TIZENKILENC MALMOT HAJTOTT VALAMIKOR AZ EGER PATAK VIZE
A tizennyolcadik század végén Sartory József mérnök térképet készített Egerről. Az 1787-es felmérés szerint hét malmot jelölt meg az Eger patak mellett. Ezek püspöki, vagy káptalani malmok voltak, aszerint, hogy a patak bal, vagy jobb oldalán helyezkedtek el. A püspöki birtokok a jobb, a káptalani birtokok a bal parton voltak. Ekkor még nem volt nevük a malmoknak, nevet később kaptak, mikor azokat magánszemélyek vásárolták meg, vagy bérelték azokat.
Szarvaskőnél volt a Füzér malom. Ez szerényebb igényű nyaralókat is fogadott.
Felnémeten az un. Rizskása malom, nevének eredete ismeretlen.
Alatta a Polónyi malom, ami komoly teljesítményű őrlőmalom volt, később a tulajdonosváltások miatt Engler malom, majd Egervári malom lett a neve.
Lejjebb volt a kallómalom, aminek a nevét ma is utca őrzi. Ebben posztót készítettek, mégpedig un. kallással, vagy ványolással. Először megszőtték a szövetet, és ekkor vitték a malomba, ahol hengerekkel, amik vizes, szappanos oldatba értek, simították az anyagot. Addig tömítették a hengerek az anyagot, amíg annak felülete „nemezesült”, vagyis fényesen simává vált.
A kallómalom alatt volt a Práff malom, ami a vidék legtekintélyesebb malma volt, a múlt század huszas éveiben még vízhajtással működött.
Lejjebb a püspöki malom volt, amit Samassa József bíboros érsek a tűzoltóknak ajándékozott.
A mostani strand területén egy kis darálómalom volt, a húsüzem tájékán a városi malom, aztán a kis Adamcsek malom.
Kistályához tartozott a Tóth malom.
Andornakon Mocsáry Lajos földbirtokos építtetett malmot, ami még a kastélyt is ellátta villanyárammal.
Nagytályán Berki Antal működtette az ún. Berki malmot.
Azon alul a Szentkereszti malom, majd Maklár felső és alsó, Füzesabonynál a Városrévi és a Király malom, a sort a mezőtárkányi, egerfarmosi és egerlövői malmok zárták.
Ez összesen tizenkilenc, nem számolva a kis darálómalmot.
Aztán a nagy malmok megették a kicsiket, a nagyokat pedig államosították.
Természetesen a malmok egész évben nem működtek, csak amikor a patakon felduzzasztott vízmennyiség azt megengedte.
Eger, 2004. szeptember 30.
Enyedi Miklósné
szakaszmérnökség vezető
Forrás: Heves Megyei Levéltár