehetséges volt és szorgalmas (a jó borász mind szorgalmas, másképp nem lehetne borász), erős, nagy munkabírású, szerencsés és szerencséjének a kovácsa, jó kedélyű, nagyvonalú. Egy reneszánsz ember. Nemcsak magával törődött, hanem az egész szakmával, egyik motorja volt az újjászerveződő magyar csúcsborászatnak, kollegiális volt, segítőkész, magától értődőn megosztva nagy nemzetközi tudását és tapasztalatát, olyan, aki örült a mások sikerének, volt szíve és nyelve mások korát dicsérni. Aki személyesen ismerte, azt gondolhatta, az élet szép, napfényes, tágas, Magyarország olyan, mint Toszkána, és az ember boldogságra van teremtve…
Magyarország, a magyar kultúra egy fontos emberét veszítette el. A borászok neve, ha van, áruvédjegy. Sokáig, nagyon sokáig nem múlik el majd úgy nap ebben az országban, hogy valaki ne mondaná ki Gál Tibor nevét.” Esterházy Péter
Gál Tibort 2005. február 25-én helyezték örök nyugalomra a Kisasszony temetőben. A temetést megelőzően Seregély István egri érsek, és Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát gyászmisét celebráltak az egri bazilikában az elhunyt emlékére.
(Forrás: Heves Megyei Hírlap, 2005-02-14/37. szám; Magyar Hírlap, 2013-08-06/182. szám; Élet és Irodalom, 2005-02-18/7. szám. – Esterházy Péter írásából részlet)
